Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-553

304 A nemzetgyűlés 553. ülése 1926. évi május hó 17-én, hétfőn. tési bizonyítványát, katonakönyvét vagy adókönyvét. Nagyon kíváncsi volnék, hogy ha a t. képviselőtársaim közül valakitől a nagyapja adókönyvét követelnék, meg tudná-e azt szerezni és tudná-e ezzel igazolni és bizonyítani magyar állampolgárságát. Ez az eljárás semmi egyéb, mint boszantása az állampolgároknak, akiknek bizonyos iparigazolványok megszerzése körül akarnak nehézségeket csinálni. Az iparigazolványok megadása vagy meg nem adása körül ma a helyzet az, amint egy külföldi laptudósító is megmondotta, hogy amíg valaki Magyarországon megkap egy ilyen igazolványt, addig Amerikában már háromszor tönkre is ment volna különféle koncessziók révén. Ilyen körülmények között azután nem csoda, hogy minden pang az országban: ipar és kereskedelem és minden, amidőn közigazgatási intézkedésekkel lehet megakadályozni azt, hogy ebben az országban életlehetőség, kenyérkereseti lehetőség legyen. Ezt a politikát semmiképen sem tudom elfogadni. Méltóztassanak megengedni, hogy egy egészen érdekes konkrét ügyre térjek át, az alapszabályok kérdésére. Vannak egyes kivételes esetek, amikor az alapszabályok jóváhagyását meg lehet kapni a belügyi kormányzattól, ellenben az általános helyzet az, hogy ha valaki a belügyministerium gyakorlata szerint bead egy alapszabály-kérelmet, akkor, különösen a vidéki kérelmeknél, végig revidiáltatják az összes belépett tagok előéletét, — nem politikai szempontból, hanem megvizsgálják, hogy mit csinált előzőleg minden őse annak az illetőnek. (Egy hang jobbfelől: Helyes!) Igen t. képviselő ur, csakhogy a baj ott van, hogy ezt a munkát öt esztendő alatt végzik el. Ha a rendőrhatóságoknak ki volna adva az utasítás, hogy rögtön vizsgálják meg, hogy azok, akik az egyesületbe belépnek, nem bűnözők-e, ebben az esetben én is igazat adnék a képviselő urnák. A helyzet azonban az, hogy a vármegye elküldi az utasítást a rendőrségnek, azután ismételten saját maga is végigvizsgálja az egész ügyet több alkalommal is, ami nedig nem jelent egyebet, mint azt, hogy az illető egyesületnek alapszabályait nem akarják jóváhagyni. Itt van egy egészen egyszerű eset, — ne méltóztassanak valami szélsőséges egyesület alapszabályaira gondolni — itt van a eseneli iparosok és kereskedők egyesületének alapszabályióváhagyás iránti kérelme, amelyet ezelőtt három és félévvel adtak be először. Eb-« ben az ügyben az első visszautasítás után én magam elmentem a kereskedelemügyi minister úrhoz, aki azt mondta: üljek le és írjam meir a 'kérvényt. Meg is tettem. Ettől kezdve a következő kálváriajárás folyt le: Először visszautasították a kérelmet azzal, mert azt •mondották, hogy a kereskedők és iparosok felett iparkamarai és kereskedelmi kamarai jogokat akarnak gyakorolni. Félév múlva visszautasították azzal, hogy utasítás történt ebben az iránvban a kereskedelemügyi ministerium részéről. A harmadik visszautasítás a harmaldik félév múlva azzal törtíébt, hogy az egyesület tagjai között megbízhatatlan elemek vannak. Ezt a véleményt az ottani községi főiegyző adta. aki az Ébredő Magyarok Egyesületének elnöke. Ezután a főispán elrendelte a községi főjegyző nyilatkozatának felülvizsgálatát. Ebből a célból kiküldetett ea:y vármegyei tisztviselő, aki az ügyet felülvizsgálván, megállapította, hogy a főjegyző állítása nem felel meg a valóságnak. Erre hozták azután a negyedik visszautasítást, amelyben azzal érveltek, hogy az egyesület tagjai között külföldi honosok vannak. Amikor ezt is megvizsgálták, kiderült, hogy nincsenek külföldi honosok az egyesület tagjai között. Ötödik alkalommal azután megállapították, — méltóztassanak jól idefigyelni s nagyon jellemző, hogy ez Írásba foglaltatott á belügyministerium által — hogy azért kell visszautasítani a kérelmet, mert az egyesület elnöke a forgalmi adó ellen ismételten akcióba Mptette az iparosokat és kereskedőket; — az illetőt Nánay Károlynak hívják — olyan egyesületnek tehát, amelynek elnöke a forg*almi adó ellen többször felszólalt, nem hagyják jóvá alapszabályait. Ezek igen jellemző tünetek. Fel kell hivnom a belügyminister ur figyelmét miég egy dologra: teljesen lehetetlen állapot az, hogy amikor egy községi tisztviselő nyilatkozatáról öt alkalommal is kiderül, hogy az nem felel meg a valóságnak s hogy mindössze csak egyes állampolgároknak egyesületbe való tömörülését akarta megakadályozni, még csak eljárás sem indul az illető ellen. Itt van előttem egy közigazgatási közlöny, amelyben hivatalos statisztikát szoktak közölni, amely semmiféle destruktiv irányzattal nem vádolható meg, hiszen a községi jegyzők szerkesztik a lapot. Ebben van egy statisztika, amelyből megállapítható, hogy a községek a felülről rájuk oktrojált különféle kiadások terhe alatt mennyire szenvednek. Itt van többek között vármegyei közigazgatási szükségletekre 48 millió korona, betegápolásra 57 millió, tüzoltófelszerelés kiegészítésére 58 millió, vármegyei tűzoltó szövetségnek 298.000 korona. Ha ezeket a tételeket megvizsgáljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy a községek háztartásában az állam vagy felsőbb hatóság által a községekre oktrojált kiadások több mint egyharmadát kénezik az illető községek összkiadásainak. Ezt nem lehet egészséges helyzetnek tartani. Fel kell hivnom a kormányzat figyelmét arra a lehetetlen helyzetre, hogy a községek tűrni kénytelenek azt, hogy a lakásviszonyok terén a legrettenetesebb nyomor legyen. Csepelen a lakásfelmondás következtében katasztrófa előtt állunk. A község felépített 9 milliárd koronáért egy kultúrházat, ezt bérbeadta 40 esztendőre, ingyen, a keresztény férfiak szövetségének, ugyanakkor pedig nem épit fel a község egyetlen házat sem, ahol a szegény nyomorult embereket el lehetne helyezni és mostani lakásaikból, az istállókból ki lehetne őket hozni. Felmerül a kérdés, vájjon ki vizsgálja felül a községek háztartását. A főjegyző, aki a titkos társaságok tagja, akinek mindent szabad ott megtennie, többek között azt is, hogy Csepel községben mindössze csak száz munkás lehessen választó. Hiszen mindenki tudja, hogy mit jelent Csepel az ipari munka tekintetében Magyarországon. Ennek ellenére a községi választók névjegyzékébe csak 100 munkás van felvéve! Micsoda mérhetetlen hamisitásoknak kellett ott történni, ha Csepel községben a választók névjegyzéke összesen csak 100 munkás választót r ismer! Kérdem a t. kormányt: mi történik általában a községekben és vármegyékben a virilisek névjegyzékének összeállitásánál? Közokirathamisitás-e vagy nem, ha a virilisek névjegyzékét a valóságnak meg nem felelően állítják ősszel Ha ez hamisítás, ebben az esetben kérem a belügyminister urat és a kormányt, hogy haladéktalanul indítsa meg az eljárást az egész országban és minden községben a virilisek névjegyzékének a való-