Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-26
228 A nemzetgyűlés 26. ülése 1922. olyan probléma, amelyre a nemzet kötelezve van, mert amely nemzet megfeledkezik kötelességéről azokkal szemben, akik érte vérüket és életüket áldozták, nem érdemli meg, bogy a nemzetek sorában tovább megmaradjon. (Ugy van !) Ha bárkivel szemben van is esetleg jogosultsága a huzásbalasztás politikájának, nincs a nemzet bőseivel szemben, és a nemzetnek mindent el kell követnie haladéktalanul, hogy ezeknek az embereknek lelkét, akik épen megcsonkításuk miatt önmagukkal bizonyos tekintetben meghasonlottak, kibékítse önmagukkal és a társadalommal. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Mit csinál ezzel szemben a többségi párt ?) A B-listás tisztviselők dolgával nem akarok teljes egészében foglalkozni, mert nem ismerem az egész anyagkomplexumot, hanem igenis foglalkozni kivánok a B-listásoknak azon részével, amely speciel a vallás- és közoktatásügyi ministerium hatáskörébe tartozik és ez a tanügyi személyzet. Nálunk tudomásom szerint 350 óvónőt és mintegy 1600—1800 tanitót bocsátottak el. Mi, akik -vidékiek vagyunk és a vidéken járunk, látjuk, hogy milyenek az iskoláztatási viszonyok odakünn a vidéken. Tudjuk azt, hogy nem hogy nem szabad elbocsátani tanitókat, tanítónőket vagy óvónőket, hanem a számukat meg kell kétszerezni, (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) ha azt akarjuk, hogy az analfabéták száma csökkentessék. (Ugy van ! a bal- és a jobboldalon.) Létay Ernő : Tessék követelni, többségben vannak az urak. Mó ser Ernő : Bizzak mireánk ! Igenis követeljük ! Homonnay Tivadar : Adjon be egy inditványt, megszavazzuk ! Móser Ernő : Rá fog arra is kerülni a sor. A részletes vita folyamán inditvány formájában fogom beterjeszteni, hogy mindazon községekben, ahol nyolcvannál több a tanköteles gyermekek száma, feltétlenül állítsanak fel akár felekezeti, akár községi, vagy állami utón egy-egy uj tantermet, egy-egy uj tanerővel. T. Nemzetgyűlés ! En, aki jóformán naprólnapra fentjárok a kultuszministeriumban, szomo-, ruan konstatálom azt, hogy ott tucatszámra állanak szinte rongyos és kopott ruhájú, kisirt szemű tanítónők és tanitók, akik az állásukért könyörögnek ott, akik kétségbeesetten ténferegnek a folyosókon, mert nem tudják, hogy mi fog történni a jövőjükkel. Én arra kérném a t. kormányt, hogy különösen a tanügyi személyzet dolgát vizsgálja felül, mert a tanügyi személyzetre úgyis feltétlenül szükség van, és mindazokat, akiket nem kell okvetlenül elküldeni, fogadja vissza, mert tökéletesen mindegy, hogy néhány hónap múlva ujakat fog-e kinevezni, vagy pedig ezeket a már kipróbált munkaerőket, feltéve, hogy nem kerültek a társadalmi renddel összeütközésbe, újból kinevezik, (Ugy van! a bal- és a jobboldalon.) Igen gyakran hallottuk az indemnity-vita során kritizálni a kormány külügyi politikáját. 'vi július hó 20-án, csütörtökön. A legtöbb szónok, aki ezt a kérdést emiitette — különösen az igen t. túloldalról — ugy tüntette fel a dolgot, mintha a magyar királyi kormány abszolúte semmit sem tett volna, mintha csupa negativumból állana az elmúlt három esztendő külpolitikai mérlege. Én bátorkodom figyelmeztetni azokat, akik kritizálják a kormánynak külügyi politikáját, ne méltóztassanak elfelejteni, hogy mi egy vesztett háború és forradalmak után vagyunk és egy olyan acélgyürüvel vagyunk körülkeritve, amelyet, azt hiszem, még nagyon sok ideig nem tudunk szétrobbantani, s hogy Európának alig van egy állama, amely velünk egyáltalában csak valamit érezne és hogy nagyon sok állama van Európának, — értem különösen az utódállamokat —- amelyek szemében az önálló Magyarország fennállása szálka és amelyek igen szivesen megragadnának minden alkalmat, hogy bennünket vagy teljesen bekebelezzenek, vagy ugy, ahogyan Franciaország Németországot akarja tönkretenni, hosszú ideig gazdaságilag tönkre tegyenek és nyilt céljuk az, hogy ebben az országban konszolidáció ne legyen. Propper Sándor : Tessék levonni ennek konzekvenciáját a politikában ! Móser Ernő : Másodszor bátorkodom figyelmeztetni arra, hogy miként a szép asszony viszonya, épugy a külpolitika sem tűri a nyilvánosságot, mert ha egy szép asszony viszonyáról suttognak, akkor ott már bajok vannak. Épugy nem szabad, hogy egy nemzet külpolitikájáról, külpolitikai céljairól suttogjanak, beszélgethessenek, mert abból bajok lehetnek. Ezért magam is kérem az igen t: külügyminister urat, legyen szives bennünket a külügyi bizottságban időről-időre a külügyi helyzetről informálni, mert mégis szükséges, hogy mi, akik az ország bizalmából itt ülünk. . . Rothen stein Mór : A kormány bizalmából ! Móser Ernő : ... sokszor hónapokon át nem tudunk semmit arról, mi történik a külpolitikában. Tekintettel az idő előrehaladott voltára, beszédemet rövidesen befejezem. Csak arra kérem a t. Nemzetgyűlést, amire beszédem, elején is kértem, hogy helyezzük a fősúlyt a mindennapi élet által megkövetelt problémák megoldására, kapcsoljunk ki pártkülönbség nélkül mindent, ami egymást ingerelné, és ha sérelmeink vannak, ne hozzuk azokat mindjárt a plénumba, hanem vigyük az egyes szakministerek elé, mert hiszen méltóztatnak tudni nagyon jól, hogy mindazt, ami Magyarországnak kárára van, egyes külföldi lapok abszolúte kihasználják, és ebből azoknak is nagy káruk van, akikre a t. szélsőbal támaszkodik a máról-holnapra élő munkásságnak, a tömegnek. Higyjék meg, igen t. Nemzetgyűlés, hogy nekünk csak egy célunk lehet, — és azt hiszem, ebben mindnyájan együttérzünk — hogy valahogyan átuszszuk ezeket a nehéz és súlyos időket, hogy mindenáron konszolidáljuk az ország belpolitikai és gazdasági -viszonyait és ezzel közelebb jöjjünk egy lépéssel Magyarország területi integritásához. (Elénk helyeslés jóbbfelől.)
