Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-292
r Áz országgyűlés képviselőházának 292. ülése 1929 május 14-én, Jcéddew. 249 szádból, össze-vissza legyenek, különböző kvalitásúak és méret tekintetében is különbözőek legyenek. Kell egy központ, egy centrális idénypiae, amelyre Budapest már geográfiai helyzeténél fogva is ki van szemelve, ki van .1 elölve. Itt van a kereskedelem és ipar székhelye és Budapestet kell megtenni a Kelet és Nyugat közötti kereskedelem és forgalom központjává. Ez a feladat és ezt el lehet és el kell végezni. Ugyebár ebben megegyezünk? Az első feladat tehát, amelyben a mélyen t. miniszter úrral megegyezünk, a tarifa mértékének megfelelő módosítása. A másik a vámkezelés megfelelő egyszerűsítése; a vámkezelésiben a különlböző bürokratikus sallangok lefaragása. Ebben a tekintetben Stein Emil felolvasásában különböző panaszokat tár elő. Azt mondja például a töhbek között — nem tudom most megtalálni, de talán emlékezetből is el tudom mondani — hogy a vámkezelésben na^y nehézségek vannak; mert ha változik a feladó és a címzett személye vagy a rendeltetési hely, akkor ez már más elbírálás alá esik és az árut nem akarják elvámolni. Azt mondja például, hogy egy tojásszállítmánynál, — amelyet a földmívelésügyi minisztérium rendelete szerint tulajdonképpen nem kell megvizsgálni — nagy vizsgálatot tartanak abban az irányban, hogy nem olyan országból érkezik-e he a tojás, amelyben marhavész volt? — (Fábián Béla: Mi köze a marhának a tojáshoz!) A burkolás szempontjából ez egy fontos kérdés. Nagyon sokszor nincs is szalmával [kötözve, hanem fagyapottal és mégis nagy vizsgálatokat tartanak. Itt az a kívánalom, hogy a vámkezelést egyszerűsíteni kell. Ausztriában mindezek a nehézségek elesnek, Bécsben mindezektől a nehézségektől megszabadultak, (östör József: A pénzügyminiszter úrhoz tartozik!) A hatásköröket igazán nem ismerem. Sóik mindenben ki tudok igazodni, de a hatáskörökhöz nem értek, (östör József: Pedig az fontos!) Akkor úgy látszik, a pénzügyminiszter úrra marad ez az örökség. A vámkezelés nehézségeit enyhíteni kell. Van itt egy praktikus indítvány, amely kitér a kikészítési eljárásra és a csepeli kikötőre. (östör József: A kikészítési eljárást az ellenzék érti legjobban!) Előre megmondottam, hogy ez az ellenzék ezt nem jól érti, mert ha jól értené, más hangon beszélne, de lelkiismereténél és felelősségérzeténél fogva meg tudja vonni a határvonalat, mert ebben a rettentes, kétségbeejtő helyzetben használni akar ennek az országnak. (Fábián Béla: Csak azzal használ, ha eltávolítja a kormányt.) Ahhoz nincs elég ereje! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Bródy Ernő: Fájdalom, nem lehet sokáig beszélnem, de mégsem akarok ennek a praktikus indítványnak az elmondásától elesni. Mondom az indítványtevő bevonta tanulmányai körébe a kikészítési eljárást és a csepeli kikötőt. Azt mondja a csepeli kikötőre nézve, hogy ez a maga feladatát kitűnően teljesítené abban az esetben, ha szabad kikötő jellegével ruháztatnék fel, mert abban az esetben a gyárak is ott alakulnának körülötte. Az egész kérdés komElexumára nézve ezt mondja (olvassa): «Felette asznos volna, hogy úgy az átmeneti kereskedelem, valamint a kikészítési eljárás, nemkülönben & csepeli kikötő megfelelő kihasználása kérdéseinek intézésére egy, a különböző gazdasági minisztériumok teljhatalmú kiküldötteiből és praktikus kereskedelmi érzékkel bíró elsőrendű erőkből összeállított szerv létesíttetnék, amely egyúttal teljes autonómiával intézkednék az összes idetartozó ügyekben. Ez a független szerv hivatott volna arra, hogy az exportfejlesztő intézetek bevonásával a vámhatóságokkal, az államvasutakkal és a többi tekintetbe jövő állami hatóságokkal mindazokat a kérdéseket gyors intézkedési lehetőséggel letárgyalja, amelyek az átmeneti forgalom előmozdítására és a felmerülő nehézségek elhárítására kívánatosaknak mutatkoznak. A kereskedelmi életben a gyors intézkedés a siker kulcsa, mindazok a kül- és belföldi gyárosok, kereskedők és szállító cégek, amelyek a Magyarországon keresztül vonuló forgalomba akár kereskedelmi tekintetben, vagy a kikészítési eljárás körül bekapcsolódni kívánnak, tanácsért ehhez a szervhez fordulhatnának és ugyanott terjeszthetnék elő kívánságaikat, vagy panaszaikat. Amennyiben ez a szerv a reábízott feladaokat megfelelő szakértelemmel és megértéssel teljesíti, ez nagyon hozzájárulhatna^ a tranzitóforgalom fellendítéséhez és megadná a lehetőséget, hogy a nagyon nehéz versenyt a külfölddel szemben ebben a vonatkozásban is felvegyük.» T. Ház! Ez praktikus terv, amelynek megvalósítását ajánlom a miélyen t. kormánynak, mert kell, hogy Magyarország és Budapest ismét központja legyen az élelmiszerkereskedelemnek Kelet és Nyugat között s hogy Magyarország és Budapest ismét elfoglalja azt a helyet, amelyet azelőtt elfoglalt, amely joggal megilleti és amelyet a nehézségek leküzdése után Magyarország ezután is elfoglalhat. Természetesem itt sem gondolok arra, hogy valami új hivatal állíttassák fel; mentsen Isten attól, hogy egy szerv mindjárt új hivatal volna. Arra sem gondolok, hogy protekciót gyakoroljanak. A vámtranzitókérdésben a vátm-szabadraktárak felállítását és újra felélesztését kérem, de nem oly módon, hogy egy belga grófnak egy névjegyre váltó ellenéiben 800.000 pengő hitelt adjanak, amiről a lapok hírt adtak, hanem a szabályok pontosan meg legyenek állapítva s a szabályok szerint minden kereskedő megkapthassa a vámhiteleket. Szükséges azonban egy új politika, új világnézet; szakítani kell a protekciókkal, minden ember a maga helyén legyen, minden értéket ki kell termelni, Legyen az emberek között szabadverseny, nem pedig jogi és gazdasági elzárás. Legyen szabadság, jog és igazság! Ennek uralmáért küzdünk mi. Nem fogadom el a költségvetést. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Homonnay Tivadar! Homonnay Tivadar: T. Ház! Előttem szóló igen t. képviselőtársam a kormánynak úgy po litikai, mint gazdasági programmját igen éles kritika tárgyává tette. Nagy érdeklődéssel hallgattam beszédét, és azt szerettem volna, amit az egyik igen t. képviselőtársam közbeszólás formájában mondott is, hogy tudniillik, amikor a kereskedelem súlyos helyzetéről, a közterhek csökkentéséiről, a nyerstermények belföldi feldolgozásáról, a forgalmiadó lényeges csökkentéséről beszélt, akkor ezekre vonatkozóan, mint ahogy politikai kritikájánál megtalálta az orvosszert bizonyos törvényjavaslatok beterjesztésében, a gazdasági kérdésekben kifejtett álláspontját azzal támasztotta volna alá, hogy az általa felhozott súlyos bajok orvoslására honnan vegyük a fedezetet, (östör József: Ez a politika!) E tekintetben nem akarom követni igen t. képviselőtársamat, s az előadandóknál bátor leszek rámutatni azokra a megoldási módozatokra, amelyek az itt tárgyalt kérdéseket ren-
