Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-334

154 A nemzetgyűlés SSL Ülése 1924, nek megelégedve, menjenek a járásbírósághoz és a járásbíróság- majd meg- fogja állapitani, bogy a bérleti összeget le kell-e szállítani, vagy pedig az egészet meg kell-e fizetni. Ennek ellenére azonban a kormánynak nem szabad tétlenül néznie ilyen szerződések kötését, különösen azért, mert mi, jó katholikus emberek arra törekszünk, hogy ott, ahol a püspökség mint földbirtokos jelentkezik, a püspökség és a nép között igyekezzünk a legnagyobb harmóniát megteremteni. Ha azonban ilyen esetek fordulnak elő, hogy 2.5 mázsáról 4 mázsára 'mielik fel a föld bérletének árát, természetes dolog, hogy a nép elégületlen és ezt az elégületlenséget a püspökkel szemben is érezteti és kifejezi, aminek pedig nagyon káros ós kellemetlen következményei vannak, amelyeket ugy egyházi, mint állami szempontból kerülni kell. Minthogy az agrárszocializmusnak a TiszaMaros háromszög-ben erős talaja van, mivel ott a nép szaporasága rendkívül magas és minthogy nagyon kevés olyan birtok van, amelyet még fel lehetne osztani, épen azért ajánlom, méltóztassék a minister urnák a kormányt a tekintetben is informálni, nem volna-e helyes és célszerű szociális dolog, ha a püspöklellei uradalomnak legalább egy részét, amelyre a püspökleilei kisemberek és a makói hagymakertészek pályáznak, kisajátítaná, a püspökséget pedig — hogy osak egy háborús nagybirtokot nevezzek meg- — báró csepeli Weisz Manfréd derekegyházi uradalmából kárpótolná (Szilágyi Lajos: Ez kellemetlen a ministerelnök urnák!), mert határozottan nagy földéhség és földinség van a Tisza-Maros szögén s a szegény emberek ezrei és ezrei vannak itt

1

, akik már ki sem tudnak vándorolni, mert nem kapnak kivándorlási engedélyt, bár ezen^ a szűk csonka területen nem tudnak megélni. Igazat adok Szilágyi Lajos tisztelt képviselőtársamnak abban, hogy ez kellemetlen a ininisterelnök urnák, mert birtokában vagyunk annak a levélnek, amelyet csepeli Weisz Manfréd báró nagygyáros és egyszemélyoen nagybirtokos többszörös háborús szerzésű birtokának megmentése érdekében irt az igen tisztelt ministerelnök ur a bírósághoz. (Halljuk! Halljuk a szélsőbaloldalon. — Lendvai István: Ez érdekelné a kövéleményt!) Elég szomorú, igen t. Nemzetgyűlés, hogy ez megtörtént. Ott. azon a vidéken az összes, szegény, nincstelen földigénylők végtelen nagy fájdalommal látják, hogy a helyett, hogy a szegény emberek, a dolgozók, a nincstelenek érdekében emelné fel a magyar politikai életnek nagyhatalmú tényezője hatásos szavát, ahelyett segitsógére siet báró csepeli Weisz Manfréd Örököseinek, akiknek három helyen van nagybirtokuk, s azionkivül Csepelen egy olyan hatalmas gyáruk van (Lendvai István: Majd fel kell őket ruházni karácsonykor!), hogy ha csak ez az egy gyáruk maradna még és a három nagybirtokot felosztanák az igénylők között, akkor is egyik leggazdagabb családja volna Magyarországnak báró csepeli Weisz Manfréd örököseinek családja. Még egy más nagy hibájára és fogyatékosságára is kénytelen vagyok rámutatni ennek a bírósági végzésnek, amelynek számát citáltam. Ebben a végzésben t i. az van, hogy San Marco hercegnőnek 135 hold földjét is mentesíteni kívánják azért, mert a hercegnő ezt a birtokot 50 éven belül szerezte, s ősi családi birtok és mint ilyen az alaptörvény értelmében évi november hó 12-én, szerdán. mentési tend ő. A dolog ugy áll, hogy a hercegnő, aki egy nagyon időskorú mairóna, akinek nincs családja, és akinek Románia területén többezer hold földje és kastélya maradt meg (Urbanics Kálmán: Volt, de elrekvirálták! Ezt tudja a képviselő ur!), mondom, a hercegnő, illetőleg jogi képviselője kifejtette a tárgyalás során, hogy ő egy budapesti keresztényszocialista jellegű kongregációs intézménynek adja úgyis ennek a birtoknak jövedelmét Ha ez igy van —• mint ahogy nincs jogomban kétségbevonni a hercegnőnek ezt a .jóindulatát —, hát talán ugyanezt az adományt nem: adnák meg az igénylők is! Hát az igénylők ingyen akarják ezt a földet elvenni, és talán nem szívesen juttatnák filléreiket és a haszonbért addig, amig a földnek árát egészen ki tudják fizetni, a Jósziv kongregációs otthonnak ugyanolyan módon, mint ahogy a hercegnő juttatja? Ha pedig ez igy van, miért van az mégis, hogy a Makón levő birtokosoknak áruba bocsátotta ezt a földbirjtokot, szóval el akarja adni a herr cegmő ezt a földbirtokot? Tehát a földreform céljai alól mentesittieti, de nehogy az igénylők és a nincstelenek megkapják, jó áron nagybirtokosoknak és gazdag embereknek kívánja eladni. Mármost felkérem azt az urat — jelenleg nem

1 tudom ki lesz az a boldog ur — aki földmivelósügyi minister lesz (Szilágyi Lajos: Szijj Bálint! — Derültség.), akár Szijj Bálint, akár Csontos Imre képviselőtársam legyen az, (Szij^ Bálint: Jó helyre adresszálja magát!), hogy az alaptörvény értelmében az elővételi jogot gyakorolja, még pedig a községben lakó szegények, nincstelenek és rászorultak érdekében. Ne adják idegeneknek, esetleg olyan középbirtokosoknak, akiknek protekciójuk van, nagyon magas, vagy középmagas körökben, (Meskó Zoltán: Középfinom körökben!), hanem a rászoruló magyar népnek, amely ott él azon a területen, amely verejtékével öntözi a földet és amely a lefolytatott eljárás során a törvény szűkmarkú intézkedései folytán nem jutott földhöz. (Helyeslés. — Szijj Bálint: Helyes! — Horváth Zoltán: Ez lesz a 17. pont! — Peidl Gyula: Mi az, Szijj már válaszol az interÍ

iellációra? — Zaj a jobboldalon. — Csontos mre: A novellánál nem segítettek! — Meskó Zoltán: Mi kezdeményeztük a novellát, nemhogy nem segítettünk volna! Én kezdeményeztem! — Zsilinszky Endre: Ezzel ne dicsekedj, Zoltán!) Szijj Bálint ^ megígérte, tudomásul veszem. (Szijj Bálint: Én igy akarom.) Még egy dolgot kívánok a minister ur figyelmébe ajánlani. T. i. az iratok fel fognak kerülni az OFB-hez és a minister urnák az elnöksége utján vagy másképen is módjában van ezeknek a dolgoknak lefolytatását ellenőrizni. Hiszen a törvény végrehajtásával a minister ur van megbízva és mindaz, amit elősoroltam, a törvény végrehajtásához tartozik. Ha igy hajtják végre, ahogy a minister ur közegei akarják, akkor a nép nem fogföldet kapni. Ha ellenben ugy fogják végrehajtani, ahogy mi a törvényt és a novellát meghoztuk, akkor a nincstelenek, az igénylők fognak földet kapni. (Meskó Zoltán: Javított, bővitett kiadásra van szükség a szerző előszavával! — Csontos Imre: Maga elosztja a papi vagyont én meg a zsidó birtokot! — Derültség.) T. képviselőtársaim, amikor önöket arra kérem, hogy olyan birtokot igyekezzenek felosztani, amely háborús szerzemény, tipikus nagybirtok, amelynek nemzetközi zsidó nagytőkés a tulajdonosa, akkor minden magyar embernek,