Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-48
230 A nemzetgyűlés 48. ülése 1922. évi szeptember hó 12-én, kedden. vidéki városi háztulajdonos, akkor 192.000 koronát, és ha — ne adj Isten ! — az illető földbirtokos, akinél tudvalevőleg az országos átlagot véve, a birtok jelenlegi jövedelmezésénél, 960.000 korona átlagos tiszta jövedelem csak egy 632 katasztrális hold átlagbirtoknál van meg, ez a birtokos fizetni fog adóban (feltéve, hogy birtoka átlagbirtok) 413.210 koronát. Szabó Imre: Mondjanak le a földbirtokról ! Gaal Gaston : A t. képviselő ur mondjon le a munkásvezérségről és menjen el földművesnek, majd meglátja, milyen jó dolga lesz. Szabó Imre : Cseréljünk ! Gaal Gaston : Ne velem méltóztassék cserélni, hanem a 10 holdas parasztgazdával, aki hajnaltól késő ettig dolgozik, a képviselő ur pedig a munkástársai jóvoltából uraskodik. (Igaz ! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon. Mozgás a szelsobalóldalon.) Mikor azt állítom, hogy e törvényjavaslat-komplexus alapján ugyanaz a jövedelem, a 960.000 koronás évi jövedelem, mint bázis mellett, ilyen csodálatos fluktuációkat szül az adózás terén, hogy, amig a gazda 413.000 koronát fizet, addig a pesti háztulajdonos 230.000, a közkereseti társaság 134.000, az orvos 48.000 K-t ugyanakkor a gyárigazgatótól vagy a bankigazgatótól csak 45.000 K-t vesz el az állam adóban, akkor, azt hiszem, kellőképen megindokoltam azokat az aggodalmakat, amelyek engem evvel a törvényjavaslattal szemben eltöltenek és kellőképen megindokoltam azt a felállított tézist is, hogy ezek a törvényjavaslatok igazságtalanok, nem egyformán adóztatják meg a különféle adókategóriákat és azokat a borzalmas terheket egy tollvonással hárítják rá a földbirtokra, amelyeket nézetein szerint a földbirtok átlagban elbírni nem fog, hanem vagy összeroppan alatta, vagy egyszerűen nem fogja tudni végrehajtani a minister ur a javaslatokat ; akkor t. Nemzetgyűlés, azt hiszem, kellőképen megindokoltam azt az álláspontomat, amely engem arra kényszeritett, hogy ezeknek a törvényjavaslatoknak a felelősségében ne osztozzam. (Helyeslés bal felöl.) Hogy nemcsak magam vagyok, aki hasonlóképen gondolkozom, hanem vagyunk ilyenek többen is, és nemcsak ezen az oldalon, hanem azon az oldalon is, méltóztassanak megengedni, hogy ennek illusztrálására — természetesen név nélkül, mert nomina sunt odiosa — felolvassak egy levelet, amelyet egy tisztelt képviselőtársam intézett hozzám ... Rothenstein Mór: Csak őszintén tessék! (Mozgás a jobboldalon. Felkiáltások : Csak a nyomdászokkal legyen őszinte!) Bogya János : Talán Propper olvassa fel. Gaal Gaston : Propper képviselő ur levelezője egészen más, mint az ón levelezőm. Propper kisgazdaleveleit, azt hiszem, a Conti-utcában készítik. Az én levelemet nem ott készítették. (Olvassa.) Farkas István : Ezt Bogláron készítik. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gaal Gaston (olvassa) : »Mélyen tisztelt barátom! Ne méltóztassál rossz néven venni, ha hazulról távol kénytelenségből tartózkodva, soraimmal terhellek. Abban a hitben jöttem el, hogy az adójavaslatokat, ha be is terjesztik tárgyalásra, ősz előtt aligha kerül a sor. Ugy látom, tévedtem e feltevésemben, mert Kállay erőlteti az elintézést. Igénytelen nézetem szerint hiba és káros lehet az erőltetés. Nézetemet erről elutazásom előtt ki is fejtettem egyik napilapunkban.« Ézt sem nevezem meg, hogy rá ne jöjjenek. »Ezzel untatni nem is kívánlak. Azóta is nap-nap után tapasztalom, hogyha a német márka esik, feltartóztathatatlanul romlik a magyar korona és megfordítva.« Azóta — méltóztatnak tudni — a minister urnák sikerült »elválasztani« a magyar koronát a német márkától. Nem áll meg tehát teljes igazságában a levélírónak ez a kifejezése. Az a baj, hogy ez az »elválasztás« ugy sikerült, hogy a márka azóta megy szépen felfelé, a magyar korona pedig csúszik lefelé. Ezen változtatni rövid időn belül egyenesen lehetetlen. Ausztriában, ahol a pénzügyi romlás végéhez jutottak, dacára, hogy ipari, állam, mértékadó helyről az a javaslat tétetett, hogy a békebeli aranykoronás a földet terhelő adó 40%-ra emeltessék. Vagyis az aranykoronának 40%-át tegye ki a most fölemelendő földadó. A gazdasági szaktényezők ezt is sokalják. Most olvasom, már hivatkoznak a magyar tervezetre, mely az aranykoronához viszonyítva, csaknem 100°/o-ra emeli a földadót — ezt nem én mondom, ezt az a képviselő ur mondja, aki ott ül valahol (Derültség.) — és cselekszi ezt buzavalutában és nem pénzben. Minél magasabb lesz a búza ára, annál terhesebb és nyomasztóbb ez a gazdára, 2000 koronás búzánál ez még ugy ahogy és talán elviselhető volna, de 6000 koronás búzánál már romlást okoz. (Mozgás.) Drozdy Győző : Csontos, nem te írtad ? Gaal Gaston : A levelet olvasom, nem a magam véleményét mondom. »A pénzügyi kormányzat e tervét valószínűleg azzal is fogja indokolni, hogy a búza ára a világparitás alapján mozog, vagyis közel áll a békebeli arany értékéhez — tehát javaslata szerint a békebeli adót fizetnők. Nem is szólva most arról, hogy tessék ezt a közgazdaság többi ágainál is produkálni, — amit kizártnak tartok — arra a tévedésre kívánok rámutatni, hogy mi a búza árával a világparitás alapján állunk. Ez falsum. Mert nincsen és ma még nem lehet teljes szabadforgalom. Ott van a nagy kiviteli illeték, ez milliárdokra rug. Nemcsak a búza után számítandó, hanem minden termény és állatproduktum után. Ez egyoldalú terhe a, mezőgazdaságnak, mely lemegy az úgynevezett világparitásos jövedelméből. Ha ezt hozzáadjuk a földre kivetendő buzaadóhoz, akkor kapjuk meg a valóságos összeget, mely a földet terheli ; és ez aztán nem a békében fizetett
