Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-322
À nemzetgyűlés 322. ülése 1924. lesz bajom. Ha azonban a jegyzői kar ezek után is szolidáris ezzel a két jegyzővel, akkor vissza kell küldenem hozzájuk azt az üzenetet, amelyet hozzám adresszáltak. (Zaj.) Elnök: Friedrich István képviselő urat illeti a szó. Friedrich István: T. Nemzetgyűlés! Mindenek előtt köszönetemet nyilvánítom azért, hogy méltóztattak az engedélyt megadni arra, hogy napirend előtt felszólaljak. A Népszövetség környezetéből mindig azokat a hangokat halljuk, hogy Középeurópa rendje világfontosságu, és ott rendesen azok a minister urak és delegátusok, akik Középeurópa békéjéért exponálják magukat, meg is kapják a dicséretüket. Ugy festett legutóbb a genfi tárgyalások alkalmával is, mintha Középeurópában minden rendben volna, minden kérdés el volna intézve és ma már nem kell mást tennünk, mint ezt a rendet megőriznünk és vigyáznunk arra, hogy az lehetőleg stabilizálódjék. Van pedig a békeszerződések komplexumának még ma is egy kérdése, amely elintézetlenül várja az elintézést: ez a rutén föld kérdése. (Ugy van! Ugy van! a balközépen.) Hogy ennek lényegére rámutassak, t. Nemzetgyűlés, arra az ajtóra, amely még mindig nyitva van, röviden vissza fogok pillantani a rutén küzdelmekre. 1918 decemberében a rutén nép egy népkongresszust tartott, amelyen az összes rutén községek képviselve voltak. Azon a kongreszszuson elhatározták a Wilson által hirdetett önrendelkezési jog alapján, hogy nem akarnak Csehszlovákiához tartozni, hanem — önállóságukat bizonyos formában biztosítva — Magyarország gazdasági impériumához óhajtanak tartozni. Ezt a határozatot a rutén nép akkor az entente-hatalmakhoz, a nagykövetek tanácsához és a békekonferencia minden diplomáciai fórumához eljuttatta. Ezt a határozatot min- j den diplomáciai fórum tárgyalás alá vette, és ' mindenütt természetesnek találták, hogy a ru- j tén nép népszavazást követel. 1919 szeptember havában köttetett a saint- 1 germaini béke, amely békekötésben a cseh kor- j mány egyáltalában nem követelte magának a i rutén földet és belenyugodott a békeszerződés ama intézkedésébe, hogy a rutén nép saját ' maga dönt hovatartozandósága tekintetében, s ezt a biztositott jogot a Népszövetség garanciája alá helyezi. A saint-germaini békeszerződés egyáltalában nem beszél bekebelezésről, egyáltalában nem intézkedik arról, hogy a rutén föld végleg Csehszlovákiához tartozzék; sőt épen az ellenkezője vétetett a szerződésbe, azoknak a békeszerződéseknek egyikébe, amelyek az entente-hatalmak által mindig megdönthetetleneknek és megváltozhatatlanoknak tekintettek. Ebben a szerződésben a rutén népnek teljes etikai és kulturális autonómiája biztositva van. Biztosíttatott a népszavazás joga s az önrendelkezés joga. Azóta öt esztendő múlt el, és ez a nép még ma is küzd, szenved és nem tud legprimitívebb jogaihoz eljutni. A cseh kormány soha nem kérte a rutén földet és arra sem geográfiai, sem történelmi jogigényt nem támasztott soha, sőt amikor 1919 január havában a cseh csapatok megszállották Északmagyarországot, csak az TTng völgyéig végezték a megszállást és megállottak az úgynevezett első Clémenceau-féle demarkációs vonal előtt. A rutén föld nem volt megszállva semmiféle entente-hatalomtól, sem cseh-szlovák vagy cseh csapatoktól. Csak a kommün garázévi október hó 21-én, kedden. 289 dálkodása idején Hennoque tábornok vezetése alatt szállották meg a cseh és román csapatok együtt ezt a rutén földet azzal az indokolással, hogy meg kell akadályozni, hogy a magyar bolseviki uralom a rutén földön át könnyebb kapcsolatot találjon az orosz bolsevikiekkel. Sőt Hennoque francia tábornok akkor egy proklamációt is intézett a rutén néphez, amelyben azt mondja: „IN'em jöttünk országot foglalni, nem jöttünk megszállni; ittlétünk csak a pacifikálást célozza. Amint a rend helyreállott, csapataimmal távozni fogok." Hennoque tábornok távozott is, de a csapatok ottmaradtak, a cseh csapatok még ma is ott vannak és a rutén nép nem tud előbbre jutni, nem tud, a Népszövetség garanciája ellenére sem, a népszavazáshoz eljutni, és csodálatos, tisztelt Nemzetgyűlés, hogy a Népszövetség, amely minden ülése alkalmából annyira hangsúlyozza, hogy főfeladata a népek boldogitása, ezt a kérdést most már öt év óta napirendre se tűzte és elintézetlenül hagyja. A rutén nép végre megelégelte a várakozást és most, október elején, egy memorandummal fordult a Népszövetséghez. A Rutén Földmives Szövetség pártja nevében Kurtyák János képviselő és Riskó szenátor elutaztak Genfbe é§ átadták a Népszövetség főtitkárának ,a memorandumot. Ebben a memorandumban rámutatnaek azokra a határ tálam szenvedésekre, amelyek alatt a rutén polgárok és a rutén szegények nyögnek. Figyelmezteti a rutén pártvezetőség a Népszövetséget, hogy habár a rutén föld nagyrészben kommunista képviselőket küldött a prágai parlamentbe, a rutén nép nem bolseviki; de ha tovább hagyják ezt a népet- szenvedni, akkor igenis, bolsevikiek lesznek, igenis, kommunisták lesznek, és ezáltal olyan- tűzfészek fog keletkezni Középeurópában, amely veszélyes minden konszolidációra és minden középeurópai rendre. Ezért, t. Nemzetgyűlés, figyelmeztetni kellene a lengyel nemzetet arra, hogy ezt az égő és sajgó sebet ne hagyja igy tovább sajogni (Baross János: Nagyon helyes!), ne hagyja igy tovább gyógyitaÜanul, merjt ebből Lengyelországra is, és reánk, magyarokra, a magyar, nemzetre, erre) a csonkaországra is nagy veszély származhatik. De veszély szárimazhatik Közép-Európa békéjére, Közép-Európa mai állítólagos rendjére is. (Ugy van! bál felől.) Mi, ennek a megcsonkított, agyonsanyargatott országnak népe, nem tudunk ma a rutén nép segítségére sietni, elzárkóznunk azonban nem szabad e kérdés elől (Ugy van! balfelől.), mert ez a kérdés minket még külön is érdekel. még pedig a Millerand-féle kísérő-levél alapján. (Ugy van! balfelől. — Baross János: Szerződéses jog!) Ugyanis amikor ebben a teamben vérző szívvel hozzájárultunk a trjiahohi békeszerződés ratifikálásához, akkor ezt á nemzetet hivatalos részről megnyugtatták azzàl a Millerand-féle kisérő levéllel, amelyet á békekonferencia elnöke a magyar delegáció elnökének, gróf Apponyi Albertnek a békeszerződéssel kapcsolatban átadott. Csak röviden mondom el, t. Nemzetgyűlés, mi volt abban á kisérő levélben, amely minket annyira érdekelt. Két pontja volt a levélnek. Az egyik arról szólt, hogy lesz még alkalom az esetleg igazságtalanul megállapított határok korrigálására (Baross János: Visszakaptunk két kukoricatáblát!), a második pont pedig arról, hogy a Népszövetség garantálta, hogy a rutén >nép önrendelkezése alapján, népszavazás utján 44*
