Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-249

À nemzetgyűlés 249. ülése 1924. azok az urak, akik ezt a törvényjavaslatot összekovácsolták — ebben a végrehajtási utasításban minduntalan előjön az Országos Testnevelési Tanács, mint véleményező, kezdeményező testület, amelynek véleményezése és kezdeményezése alapján Ítélnek elevenek és holtak felett. Ebben az Országos Testnevelési Tanácsban a munkásszervezeteknek egyetlenegy képviselője sem foglal helyet, holott a munkássportegyesületek taglétszáma és működése elég garancia volna arra, hogy ezeknek képviselői ebben a tanácsban is szóhoz jussanak. Meg kell említenem azt is, hogy a rendelet szerint azok a törvényhatósági bizottságok, amelyek ^ rendelet alapján megalakulva, annak végrehajtásáról gondoskodnak, egyúttal gondoskodnak az egyesületek működésével járó költségek előteremtéséről, adományok, segélyek, alapítványok, gyűjtések és kedvezmények kieszközlésével. Amikor mi itt erre a célra bizonyos összeget, amely szükséges, megajánlunk, miért van szükség erre a külön társadalmi akcióra? Ezt különöisen azért emliteni fel, mert ezeknek az önkéntesen megajánlott adományoknak, segélyeknek és alapítványoknak ügyében már nagyon szomorú tapasztalataink vannak a iiorthy-akcióval kapcsolatban. Itt a nemzetgyűlésen is felállott több képviselőtársam és elmondta, hogy ezeket az önként felajánlott adományokat közadók módjára hajtották be és képviselőtársaim bejelentették tiltakozásukat ez ellen a módszer ellen, amellyel nálunk önkéntes adományokat szednek. Azonkívül ebben a rendeletben minden, ami teher, a munkásifjuságra imperative van kimondva, ami a rendeletben és az egész testnevelésben előny volna a munkásságra nézve, az egyszerűen »lehetőleg« szócskával van alátámasztva, (Klárik Ferenc: Hátsó kapu!) amint az egyik pontban ki is mondja, hogy: g*ondoskodik a lehetőséghez képest fürdő, uszoda stb. rendelkezésre bocsátásáról. A terhek tehát, amelyeket rárónak a munkásságra, kötelezők, amiket pedig ezért ellenszolgáltatásként kapnánk, amiket nagyon szivesen elfogadnánk, mert szüksége van a munkásifjuságnak ezekre a fürdőkre, uszodáikra, munkásvédelmi intézményekre, azok egy közbevetett »lehetőleg« szócskával annak vannak kitéve, hogy ha esetleg valaki ennek lehetőségét kétségbevonja, ezeket a kedvezményeket és előnyöket el lehessen vonni. (Karafiáth Jenő: Egészen másra vonatkozik! Ahol nincs viz, ott nem lehet fürdő, ahol van, ott kell fürdőnek lenni ! — Mozgás a szélsőbaloldalon. — Rothenstein Mór: Ahol viz van, ott sincs fürdő ! — Zaj. — Karafiáth Jenő : Ugyan kérem, értenek is maguk ahhoz!) Különben is, nem tudom, — bár nagyon szeretném tudni, — hogyan fogja ez a rendelet arra kényszeríteni a gyárakat és iparvállalatokat, hogy különleges sportberendezésekről gondoskodjanak. (Farkas István: A védőkészülékeket sem rendezik be!) Hiszen ezek a gyári vállalatok még a legminimálisabb egészségügyi követelményeknek sem tesznek eleget, az iparfelügyelőség intézkedései ellenére is. (Mozgás a jobboldalon. — Karafiáth Jenő: Hogyan lehet ilyent állítani ? Látták például Csepelen! — Graeffl Jenő: Látta Csepelen! — Várnai Dániel: Csepelen kivül még nagyon sok gyár van! — Klárik Ferene: A kivétel nem szabály! —- Vanezák János: Nézzék meg Salgótarjánt vagy Tatabányát! — Farkas István: Nézzék meg ozdot vagy Salgótarjánt! Milyen védőkészülékkel dolgozott a Schneller-gyárt) Elismerem, évi február hó 29-én, péntekén. 133 hogy Csepelen nagyon szép egészségügyi és munkásvédelmi intézmények vannak, de méltóztassék Csepelen túl is tekinteni, megnézni azt a sok ezer ipartelepet, azt a sok ezer kis vagy nagyobb műhelyt, (Viczián István : Például melyiket látta?) amelyekben ezeknek az egészségügyi és munkásvédelmi berendezkedéseknek halvány árnyéka sincs meg. (Putnoky Sándor: Mindenütt elsőrangú!) Tanoncvédelmet, ifjumunkásvédelmet akarunk legelőször. Azt akarjuk, hogy erre törvénnyel vagy rendelettel kényszerítsék ezeket a vállalatokat. Munkásvédelmi és egészségügyi törvényeket követelünk. Azt követeljük, hogy a muiikásszülőket hozzák olyan helyzetbe, hogy gyermekeiket ne legyenek kénytelenek koplaltatni, és akkor azután olyan munkásifjuság lesz, amely alkalmas anyag lesz a sportolásra, kész örömmel adjuk oda a mi munkásság-unkát erre a célra. T. Nemzetgyűlés ! De nemcsak akkor, amikor gyárakról és iparvállalatokról van szó, hanem akkor is, amikor az államról és a fővárosról van szó, hiába keressük ezeket az egészségügyi intézményeket és azt a belátást, amely ezeket az intézményeket megteremti. Mi, a Magyarországi Munkások Oyermekoarát Egyesülete nevében ±y22-ben fordultunk a népjóléti minister bez, nogy járjon közbe es a munkásgyermekbarát egyesület részere engedélyezzen vagy eszközöljön ki a főváros fürdőiben akár ingyenes, akár olcsóbb fürdojegyeket. Ez a beadványunk a mai napig is válasz nélkül maradt. l'gyanakkor a kuituszkormányhoz is felterjesztéssel eltünk es arra kert ÜK, egyidejűleg a főváros közoktatásügyi ügyosztályát is, bogy adjanak a munkasgyermekbarát egyesület részere játszóteredéi. Olyan területeket kertünk, amelyeket semmire sem használnak, amelyeken legfeljebb egy pár árva akácfa lézeng, de amelyek egész éven keresztül kihasználatlanul állnak. Még választ sem kaptunk ezekre a beadványainkra sem és a munkásgyermekbarát egyesületet kocsmákba vagy kávéházi helyiségekbe akarják kényszeríteni. (Dinien Ödön : Tévedés ! A főváros már régóta ad játéktereket ! — Mozgás a szélsőbaloldalon. — Vanczák János : Az állatkertben egy nagy porfészket ! — Dinien Ödön : Tizenöt esztendeje minden gyermeknek rendelkezésére áll játéktér ! — Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hol ? — Dinien Ödön : Itt, Budapesten ! Csodálom, hogy tizenöt esztendő alatt nem vették észre az urak ! — Farkas István : A Tisza Kálmán-téren egy nagy sár- és piszoktenger ! — Dinich Ödön : Az természetes, hogy nem a Margitszigeten, a gyepágyakon, hanem arra alkalmas helyen ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Kéthly Anna : Hogy mi kaptunk-e játszóteret vagy nem, azt én jobban tudom, mert én annak az egyesületnek vezetőségében helyet foglalok és ezeket a hiábavaló kérelmezéseket, ezt a hiábavaló beadványosdit már esztendők óta csinálom eredmény nélkül. Pedig jó pár ezer gyermek van abban az egyesületben, amely már 1917 óta belügyministerileg jóváhagyott alapszabályokkal működik, nem tudom tehát, kinek és miért van ellene kifogása. (Rothenstein Mór: Nem elég hazafias! — Klárik Ferene: Proletárgyerekek! — Dinich Ödön: Ott csak játszó gyerekek vannak, proletárgyermekek nincsenek !) — Klárik Ferenc : Proletárok gyermekei ! — Viczián István : Az is polgár ! Minden munkás polgár ! — Farkas István: Még sem adnak neki semmit! — Klárik 21' \