Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-299

154 Àz országgyűlés képviselőházának 299. ülése 1929 május 27-én, hétfőn. azt a vezetőszerepet, amely Nyugat és Kelet között Magyarországot méltán megilleti, nem fogjuk viszaszerezni. (Sándor Pál: Ez igaz! — Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Az eljárás mindig csak az import csökkentését célozta!) Hogy az eljárás mindig csak az import csökkentését célozta, erre az a válasz, hogy ezt a célt nem érték el, mert a passzívum annak ellenére meg van, hogy az import csökkent. Ezzel tehát nem érték el a kívánt célt. De ezenkívül miért kell a magyar kereskedelmet megakadályozni az ő természetes munkájának kifejtésésében? Miért kell annak a kereskedőnek elvenni a kedvét az élettől, hogy eltöltse idejét a vámhivatalban, adóhivatalban, különböző hivatalokban és ne tudja kiverekedni azt, hogy ő dolgozhassékl A magyar kereskedő nem kér privilégiumot, nem kér monopóliumot, csak dolgozni akar és munkája után becsületesen megélni. Ezt engedjék meg neki. (Kun Béla: így is alig van vásárlóközönsége!) Amikor panaszkodom a bürokrácia túltengéséről, a bürokrácia idegölő munkájáról, ugyanakkor meg kell említenem, hogy a magyar kereskedelemben igen kitűnő tehetségek vannak, hiszen itt felnőtt egy ifjú generáció, amely elméletileg és gyakorlatilag igen képzett és nagyon szeretne dolgozni; szeretne ennek az országnak érdekében cselekedni, de mindig lefogják a kezét, nem engedik dolgozni, megállítják a lélekzetét, elveszik a kedvét.^ Engedelmet kérek, ez nem megfelelő gazdasági politika. Ezért mondottam beszédem elején, hogy ez a túlzott vámvédelem megbukott, ez az egész rendszer csődbe jutott. A vámvédelem helyett jöjjön a szabadverseny korszaka, jöjjön az erők mérkőzésének, az erők szabad kifejtésének korszaka. A kereskedelmet és az ipart önök ne támogassák, csak engedjék élni. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: De az ipar nevében ezt ne merje mondani, mert ott nagy ellenzés lesz! A kereskedelem részéről talán így van!) Pedig van a kereskedelemnél, a közép-és kisiparosnál és a kézművesiparnál hasonlóképpen. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Ott is kell a vámvédelem!) A kisiparról is így nyilatkozom. Ne tessék favorizálni egyes alakulatokat, sem közvetlenül, sem közvetve, ne tessék versenyt egyenlőtlen feltételekkel engedni, mert vannak kereskedelem- és iparellenes vállalatok és alakulatok, amelyek konkurálnak velük és egyenes perverzitás az, hogy a kereskedelem és ipar adófilléreiből csináljanak politikát a kereskedelem és az ipar ellen. Röviden még maradni akarok annál a tételnél, amelyről már az előbb szó volt, hogy Magyarország és Budapest legyen a Kelet és Nyugat közötti összekötőpont. Ehhez a tételhez tartozik a csepeli kikötő kérdése is. A csepeli kikötőt megépítették, megépítették annak idején abban a feltételezésben, hogy a DunaTisza-csatornát szintén meg fogják csinálni és a Duna-Tisza-csatornáról az áruk ide fognak feljönni és innen fognak elmenni azután tovább, a maguk megfelelő elosztó helyére. Ez a Duna—Tisza-csatorna nem készült el pénzügyi okonál fogva, de azért a csepeli kikötő itt van, a csepeli kikötőnek megvan a hivatása, megvan a maga rendeltetése. Szintén ebbe a gondolatkörbe tartozik, a Nyugat és Kelet közé és minden ok megvan arra, hogy ez a csepeli kikötő teljesítse a maga hivatását, hogy legyen egy szabadkikötő, hogy oda feljöjjön a Dunán keresztül az áru és onnan menjen Nyugatra és a Balkán országokba is. A csepeli kikötő úgy fog megfelelni a hivatásának, ha ott a kereskedelmi szellem, kereskedelmi ügyesség és fürgeség talál talajt, nem pedig megint egy bürokrácia, amely lelketlenül és idegsorvasztóan végzi a maga feladatát és mindig kerékkötőjéül szolgál a szabad érvényesülésnek. Már bátor voltam az általános vita során említeni, hogy legyen kegyes^ a kormány a csepeli kikötő, a kikészítési eljárás és a tranzitókereskedelem kérdésében egy szervet felállítani. Nem új hivatalt, mert én soha új hivatalt nem'kérek, hanem egy szervet felállítani, amely azt célozza, ami az érdekelt és illetékes érdekképviseletek útján alkalmas arra, hogy ezekben a kérdésekben permanensen, közvetlenül és gyorsan intézkedjék. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Ez okos dolog!) Nagyon kérem a t. miniszter urat; ez nem kerül semmibe, csak legfeljebb becsületes és okos emberek munkájába és Magyarországon vannak becsületes, a közért lelkesedő, áldozatkész emberek, akik az ország érdekében ingyen odaviszik a maguk erejét, hogy ezzel használjanak ennek az országnak. Felemlítsem azt, amit hallok és olvasok, hogy megalakult egy kikötőbizottság Csepellel kapcsolatosan, azonban még soha Össze nem hívták? (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Az az építésre vonatkozik! — Gál Jenő: A miniszter úr egyszer látogassa meg a Cobden-Szövetséget, majd sok mindent fog hallani és látni!) Itt van a kezemben egy írás, amely a csepeli kikötőről azt mondja (ol vassá): «Nálunk a csepeli kikötő jövőjével hosszú évekig senki sem törődött. Legutóbb a Kereskedelmi- és Iparkamara közlekedési szakosztályának ülésén megdöbbenéssel hallottuk Becsey Antal ajkáról, hogy 1922-ben létesítettek egy úgynevezett kikötőbizottságot, amelybe őt is — Becseyt is — delegálták, de ennek a kikötőbizottságnak egybehívására a mai napig egyetlen alkalommal sem került a sor.» Ez a legfrissebb adat, 1929 április 5-éről való. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: 1922-ben szervezték az építkezésre! De nem rossz idea!) Nagyon kérem a miniszter urat, miután ez a kérdés életbevágó fontos kérdés s miután vannak itt az országban emberek, akik a maguk munkáját akarják a nemes cél érdekében áldozni, — ez senkinek sem jár kárára, ez hasznos dolog — hogy alkalmaztassék egy szerv, amely ezeket a kérdéseket gyorsan elintézi. Gál Jenő t. barátom említette itt a CobdenSzövetséget. A Cobden-Szö vétség a maga szemináriumával óriási munkát szentel ennek a kérdésnek. Itt vannak könyvek, füzetek, amelyek megjelentek ezekről a kérdésekről. Természetes, hogy mindenki, aki komolyan gondolkozik, segíteni akar ennek az országnak állapotain. Ez a szerv, amelyet ajánlottam, alkalmas volna arra, hogy a külföldi gyárakkal is érintkezésbe lépjen, a külföldi cégeket is bevonja a maga érdekkörébe és arra, hogy csináljon valamit abban a nagy kérdésben, hogy Magyarország ismét visszakapja régi szerepét Kelet és Nyugat között. Hiszen ha visszapillantást vetek a régi időkre, a közös vámterület idejére, n amikor megalakult Magyarország világhírű malomipara, amikor a boszniai és a szerbiai szilvát itt Magyarországon, Budaepsten keresztül vitték, amikor a macedón dohány Budapesten keresztül jött, amikor itt felállították a hűtőházat, amely hűtőházban a tojást és a baromfit tárolták, kifejlődött itt egy virágzó transitokereskedelem, amely ennek az országnak nemcsak hírt és nevet, hanem anyagi poziciót is szerzett. Ezt -nekünk vissza kell szereznünk,