Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-315

A nemzetgyűlés 315. ülése 1922. hitvány és nagyon rut eljárás! (Zaj bal felöl. Ugy van! a jobboldalon.) Orbók Attila: De a zsidóknak is meg kell engedni, hogy nemzet érdekében dolgozzanak, ha akarnak. Fábián István : Olyan zsidót nem találsz ! Orbók Attila: Nagyon sok van! Fábián István : Egyet se találsz ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Budaváry László : A választásokkal kapcso­latban legyen szabad felhivnom a mélyen tisz­telt Nemzetgyűlés és a kormány figyelmét arra az előrevárható esetre, hogy a választási kam­pány megindulásával olyan hihetetlen nagymé­türe sajtóagitáció fog itt nemzetietlen irányban megindulni, aminőt ma még talán elképzelni sem tudunk. Griger Miklós: Azt akarja mondani, hogy le a sajtószabadsággal ! Budaváry László: A sajtószabadságnak vagyok olyan hive, mint a t. képviselő ur. (Derültség balfelöl.) Ellenben azt a sajtószabadságot nem ismerem, amely a törvény védő leple alatt a nemzet ellen kovácsol fegyvert. (Igazi Ugy van ! Taps jobbfelöl.) Ezt nem tudom, elismerni, s mindannyiszor, amikor egyes destruktiv újsá­gokban olyanokat olvasok . . . Ugron Gábor: Például a Szózatban! Budaváry László: A Szózat a legtisztessé­gesebb keresztény újság, amely elfogulatlanul, nemzeti irányban működik ! (Zaj balfelöl,) Rupert Rezső: Nem köszöni ezt meg! Beniczky Ödön: A Szózat minden egyes száma hazudik ! (Nagy zaj.) Budaváry László : Beniczky Ödön mélyen tisztelt képviselő urnák erre a közbeszól nem akarok kitérni, az a Szózat dolga, való­színűleg majd el fogja intézni. (Zaj és felkiál­tások balfelöl : Ez nagyon egyszerű megoldás !) Mondom, valahányszor a destruktiv újsá­goknak egy-egy példánya kezembe kerül s olva­som ott azokat a tudatos hazugságokat, rágal­makat és becsmérléseket, amiket azokkal szem­ben, kik a keresztény és nemzeti alapon állanak, mindannyiszor az a gondolat ötlik az eszembe, hogy milyen gyenge ez a mi kormányunk, s ilyen­kor szoktam a legjobban látni ennek a kormány­nak gyöngeségét. (Zaj balfélöl.) Mert vélemé­nyem szerint a kormánynak minden ilyen eset­ben le kellene sújtani és nem volna szabad meg­engedni, hogy nem keresztény és nem nemzeti alapan álló újságok a magyar népleiket meg­mérgezzék, megmételyezzék. (Ugy van! jobbfelöl.) És bármennyire beszéljünk is sajtószabadságról, a sajtószabadság leple alatt tudatos lólekmérge­zést, nemzetrontást senkinek sincs jogában foly­tatni. (Igaz! Ugy van! Taps jobbfelöl.) Mél­tóztassanak csak visszaemlékezni a proletárdik­tatúra utáni időre. (Zaj balfélöl. Hall juh! Halljuk! a jobboldalon.) Miből állt akkor a zsidó destruktiv sajtó munkája és működése? A legelső az volt, hogy évi február hó 16-án, csütörtökön. 279 összedugták boglyas fejüket és iparkodtak ki­sütni, megteremteni az atrocitásokról szóló me­séket, amiket aztán az egész világba szertekür­töltek s ezáltal felhivták a külföldnek, a kis- és nagy-ententenak figyelmét a magyar viszonyokra. Mindannyian tudjuk, hogy ezen hiresztelések következtében fogamzott meg a kis- és nagy­entente lelkében gondolat, hogy a magyar nemzettel szemben erőszakosabb rendszabályok­hoz kell nyúlni. (Ugy van! jobbfelöl.) Mikor aztán a nemzet jó hírnevét igy meglehetősen be tudták feketíteni, akkor jött a második támadás, amellyel a keresztény magyarság exponált vezé­reit iparkodtak egészen a sárga földig letiporni. Láttuk, — és itt a Házban is hangzottak el erre vonatkozó allúziók — hogy kiválogatták az egyes pártok vezető férfiai közül azokat, akik magukat keresztény és nemzeti irányban expo­nálni merészelték s iparkodtak őket lehetetlenné és nevetségessé tenni. (Ugy van! jobb felöl. Zaj a baloldalon.) Méltóztatnak emlékezni rá, hogy Haller István, Huszár Károly, Eakovszky István, Avarffy Elek és még több képviselőtársam — akiket mind nem tudok igy hamarjában fel­sorolni — ilyen támadásoknak voltak kitéve. Giesswein Sándor:,Én is! Budaváry László : És mai napig is ugyanez történik. Haller József: A választójogról beszéljen! (Zaj.) Budaváry László : A választójogról beszé­lek, igen tisztelt képviselő ur. Én nem szóltam közbe a tisztelt képviselő ur beszédébe, mikor tegnap az eperjesi naptárból olvasott fel. (Elénk derültség jobbfelöl.) Haller József: Én a választói jogról be­széltem és semmi egyébről ! Nem jártam hét mérföldre tőle, mint ön, hanem arról beszél­tem ! (Zaj.) Budaváry László : Valamikor a t. képviselő ur is ugyanezeket az elveket vallotta, mint én. Nagyon csodálkozom, hogy már letért erről az útról. (Felkiáltások balfelöl : Sohase vallotta ezeket !) Azután jött a harmadik támadás, amely igazán támadás volt és amely napjainkra is át­terjed és ettől félek én a választások idején is, hogy itt az egyébként jóhiszemű, becsületes kormányt fogják piszkolni és gyalázni, és mind­azokat, akik a kormány mellett csoportosulnak. Miért? Ez a nagy kérdés vetődik fel. Én erre magyarázatul csak egyet mondok : emlékezem rá, hogy annak idején, amikor Andrássy Gyula gróf t. képviselő ur megjelent Miskolcon ós azt a bizonyos ominózus beszédét ott elmondotta, amelyben a zsidóság ellen állást foglalt, a nagy Andrássyből egyszerre kis Andrássyt csinált a zsidóság, Még emlékszem a meghurcoltatásra, amelyben része volt, méltóztatnak emlékezni, különösképen akkor, amikor a kereszténypárt vezéri székét elfoglalta. És mi történt azóta? Amióta a kereszténypártból kivált és a libe-

Next

/
Oldalképek
Tartalom