Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-386

 nemzetgyűlés 386. ülése 192$. evi márciushó 5-èn, csütörtökön. 403 másutt lesz, hogy az nem ér semmit (Taps a jobboldalon.) Elsősorban természetesen küzdeni fogunk minden erőszak ellen (Helyeslés. — Kuna P. András: Még ha kisebbség részéről jön is!), akár innen jöjjön, az erőszak, akár azon az oldalon legyen. Nekünk kötelességünk keresni az igazságot és kötelességünk annyi szabadságot biztositani, amennyit emberileg lehet és amellett minden erőszakot eliminálunk. (Kuna P. András: Még a szakszervezetek részéről is!) Arra kell törekednünk, hogy ebben az országban végre-valahára erősödjenek meg a pártok, és pedig ugy, hogy a meggyőződés hassa át őket és a politikusok érintkezvén a választókkal, a nagy tömegekkel győzzék meg őket. Aki meg tudja őket győzni, az diadalra kerül. Természetesen mindig szemmel kell tartani az ország jelenlegi helyzetét, és nem szabad az ország érdekét kockáztatni. (Ugy van! Ugy van.! a jobboldalon.) Méltóztassék még egy-két szót megengedni a külügyi dolgokról. (Strausz István: Halljuk! Érdekes a képviselő ur beszéde!) A mi állapotaink kezdetben rendkívül nehezek voltak, nemcsak mert izoláltak voltunk, de azért is, mert levert, kis nemzet voltunk, kicsivé degratáltattunk, mert legyőzöttek voltunk ós körülöttünk ott voltak a győztes népek sorai. Három esztendővel ezelőtt rendkívül súlyos és nehéz helyzet volt itt, és a legsötétebb és legnehezebb körülmények között voltunk, mi akkor azzal vigasztalódtunk, hogy belső politikát kell csinálnunk, mert a jó belső politika egyszersmind a jó külföldi politika is. Ez azonban csak nagyon csekély mértékben igaz. Azóta haladtunk, de azt az egyet be kell vallanunk, hogy a jelenlegi körülmények között sincs sehol semminemű barátunk ós barát nélkül állunk itt. Látom azonban, hogy némely tekintetben sikerekre mutathatunk. Itt volt a velencei konferencia, a soproni eset, később a népszövetségbe való felvétel és még később a külföldi kölcsön. De a gyürü körülöttünk még most is megvan. (Strausz István: Erősebb, mint valaha!) Nem értem teljesen a mi diplomáciánkat és külügyünket. (Kiss Menyhért: Egyáltalán van olyan?) Igaz, hogy egymásután jönnek külügyministerek, akik ennek a teremnek atmoszférájával abszolúte nem ismerősek. (Ugy van! a baloldalon.) Egy nagyon szellemes francia politikus azt mondotta, hogy emberek, akik sem az udvarok légkörét, nem ismerik, sem pedig a parlamentben talajuk nincs, ne akarjanak diplomaták lenni. Most nem az udvarok légköréről van szó (Strausz István: Itt is van udvar!), de természetes, hogy a parlamentről és a parlament légköréről szó vagyon és ha minduntalan olyan férfiak vétetnek, akik nem; a parlamentből valók, akik nem ismerik az egyéneket és a pártokat és nem ismerik az ország belső politikai éleitét, akkor azok nagyon nehezen tudnak megfelelni a külügyministeri szerepnek. (Csik József: És olvassák a beszédünket házszabályellenesen! — Zaj.) A beszédét minden külügyminister olvasni szokta. (Csik József: Bethlen nem olvassa! — Zaj a jobboldalon. —- Báró Podmaniezky Endre: Franciaországban is olvassák! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Ernszt Sándor: Ha most nézem a mi magyar állapotainkat és viszonyainkat, barát nélkül, összetörve vagyunk itt és várjuk a jobb időket. Ha nézem az egyes nemzeteket, azt gondolom, hogy a magyar mégis valamiképen összeköttetést kereshetne ós talán találhatna is eg*yes nemzetekkel. így pl. a lengyel nemzetre gondolok, amely folytonosan és állandóan emelkedőben van. A lengyelt nemsokára nagyhatalomnak fogja deklarálni minden nemzet, és ha én a százados összeköttetéseket nézem, a Jagello-ház kezdetétől egészen az eperjesi konvencióig a XVIII. században, s ha én arra gondolok, hogy a waveli kriptában egy magyar nyugszik, aki a legnagyobb királya volt a lengyel nemzetnek: Báthory István — lehetetlennek tartom, hogy ne lehessen Összekötő kapcsokat keresni Varsó és Budapest között. (Umi van!) Én azt teljesen érthetetlennek tartom, hogy mig egyrészt Lengyelország, amelynek rendkivül sok félnivalója van Keleten, de épen ugy Nyugaton is, másrészt Lengyelország, amely teljesen katholikus ország" és másképen gondolkozik, mint az ortodoxia tőle Keleten, Lengyelország, amelynek címere itt van a mi királyi címereink között: sernmiképen se reagálna Budapestre és Budapest tevékenységére; én ezt alig vagyok képes megérteni másképen, ha csak ugy nem, hogy a mi diplomáciánk Varsóban valóban passziv szerepet tölt be. — Itt vannak még kisebb nemzetek, mint például Bulgária. Rendkivül sok mindenféle helyzet utal bennünket arra, hogy a bulgárokkal feltétlenül valamilyen összeköttetésben legyünk. Látjuk, hogy a bulgárok jelenlegi vezetője is rendkivül emelkedett gondolkozású ember. — Itt vannak más nagy nemzetek. Itt van például Németország, a nagy német birodalom. De mi Németországgal abszolúte semmivel sem vagyunk előbbre most, mint öt esztendővel ezelőtt voltunk (Ugy van!); még egyetlenegy szerződést, még gazdasági szerződést sem tudtunk produkálni Németországgal. Lehetetlenség, hogy az a német, akinek kedvéért úgyszólván félig agyonverettük magunkat (Ugy van! Ugy van!), ne tudná, hogy mit jelentünk mi itt a Duna könyökénél. — Egyetlenegy emberről tudok nagyobb tevékenységet: és az a párizsi tevékenység, és az áthat a Pyreaneusokon és a Kanálison és ez nagyobb szabású tevékenység. De magamtól kérdezem, miért nincs ilyen hasonló tevékenység a többi tereken és területeken Magyarország számára? Másfelől én azt gondolom, hogy épen vannak olyan helyek, ahol sok hasznát lehetne venni a nemzet egyik részének, amely rész ma sok mindenféle okokból és nem helyeselhető okokból passzivitásban van. (Ugy van! jobbfelől.) A nagy és hatalmas urakra gondolok, akiket itt valahogyan okvetlenül fel lehetne használni. mert összeköttetéseik rendkivül nagyfok és bizonyára ambíciójuk is rendkivül sok van ebben a tekintetben. De ezt nem ugy gondolom egészen, mint az amerikai dolgot, mert hiszen a washingtoni hely egymaga sokkal többe kerül, mint az ország kormányzója és egész kormánya együttesen; és nem igy gondolom el ezeket a tevékenykedéseket, hanem egészen másképen. Még egy dologról akarok szólani és sajnálom, hogy a ministerelnök úrral megint nem egyezhetem meg. Feltétlenül kérni akarom őt, hogy még egyszer és alaposan revideálja az orosz szerződés kérdését. (Strausz István: Mert különben ellenzékbe megy a párt! — Kiss Menyhért: Dehogy megy!) Ami az orosz szerződést illeti, ez egyike a legsiuyosabb kérdéseknek, először erkölcsi szempontból (Ugy van! a jobb- és a baloldalon), másodszor pedig a veszedelem szempont-