Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-248

266 Az országgyűlés képviselőházának nyan működött közre, kétségen felül áll, mert Hiszen ez a javaslat is, úgy, mint az 1897. évi törvény, a tanítóságot bízza meg elsősorban ezeknek a felvételeknek további eszközlésével is, ami önmagában bizonyíték a mellett, hogy felfogásunk szerint a tanítóság a legalkalmasabb erre, és tényleg helyesen végezte munkáját, érdemdús munkát végzett akkor, amikor ezeket a felvételeket keresztülvitte. Az, hogy ennek ellenére a «fegyelmi felelősség terhével» szavak benne vannak a javaslatban, természetes, mert hiszen, bár nagy általánosságban és nagy többségben a tanítóság híven és kitartóan teljesítette feladatát ezen a téren, mégis fordulhatnak elő egyes esetek, ahol bizony a szankciótól eltekinteni nem lehet, mert különben a felvétel nem történnék meg. (Ügy van!) Ami t. képviselőtársamnak azt a megjegyzését illeti, hogy a szünidők nem alkalmasak ilyen nagyobb felvételekre, ezt a magam részéről nem teljes mértékben osztom. (Egy hang a jobboldalon: Pedig igaza van!) Először is gondol a javaslat a népszámlálásra, amely rendesen újév körül hajtatik végre r a karácsonyi szünidővel kapcsolatban, a téli időszakban, amikor mezei munka nincsen, amikor nincsenek elszéledve az emberek és amikor nyugvó állapotban van a társadalom és ilyen felvételek à legkönnyebben vihetők keresztül. De természetszerűen egy másik szempontot is figyelembe kellett venni, a tanítóságról lévén szó, és ez a tanítás szempontja. Ha szorgalmi időben vétetnének igénybe a tanítók nafyobb mértékben, mint ahogy a tanügyi érdeek megengedik, akkor viszont ezen a téren volna olyan mulasztás, amelyet a törvényhozás kifogásolna és joggal kifogásolna. T. képviselőtársam többi szuggesztióit a magam részéről köszönöm, különösen azt, amit a tanítóképzésre vonatkozóan mondott. Mindenesetre gondoskodni fogok arról, hogy már a tanítóképezdében a statisztika ügye — természetesen azokon a szűkebb kereteken belül, amelyekben szóbajöhet — felvétessék (Helyeslés.) és a tanítók ebből a szempontból már előre tájékozva legyenek a teendőkről. Kérem a szakasz elfogadását. (Helyeslés.) \- Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A13. § eredeti szövegével szemben áll Kócsán Károly képviselő úr indítványa, amely szerint az első bekezdésből ezen szavak: «fegyelmi felelősség... (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Visszavonta!) Kócsán Károly: Visszavonom! Elnök: A képviselő úr indítványát visszavonta, ennélfogva tehát a 13. §-t nem támadták meg és így azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 14. %. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a 14—22. §-t, amelyeket a Ház észrevétel nélkül elfogad. Olvassa a 23. §-L): Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Képviselőház! A 23. §-hoz ugyanabban az értelemben, mint a 2. <§>-nál tettem, szintén beadom módosításomat, tudniillik a «kizárólag» és «szorosan» szavak törlésére nézve, a többire vonatkozóan pedig Visszavonom indítványomat. Elnök: Kivan valaki szólni? Ha senki nem kivan szólni, a vitát bezárom. A miniszterelnök úr óhajt szólni. Gr. Bethlen István miniszterelnök: Bródy Ernő t. képviselőtársam módosításához ilyen alakban à magam részéről hozzájárulok. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kér248. ülése 1929 február 5-én, kedden. dem at. Házat, méltóztatik-e a 23. %-t eredeti szövegében elfogadni, szemben Bródy Ernő képviselő úr módosításával, igen vagy nem? (Nem!) Ennél fogva a Ház a szakaszt Bródy Ernő képviselő úr módosításával fogadta el. Következik a 24. §. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a 2í. és 25. §-t, amelyket a Ház észrevétel nélkül elfogad). Elnök: Ezzel a t. Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letáryalta és annak harmadszori olvasása iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Napirendünk szerint következik a gyógyfürdőkről szóló törvényjavaslat (írom. 699) tárgyalása. Mielőtt a törvényjavaslat tárgyalására áttérnénk, bejelentem, hogy ErődiHarrach Tihamér, Éhn Kálmán és Pintér László képviselő urak ^ a házszabályok 150. §-ának 2. bekezdésében előírt időig, vagyis az általános vita megkezdéséig a törvényjavaslat 40., 45., 46. és 52. Vához indítványt nyújtottak be. A részletes tárgyalás során az illető szakaszoknál a képviselő uraknak módjukban áll indítványukat — a 151. § korlátai között — előterjeszteni, az egyes indítványokat pedig az illető szakasz vitájának bezárása után bocsátom majd szavazás alá. Most pedig áttérünk a törvényjavaslat általános vitájára. Az előadó urat illeti a szóL Lukács György előadó: T. Képviselőház! A trianoni gyalázat elrabolta természeti kincseink javát. A mellett, hogy megfosztott minket hazánk területének háromnegyed- és népességének kétharmad résziétől, elvette tőlünk ezeréves kultúránk gyönyörű alkotásait is, és gazdaságilag

1 szinte teljesen összetört és guzsbakötött bennünket. , Természeti kincseink terén való megraboltatásunkban különösen nagy károsodást szenvedtünk gyógyfürdőink, klimatikus gyógyhelyeink és ásványvizeink tekintetében. A háború előtt 30 magaslati gyógyhelyünk volt, elvettek belőle 28-at. Szépséges-szép Tátránkban most a cseh dölyf pöffeszkedik és a magyar munkával és magyar tőkével létesített kiváló berendezéseket a csehek a saját zsenialitásuk, a saját kultúrájuk, a saját civilizációjuk alkotásai gyanánt tüntetik fel és hirdetik szerteszét a világban. Alpesi klímájú gyógyhelyünk egy sem maradt meg, subalpin klímájú területünk is csupán a budai hegyvidék és a Mátra-vidék egyes helyein van, —• úgyhogy egész Csonka-Magyarország ezidőszerint szinte kizárólag kontinentális éghajlattal bír. A világháború előtt Nagy-Magyarországnak volt 224 fürdőhelye, amelyek közül 203 a szorosabb értelemben vett Magyarország területén, 21 pedig a társországok területén volt. Ezek köizül mindössze 63 maradt meg. 1913-ban, tehát a világháborút megelőző utolsó esztendőben, volt a szűkebb értelemben vett Magyarország területén 30 magaslati gyógyhely, 48 hévvízfürdő, 45 savanyúvíz-, 24 kén- és ásványvízfürdő, 7 tengeri fürdő, 27 tóparti fürdő és 27 vízgyógyintézet. Mindebből megmaradt 2 magaslati gyógyhely, 10 hévvíz-, 5 ásványvíz-, 5 sziksóstavi és 33 balatoni fürdő, végül 8 vízgyógyintézet. Ásványvizekben is bővelkedkedtünk, főleg Erdélyben ós a felvidéken; mindezeket elrabolták. Elvesztettük világhírű hévvizes fürdőinket; Pöstyént, Trenosén-Teplicet, Herkulesfürdőt, a nagyváradi Püspök- és Félix-fürdőket. A felvidéken elvették tőlünk Bártfát, Szliácsot, Lrblót, Osízt, KoriWcát és a máramarosi fürdőket, Erdélvben Szovátát, Vízaknát, Borszéket, Élőpatakot, Tusnádot. Es említsem-e még Búziást, Palicsot, Tárcsát?