Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-305

444 Àz országgyűlés képviselőházának romfiitenyésztésre kíván nagyobb összeget fordítani és azt a kívánságát fejezi ki, bogy ne alakítsunk új farmokat, hanem a meglévő telepeket fejlesszük. (Koesán Károly: Az államiakat!) Én teljesen egyetértek Kocsáin Károly t. képviselőtársammal ebben a kérdésben. Amikor ugyanis annyi készség és szaktudás jelentkezik ezen a téren, feleslegesnek tartom, hogy az állaim a saját üzemében új telepeket állítson fel. Az államnak azonban mégis kötelessége a baromi i-nevelőinesterek kiképzése, tehát az oktatómunka elvégzése céljából állami telepeket létesíteni. A baromfitenyésztés céljaira fordított összeg nem jut kifejezésre r a költségvetésben, mert én a többtermelés céljaira rendelkezésre bocsátott összegből fordítottam erre a célra 1-2 millió pengőt. Már előbbi beszédemben voltam bátor jelezni, hogy ezeket az összegeket olyan farmok fejlesztésére és bővítésére adtuk ki, amelyek már eddig bizonyos eredményieket tudtak felmutatni, amelyeknek 'épületeik voltak és néhány törzzsel rendelkeztek. A következő adatokkal vagyok bátor ismertetni a blaromfifarmok állását: 1928-ban 27 baromfitelepet létesítettünk, 1922-ben 62 telepet, ez összesen 89; ezenkívül van Pápán és Gödöllőin állami baromfitelepünk, vagyis 91 azoknak a telepeknek száma, amelyek állami kezelés alatt vannak, továbbá 13 olyan baromfitelep van, mely önként helyezte magát állami felügyelet alá* Mi ugyanis állategészségügyi szempontból nagyon szigorú felügyelet alatt tartjuk ezeket a telepeiklet, mert nem akarjuk, hogy valamilyen állatbetegség elseperje ezt az értékes állományt. Éppen ebből az okból helyezték magukat a magájntelepek is állami felügyelet alá. A 89 állami és a 13 magáintelep összesen 104 telepet tesz ki, amelyekben a tojók létszáma 1929 őszén volt 40.000, 1930 őszén lesz 80.000, 1931 őszén pedig ez a szám 120.000-re fog emelkedni. A várható tojáshozam adatai a következőik: Míg 1929-ben a tény ásztojás mennyisége 1-2 millió és az étkezési tojásé 1-6 millió volt, addig 1930-ban a tenyésztojások mennyisége 24 millióra, az étkezési tojásé 36 millióra fog emelkedni, 1931-ben a tenyésztojás mennyisége 4-8 millióra, az étkezési tojásé pedig- 8 millióra. Mindezeken felül pedig, amennyiben szükségét fogom látni, a telepek létszámát szaporítani fogjuk. A tenyésztojásokat a lehető legolosóbbjan kívánom a tenyésztőközönség rendelkezésére bocsátani, hogy így ezzel a fokozatosan fejlődő létszám emeléssel és tojáshoaammal minél rövidebb idő alatt tudjunk nagyobh tojóképességgel bíró és jobb húsai nemesített baromfival megjavítani az egész ország baromfiállományait. Abban tehát egyeitértek

1 a t. képviselő úrral, hogy arra (kell törekednünk, hogy a már meglévő farmokat fejlesszük és ha ezek a farmok az illető vidék igényeit ki tudják elégíteni, akkor új farmok létesítésére szükség nincs. Reischl Richárd t. képviselőtársam azt a kérdést veti fel, vájjon a gazdasági felügyelők tényleg elvégzik-e kötelességüket és utaznak-e eleget? Flandorffer és Forster t képviselő urak is ugyanezt kérdik. Közölhetem, hogy a gazdasági felügyelőknek havonként kell jelentést tenniök arról, hogy mennyit utaztak és mit dolgoztak^ Hogy én őket statisztikai adatok összeállításával meg ne bízzam, ezt nem tehetem. A gazdasági felügyelő ugyanis egyetlen külső szerve a földmívelésügyi kormányzatnak és ha a minisztérium a vidék bármilyen mezőgazdasági termelési kérdéséről tájékozást akar szerezni, W5. ütése 1929 június 6-án, csütörtökön. vagy statisztikai adatgyűjtést óhajt, akkor közvetlen első hatósága a gazdasági felügyelő. En tehát a statisztikai adatok összegyűjtésénél és a gazdasági helyzetről való jelentés tételénél elsősorban a gazdasági felügyelőket veszem igénybe. Hogy ők hogyan és miképpen működnek, azt ők havonta jelentik. De most az utóbbi időkben havonta hívtam össze őket értekezletre és a járási gazdasági felügyelők közvetlen is jelentést tesznek arról, hogyan és miképpen működtek a gondozásukra bízott területeken. Flandorffer t. képviselőtársam szóvátette, hogy a gazdasági felügyelők státuszában nincs meg az arány és hogy ebben a tekintetben hátrányosabb helyzetben vannak egyéb státuszoknál. Ez annak tudható be, hogy legutóbb új állások lettek rendszeresítve és a múlt évben a X. fizetési osztályba sorozott hat gazdasági felügyelő került kinevezésre és most, amennyiben el méltóztatnak fogadni a költségvetést, újból a X. fizetési osztályba sorozott hat felügyelői állás lesz ebben a státuszban kreálva. Tehát ez már 12 új állás, amely még nincsen százalékosan arányosítva és ha ezt az arányt vesszük és összehasonlítjuk egyéb státuszokkal, ahol új állásokat az alsóbb fizetési fokozatokban nem kreáltak, úgy tűnik fel a dolog, mintha ez a státusz rendkívül hátrányos helyzetben volna a J többi státusszal szemben. Később fog bekövetkezni annak szüksége, hogy a rendes arányosítást itt is megtegyük, azonban ennek a hátrányos^ helyzetnek, amelyre Flandorffer képviselőtársam rámutatott, az általam ismertetett körülmény az oka. A baromfitenyésztés céljaira nyert baromfifarmok tulajdonosainak névjegyzékét vagyok bátor a Ház asztalára letenni. Amennyiben t. képviselőtársaim érdeklődnek iránta, ebből a névsorból megtudhatják, hogy kik kaptak ilyen baromfifarmot és amelyek azok a rendelkezések, melyeknek magukat alá kellett vetniök. Ezekben voltam bátor a címnél felmerült észrevételekre válaszolni. Kérem a t. Házat. méltóztassék a címet elfogadni. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 3. cím meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 4. cím. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a 4. címet felolvasni! Fitz Arthur jegyző (olvassa): «4. cím. Állami lótenyésztés.» — Melczer László! Melczer László: T. Képviselőház! Ennél a címmel az új méntelep elhelyezésére nézve volna rqvid megjegyzésem. Amint méltóztatnak tudni, a megszállás folytán a rimaszombati és eperjesi méntelep megszűnt s azoknak lovai — körülbelül 170 darab — ideiglenesen a debreceni és a jászberényi méntelepekre helyeztettek át. Ezek a mének tulajdonképpen Heves-, Borsod-, Gömör-, Abauj-, Zemplén- és Szabolcs vármegyék részére voltak predesztinálva, az új mén telepet tehát lehetőleg ezeknek a megyéknek központjába kellett volna elhelyezni. • |: • , \\%\.\ í i Éppen azért nem tartom szerencsés választásnak a gyöngyösi elhelyezést. Nem beszélek haza, annak azonban, aki a körüményeket ismeri, he kell látnia, hogy ezeknek a vármegyéknek központja inkább Borsod lett volna, mert hiszen onnan a mének egy nap alatt egészen kényelmesen saját lábukon minden állomást elérhetnek a nélkül, hogy a vagónírozásra szükség volna, ami nagy dolog. Azonkívül víz mellett lettek volna, hiszen minden lovasember tudja, mit jelent ez a lo-