Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.
Ülésnapok - 1922-201
A nemzetgyűlés 201. ülése 1923. sék megmagyarázni, hogy mennyiben van itt félreértett szavai helyreigazításának helye 1 (Felkiáltások jobb felől : Ez polémia ! Eleget mondott már ! Elég volt ma délutánra !) Csendet kérek, képviselő urak ! Szilágyi Lajos : A t. h önvédelmi ministf.r ur azt mondotta, hogy nem törvényen, hanem szabályokon alapul egy katonatiszt járandósága. Ezzel szemben változatlanul azt kell hogy állítsam, hogy igenis, törvényes rendelkezések állanak fenn és a t. honvédelmi minister tutor vény s értést követ el, ha nem ehhez alkalmazkodik. Lehet valakinek bármilyen sok érdeme, meg fog talán engedni a t. honvédelmi minister ur, ha azt mondom, hogy van még a hadseregben olyan tiszt, akinek sokkal több érdeme van arra, hogy különleges elbánásban részesítsék és ezekre csak egyszerűen a törvény szerinti sémát méltóztatik húzni. Nem a járandóság-okról volt szó, hanem az elbocsátásról. Ami pedig a t. honvédelmi minister urnák azt a kijelentését illeti, hogy átmeneti viszonyba került, ez eo ipso törvénytelen, mert az átmeneti viszony csak a trianoni béke következtében kihelyezett tisztek számára van rendszeresítve. Ha tehát a minister ur Prónay Pált átmeneti viszonyba helyezte, ezt a törvényt is megsértette. És mindent egybevéve, ismétlem, nem ez érdekel bennünket, hanem érdekel bennünket az, hogy a t. ministerelnök ur minket, ellenzéki képviselőket, félrevezetett... (Ellenmondások jobbfelől.) B. Kaas Albert : Ez félremagyarázás Î Szilágyi Lajos : .. s miközben mielőttünk a rendcsinálót és az erélyest játszotta, tulajdonképen álarcba öltözött... Elnök : Ismételten figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy ez már túlmegy azon a határon, amit a féreértett szavak helyreigazítása címén a házszabályok megengednek ! (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Szilágyi Lajos : ... mert ugyanakkor ugyanazzal az alezredessel egy törvénytelen és szabálytalan szerződést kötött. Ez adja meg gróf Bethlen István ministerelnök urnák hü és igaz fotográfiáját. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj és ellenmondások a, jobboldalon.) Elnök : f Minthogy a honvédelmi minister ur felszólalása válasznak nem tekinthető, mert az interpelláció nem őhozzá, hanem a ministerelnök úrhoz van intézve, az interpelláció kiadatik a ministerelnök urnák. Személyes megtámadtatás címén Bessenyey Zenó képviselő úr óhajt felszólalni. (Halljuk! Halljuk ! jobbfelől.) Bessenyey Zenó : T. Nemzetgyűlés ! Nem szívesen veszem igénybe azt a jogomat, hogy személyes megtámadtatás címén szólaljak fel, mert nem tartozom azok közé a politikusok közé, akik az ország idejét feleslegesen szokták elfecsérelni. Nem szívesen teszem főként akkor, amikor igen t. Szilágyi képviselőtársam ... (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) - . azt hiszem, a képviselőház teljesítőképességét eléggé kimerítette rövidnek egyáltalán nem mondható beszédével. Mégis, miután személyemben támadtattam niea\ s miután személyem megtámadtatása már elő is készíttetett, sőt előre hirdettetett, kötelességem arra reflektálni. Kérnem kell azonban a mélyen tisztelt Házat és az elnök urat, hogy — mint a beszédben nem gyakorlott képviselő, — ha témámtól el találnék térni, erre nekem engedélyt adni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelől,) Szilágyi Lajos képviselőtársamat a nemzetévi december \ó 5-én, szerdán. 327 gyűlés jobban ismeri, mint engem, mert hiszen ő mindennap igyekszik a nemzetgyűlésnek bemutatni magát. Nekem ebből az alkalomból talán inkább szükséges bemutatkoznom. Nem tartozom azon politikusok közé, akik akár kormány erőszakkal, akár u. n. ébredő brigantikkal jöttek ebbe a nemzetgyűlésbe. Friedrich István : Olyanok is vannak % Bessenyey Zenó : Friedrich magyar-török egyesületi elnök t. képviselőtársam (Derültség.) azt mondja, hogy vannak; ő jobban tudja, mert bizonyára valamikor vezérük volt és közéjük tartozott. Én még akkor vidéken igyekeztem szerényen hazafias kötelességemet teljesíteni. Én sárospataki kerületemet húsz évi szociális és emberbaráti munkával érdemeltem ki. A ministerelnök urat még nem is ismertem, mikor képviselőjelölt voltam. Azóta is nyugodtan mondhatom, hogy ugy én, mint a velem egy párti képviselőtársaim közül bármelyik, sokkal kevesebbet tárgyaltunk Bethlen ministerelnök úrral, mint Szilágyi képviselő ur. (Igaz! Ugy van ! Élénk derültség jobbfelől és a középen.) Én zsinóregyenesen haladtam politikai utamon. Abban a reményben jöttem ebbe a pártba, abban a reményben támogatom gróf Bethlen Istvánt, hogy a konszolidációnak és a magyar nemzet felépítésének alapját ő a legjobban rakja le. Ebben a munkában nem csalódtam. S ebben a munkában nem resteltem szembehelyezkedni a párt vagy a kormány akaratával sem. Figyelmeztetem az igen t. Nemzetgyűlést, — ne vegyék szerénytelenségnek — hogy én voltam az, aki Hódmezővásárhelyen Gömbös Gyula képviselőtársamat nyilvánosan megtámadtam, mert utjai el látszottak térni a ministerelnök úrétól. Én voltam az, aki ezen kormánypadokból igazat adtam TCassay Károlynak az TJlain-féle megtámadtatási ügyben ; én voltam az, aki nyíltan elitéltem, hogy a ministerek között nyilvánosan is mutatkozó ellentét látszik fenforogni — én tehát nem vagyok olyan sablonos kormánypárti képviselőnek mondható, akiről ilyen lekicsinylően lehetne nyilatkozni. (Derültség balfelől.) Ne méltóztassék nevetni: sablonosnak azon^ kormánypárti képviselőket nevezem, akik például Szilágyi Lajost is támogatnák, mint ministerelnököt. (Derültség jobbfelől ) Ezek a sablonos képviselők és én remélem, hogy az egységespárti képviselők között nem sok van ilyen. (Ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások jobbfelől: Egy sincs!) Pardon, méltóztassék megengedni, hogy magamnak igazságot szerezzek. Én és azon képviselőtársaim, akik egy partban vagyunk, kétségtelen, hogy nem csalódtunk gróf Bethlen Istvánban, sőt az eredmények sokkal nagyobbaknak mutatkoztak, mint amilyeneket vártunk és reméltünk. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék meghallgatni nyugodtan, én sokkal kevesebbet beszéltem, mint az urak közül bármelyik. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Nem látjuk !) Igenis, most meglátják ! Olyan kényes kérdések voltak az ország életében, amelyek közül bármelyik alkalmas lett volna arra, hogy az országot darabokra szakítsa. Talán nem szükséges részletesen említenem a királykérdést, a zsidókérdést, a földbirtokreformot, a hadsereg leszerelését, a tisztviselők létszámcsökkentését. Mind olyan kérdések, amelyek alkalmasak lettek volna nem egy kormányt, hanem egy országot megölni. Ezeket a kérdéseket a ministerelnök ur nagy tapintattal és bölcsességgel, igen-igen kiváló ered47*
