Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.
Ülésnapok - 1922-77
"À nemzetgyűlés 77. ülése 1922. évi december hó 21-én, csütörtökön. 24? szép emléke, ezt Balassa Zsuzsanna négyszáz év előtt alapitotta. Á tanítóképzés terén jóformán teljesen elsöpörték a magyar kultúrát ; ugy tudom, egyetlenegy tanitónőkópzőt hagytak meg az egész Felvidéken, nehogy magyar tanerők fejlődhessenek a jövő számára. Az egyetemek sorsát körülbelül ismerjük. A pozsonyi egyetemet egyszerűen elvették a magyaroktól. Szélnek eresztették a magyar tanárokat, mert a saint-germaini béke értelmében senkit sem akadályozhat meg az ő nemzetiségi származása, a kisebbséghez tartozása, iskolák, tehát egyemetemek fentartásában ! A huszonöt tanár közül ma 21 cseh, 4 tót. Az eperjesi katolikus jogakadémiát egyszerűen bezárták, a kassai pedig most haldoklik, mert csak a felső osztályokban van még magyar tanítás, az alsó osztályokban magyar tanítást már nem tűrnek, egy-két év alatt tehát ez a főiskola is teljesen megszűnik. Vagyis látjuk, hogy a magyar intelligencia fejlődését, a magyar faj vezéreinek kulturális kiképzését akarják mindenáron megakadályozni, amikor egyetlenegy felső iskolát sem tűrnek meg FelsőMagyarországon. Azt is tudjuk, t. Ház, hogy a magyar színházakat, a magyar kultúrának e templomait egyszerűen elvették a magyaroktól. A rendeletek sikanériáival csődbe kergették a magyar színtársulatokat. Es tudjuk azt is, hogy magyar napilapokat Magyarországból Felső-Magyarországba be nem engednek, az egyetlen külföldi szellemi termék a Bécsi Magyar Újság volt, amelyet a kis entente pénze tartott fenn. Friedrich István: Es a Jövő! Baross János : Ez talán egy héttel ezelőtt megszűnt, dehát — debuisset pridem! Jellemző, hogy magyar könyvet sem szabad bevinni, csak olyat, amely a prevrat előtt nyomatott. Ez a prevrat t. i, a cseh-szlovák köztársaság megszületésének napja. Azutánról semmit sem szabad bevinni, nehogy a sorok között valami irredenta magyar gondolatot is átvigyenek Csehországba. Tehát ugyebár teljesen elvágják a magyar nemzettől, a magyar anyától egymillió magyar gyermekét a Felvidéken, megszakítva ennek az országnak összes szellemi szállait a magyar fajtestvérekkel. Arról nem is beszélek, hogyha az ember Dévényből jön a hajival, a hegyoldalban ott látja összetörve az Árpád-szobrot, Pozsonyban a szétrombolt Mária Terézia-emléket, Kassán pedig, mikor bemegy az ember a városi múzeumba, szembe találja magát egy fejetlen honvéddel, akit egy kuruc vitéz vezet, Horvaynak és Szamovolszkynak csodaszép honvéd emlékével, amelyet a cseh legionáriusok lefejeztek, mert nem eleven ember volt, hanem csak bronz. (Felkiáltásoh a hősében : Bátor emberek I) Egyszóval a magyar kultúrának még az emlékét is ki akarják ott irtani. Ez a saint-germaini béke megtartása cseh részről, ez a cseh igazság, a cseh egyenlőség, amely szerint ott több mint egymillió magyar gazdaságilag ós kulturailag halálra van ítélve. T. Ház ! Ezeket a rettenetességeket — az oláh és a szerb borzalmakról nem akarok beszélni, azokat majd fel fogja tárni a világ és a magyar parlament előtt Szilágyi Lajos t. képviselő ur — mondom, ezeket a rettenetességeket azután a magyarok a trianoni békében és a saint-germaini szerződésben megállapított fórum elé vitték, a népszövetség elé, ahol a következőképen intéződött el ez az akta. Az idén májusban és utána tán pár héttel Prágában a népszövetségi ligák, amelyek, hogy ugy mondjam, a népszövetség félhivatalos szervei, gyűlést tartottak. Ott nagyon érdemes, derék magyar emberek, nem hivatásos diplomaták, nagy akciót fejtettek ki — Giesswein őméltóságának is nagy érdemei vannak e tekintetben (Éljenzés a bal- és a szélsobaloldalon.) — és meggyőzték a világot ezekről a hajmeresztő barbárságokról, amelyekkel a Felvidéken egy millió magyart ki akarnak pusztítani, valamint azokról a szerződésszegésekről is amelyeket a kis-entente a magyar kisebbségeken elkövet. S akkor elhatározták Prágában a népszövetségi ligák, hogy ajánlani fogják a népszövetségi tanácsnak, hogy egy bizottságot küldjön a helyszínre e rettenetességek megvizsgálására. Friedrich István : Magyar költségen ! Baross János: Szívesen megfizettük volna, ha eredménnyel járt volna, de a csehek megapprehendáltak s bár ők voltak a házigazdák Prágában, kivonultak a teremből. A cseh diplomácia pedig nyomban munkára indult, a magyar diplomácia pedig aludt, amig a cseh dolgozott. (Igaz ! Ugy van ! half elöl. Felkiáltások : Nincs Milügyministerünk ! Mozgás a jobbaldalon.J Genfben összeült a népszövetség, azt hiszem, szeptemberben volt az az örömünnep, amikor Magyarországot a népszövetségbe felvették. Nos ezt a kis örömünket — ha ugyan van, aki örömnek tekinti, ón nem tekintem annak — nagyon hamar lehervasztották ugyancsak Genfben, és ugyancsak ezen az ülésen, megsemmisítve a müncheni és a prágai konferenciák reménységeit. Ugyanis a magyar panaszokra a népszövetség Motta nevű referense egy nagyon udvarias, nagyon circumspectus beszéd kíséretében, ami a diplomáciai simaságnak iskolapéldája lehetne, egy öt pontba foglalt határozati javaslatot terjesztett elő, melynek indokolásában azt mondja, hogy hiszen többféle eszköz állt rendelkezésre és ajánltatott a kisebbségi sérelmek megvizsgálására, mivel azonban a legcélszerűbbnek nem egy bizottság kiküldését, hanem egy barátságoshangu átirat intézését találták, hát átírnak a cseh, a román és a szerb kormányokhoz ezekben az ügyekben, szives felvilágosítások végett. (Derültség balról)
