Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-245

Az országgyűlés képviselőházának 24 A néperő újjászervezése és megerősítése ezen az úton és ezekkel az eszközökkel el nem érhető. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Bár ellenségei vagyunk minden jótékonykodásnak, mert -szerintünk nem alamizsnához, nem jótékonysághoz van joga a maga hibáján kívül munka nélkül levő munkásnak és nem jótékonykodni kötelessége az államnak a munkátlannal szemben; bármennyire ellenségei vagyunk a társadalmi akcióknak és a Róbert bácsi-féle utcai kosztoltatásnak, (Ma la sits Géza: Az angol kisasszonyok kertje mögött való osztogatásnak!) amely valóságos színpadi felvonulással osztja ki azt a silány ebédet, amit ott adnak, — ha jóakarattal is csinálják — mégis azt tartjuk, hogy ezek a jótékonysági akciók nem egyebek, mint a nagy vagyon lelkiismeretmegnyugtatása, hogy nyugodtabban aludjon .akkor, amikor a maga rettenetes feleslegeiből egy morzsányit ezeknek az akcióknak révén lead. Ha ellenségei is vagyunk annak, hogy munka helyett ilyen módon segítsenek a munkanélkülin, addig is, amíg munkát tudnak neki adni, legalább ez az egyetlen mód legyen, amellyel őt a koplalástól, az éhezéstől megmentsék. Indítson a népjóléti miniszter úr hatósági akciót ilyen népkonyhák felállítására, hogy mindenki, aki munkanélkül van, legalább egyszer egy napon meleg^ ételhez jusson, nem alamizsnaként, hanem a népjólét miniszterének legemelibb kötelessége címén. A fokozódó nyomor enyhítését jelentené az, azt jelentené, hogy aki a maga hibáján kívül kiesik a munkából, legalább valahogy meg tudja várni azt az időt, amíg újból valamikép munkába kerül. Ebben a

r kérdésben ezeknél a jelenségeknél a. népjóléti miniszter úrnak elkerülhetetlen kötelessége az intézkedés. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A népjóléti miniszter urat illeti a szó! Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: T. Ház! Ebben az előrehaladott időben nézetem szerint a szituáció nem alkalmas arra, hogy mélyreható szociálpolitikai fejtegetésekbe bocsátkozzunk különböző problémákról, különösen^ világnézeti ^kérdésekről, amelyeknek egyikét-másikat t, képviselőtársam szíves volt interpellációja során megemlíteni. Én tehát szigorúan ragaszkodom magához az interpellációhoz, illetőleg a benne felvetett kérdésekhez és a következőkben vagyok bátor megadni sorban a választ. Az első interpellációban méltóztatott a huzamosabb idő óta kereset nélkül levő alkalmazottak és munkások orvosi és kórházi ellátása ügyében olyan értelemben kérdést felvetni, hogy vájjon a betegségi biztosítási ágazatnak a rokkantsági, öregségi ágazat létesítése folytán^ történt költségmegkönnyebbüléséből keletkező plusz nem fordítható-e esetleg a gyógykezelés időtartamának meghosszabbítására, tehát olyanok gyógykezeltetésére, akikének lejárt az idejük, de hosszabb időn keresztül kénytelenek^ még magukat gyógykezeltetni és kórházi ellátást igényelnek. Az 1927 : XXI. te. pontosan intézkedik a betegségi biztosítás dolgában. Természetes, hogy törvényhozási intézkedés nélkül nem lehet meghosszabbítani a betegségi biztosítási ágazatból eredő jogok alapján igénybe vehető gyógyítási folyamat idejét. Ha azt fogjuk látni, hogy a betegségi ágazat tényleg jelentékeny szuperplusszal rendelkezik, azt én elsősorban^ — megvallom őszintén — tényleg nem arra kívánom fordítani, hogy az úgynevezett termelési szociálpolitikai terheket fél vagy 5. ülése 1929 január 30-án, szerdán. 189 még kisebb törmelékpercentben enyhítsem, hanem inkább arra, hogy az 1927 : XXI. tcikknek novelláris módosításával a juttatások mértékét próbáljuk majd emelni. Egyébként pedig az ország kórházai rendelkezésre állanak minden egyes szegényjogon ápolást igénylő betegnek. Hiszen ha költségvetésem rovatait méltóztatnak megnézni, több mint 25 millió pengőt méltóztatnak találni egy esztendőben, amely igen nagy összegnek túlnyomó része a szegény jogon ápoltaknak és kórházi ellátottaknak költségfedezésére szolgál. Az interpellációban felvetett gondolatra tehát válaszom — ismétlem — a következő: amennyiben azt fogjuk tapasztalni, hogy az 1927 : XXI. te. alapján viszonyítva az 1928. évi XL. tcikkhez, a biztosítottakra vonatkozó feltételek enyhíthetők a biztosítottak javára, novelláris úton a parlament ezt jóformán egy kézmozdulattal el fogja intézhetni. Amennyiben munkahiány helyzetében levők betegségbe esnek, s kezelésre szorulnak bármelyik kórház köteles őket felvenni, és szegénységük, vagyontalanságuk igazolása esetében ingyen gyógyszerrel ellátni és ingyen kórházi ellátásban részesíteni. (Kabók Lajos: Tele vannak a kórházak!) Nincsenek tele. A székesfőváros kórházai időnként tényleg zsúfoltságot mutatnak, a kérdés azonban általában tétetett fel és így nekem is jogom van általában válaszolnom reá, mert hiszen azt, hogy a budapesti kórházak általában zsúfolva lennének, nem lehet állítani. Vannak bizonyos periódusok, amikor a zsúfoltság jelensége tényleg mutatkozik. Szerencsére ez az influenzajárványnak nevezett nyavalya most már szünőfélben van és hála Istennek, nem is tombolta ki magát olyan mértékben, mint amilyen mértékben a szomszéd államok fővárosaiban ez a betegség mutatkozott. A második interpellációra vonatkozólag bátor vagyok a következőkben válaszolni. A kérdés az, vájjon a munkahiányban szenvedők részére nem lehetne-e valamiképpen az otthon puszta tényét biztosítani azon a réven, hogy a házbérnemfizetés okán bíróilag elrendelt kilakoltatások felfüggesztessenek. T. Ház! Nekem a bíróság gyakorlatába, judikatúrájába belenyúlni nincsen jogom. Kizárólag a kötött forgalom alatt álló lakások Budapesten és még egynéhány városában és epvnéhány községében az országnak vannak miniszteri biztosság kezelése alatt és ott van nekem annyi befolyásom mindössze, hogy a bírói ítélettel kimondott kilakoltatásokat fel tudom függeszteni. Tény azonban az, hogy a kötött forgalom alatt lévő lakások száma az évek előhaladásával mindig jobban csökken, mert hiszen amint valaki valamely lakásból bármilyen okból eltávozik, az a lakás a következő lakó számára már szab ad forgalmú lakásnak tekintetik. Ha a lakás megüresedik, például haláleset okán, az utána következő lakó már mint szabadforgalmú lakásba megy bele. Természetesen így a kötött forgalom anyaga szakadatlanul szűkül össze. Ami az állami lakótelepeket illeti, amelyekre talán leginkább vonatkozik t. képviselőtársam kívánsága, ott esetleg megvan az ingerenciám. Az állami lakótelepekre vonatkozólag el is rendeltem azt, hogy beigazoltan munkahiányban szenvedő ellen a kilakoltatást nem kell foganatosítani, ha az illető ellen azért kellene egyébként bírói eljárást folyamatba tenni, mert lakbérét nuzamosabb időn keresztül nem fizette meg. Egészen természetes azonban, hogy