Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-308
Az országgyűlés képviselőházának zásálból ifj. Damjanovich Ágostonnak a nyíri kerület érdemes esperesének hozzám intézett levelében felhozott kérésekre és panaszokra áttérni. A levél panaszolja, hogy az említett egyházmegyének szemináriuma nincsen és hivatkozik az új kódex 1352. és 1354. §-aira, amelyeknél fogva minden egyházmegyének kis és nagy szemináriuma kell, hogy legyen. Mint méltóztatnak tudni: a baj onnani állott elő, hogy Trianon óta sem az az eperjesi, sem a munkáesi görögkatholikus szeminárium nem áll rendelkezésre. A bajon úgy segítetttek, hogy a görögkatholikus papnövendékeket a latin szertartású papnevelő intézetbe küldöttek, a levél szerint azonban az esztergomi papnevelő intézetből a görögkatholikus klérusokat azért távolították el, mert ez a helyzet hitélet, illetőleg fesrvelem szempontjából aggályosnak mutatkozott. Már 1928-ban kollégiumban helyezték el a görögkatholikus papnövendékeket, akik onnan jártak be az egyetembe tanulmányaik folytatása céljából. Az egyházmegye papságnak második kérése az, hogy kántorképző intézetet létesítsenek. Előadják, hogy Nyíregyházán képezték ki a kántortanító jelöltjeiket, azonban ez állami intézet, ahol nem tanítják rendszeresen a gorofrkatholikus ritust. Ez volt, ismétlem, a második kérés, ök is hangsúlyozzák azt, amit a reformátusok köriratából bátor voltam felemlíteni, hogy roskadoznak az egyházi adó terhe alatt és panaszolják, hogy ők a katholikus vallásalapból igen gyéren, csak mostoha gyermekképpen részesülnek segélyben. Előadják azt, hogv ők* mint nős papok gyermekeiket igen nehezen tudják iskoláztatni, erre nézve nincsen internátus és felemlítik azt, hoi 1 ""- a t. miniszter úr hivatali elődje Jankovich volt kultuszminiszter úr annakidején görögkatholikus papfiúk részére 14 ösztöndíjat, illetőleg ingyenes helyet biztosított és most is az volna a tiszteletteljes kérésük, hogy e részben bizonyos kedvezményben részesüljenek. A magam részéről sajnálom, hogy nincsen itt a pénzügyminiszter úr, mert hozzá intéztem felszólalásomat, kérésemet. A pénzügyminiszter urát igen kérem arra, bocsásson a t. kultuszminiszter úr rendelkezésére olyan összeget, amely lehetővé teszi, hogy a protestáns egyházak a háború előtti segélyezés mértékéig kapjanak támogatást. A görögkatholikus ügyet illetőleg pedig nem lehet vitás az a megállapításom, hogy a görögkatholikus papnevelő intézet felállítása az állam kötelessége. Ha pedig ez nem lehet vitás, a következő kérésem volná: méltóztassék mielőbb érvényt szerezni annak, hogy az állam kötelességének, amely egyúttal nemzeti érdek is, megfeleljen. Ezzel kapcsolatban lehetne azután értesíteni a kántorkéoző intézetet is. Nem tudom, mennyiben lehetséges az internátus segélyezése, de a miniszter úr bölcsessége meg fogja ezt a kérdést is oldani. Nem én vagyok rá hivatva, de elismerem, az ő minden tekintetben kétségtelen jóindulatát és így ezt a kérdést is bátor vagyok szíves oltalmába ajánlani. Ha pedig a pénzügyminiszter úr ellenzése folytán nem volna abban a helyzetben, hos-v valamiképpen is megsegítse a szegény görögkatholikusokat, akik kétségkívül törhetetlen hűségű hazafiak, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) akkor az volna tiszteletteljes kérésem, kövesse a t. kultuszminiszter úr elődjének Jankovich volt miniszter úrnak azt a példáját, hogy tizennégy ingyenes helyet biztosítson görögkatholikus papfiúknak a Szent Imre kollégiumban. 308. ülése 1929 június 10én, hétfőn. 117 Mi a háború végeztével igen nagy leckén mentünk keresztül. Tudom, hogy a magyar emlber könnyen feled, de nekünk nem szabad elfelednünk azt, hogy mit jelent a hitélet, a vallás támogatása. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Az 1848-as törvényhozás bölcsessége, — erről sem lehet már vita, hiszen 1848-as törvényhozás előtt még ott állott az elhatározás szabadsága — kétségtelenül választhatta volna a kizárólagos állami iskoláztatást, vagy választhatta volna a vegyes rendszert, mint ahogy ezt választotta, bizonyára azért választotta, mert át volt hatva attól a tudattól, hogy minő fontos egy államra nézve a vallási és hitélet és a,zzal kapcsolatban a valláserkölcsi nevelés. (Ügy van! a jobboldalon.) Nem akarom kétséghevonni, hogy az állami elemi iskolákban is valláserkölcsi nevelés van, meggyőződésem ajzonban, hogy legalább azon a területen, ahol én mozgok, a református, protestáns és görögkatholikus intézetekben tényleg van vallásé rkölcsi nevelés, (Ügy van! a jobboldalon.) már pedig úgy áll a helyzet, hogy: «Qui profiéit in artibus et deficit in moribus, plus deficit, quam profiéit.» Ez lehetett az indítóoka annak, hogy az 1848-as törvényhozás bölcsessége tételes törvényben fektette le a bevett vallásfelekezetek segítését. Ezzel be is fejeztem beszédemet-. Még csak azt akarom kijelenteni, hogy én ellentétben az előttem szólott t. barátommal, teljes bizalommal viseltetem az igen t. miniszter úr iránt. Az ő kiváló működésén alapul az én bizalmam, ebből a bizalomból kifolyólag pedig tárcája költségvetését általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovits György jegyző: Fábián Béla! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Következik? Petrovits György jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Képviselőház! Amint előttem szólott t. képviselőtársam, én sem tudok az előttem szólott beszédével foglalkozni, hiszen a rendelkezésünkre álló félóra nem elegendő arra sem, hogy a tárca anyagát teljesen kimeríthessük és így az ilyien parlamenti szo| kasnak tiszteletben tartásaira nem marad időm. Éppen azért nem foglalhozhatom az előadó úr beszédével sem, nem foglalkozhatom számszerűleg a közoktatásügyi tárca költségvetésével, nem beszélhetek arról, hogy például a rendes személyi kiadások közt a 28 és fél %-os hozzájárulás az önkormányzatok oktatási kötelezettségeinek könnyítésére szerintem túlságosan sok és e helyett inkább az állami oktatás széleskörűbbé tételéről kellene gondoskodni, nem foglalkozhatom azzal az újabb 200.000 pengős egyházi kiadás emelkedéssel sem, amelyről az előadó úr azt állapította meg, hogy a parlament egyetlen pártja sem kifogásolhatja. Én ezzel szemben igenis legaláiblb röviden kifogásomat ilyen formában jelentem be. Nem foglalkozhatom az egyházi adóztatás kérdésével sem, amelyről már az előadó úr is kénytelen elismerni, hogy túlmegy azokon a határokon, (Kabók Lajos: Nagyon is túl!) amelyeket ezen a téren a pénzügyminiszter úrnak engedélyeznie szándékában volt. (Kabók Lajos: Egyszerű munkásoktól kérnek 8 pengőt egy évben! — Malasits Géza«. Ügy van! 10 meg 12 pengőt is! Választójogot nem adnak néklik! — Meskó Zoltán: "Halljuk! Halljuk! Egy szótanom értek!) Nem foglalkozom azokkal a kérdésekkel, ame-