Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-287
A nemzetgyűlés 287. ülése 1922. kérek, mi fecsegő nemzet vagyunk, egész Magyarországra tehát nem lehetett ezt az összeesküvést terjeszteni, kis .körzetben kellett csinálnunk a dolgot, hogy nagyot alkothassunk. A vezérkar ebbe belement. Természetesen velük kellett tárgyalni, már csak azért is, mert hiszen övék volt a hatalom, ők rendelkeztek a lőszer felett, a ruházat felett, ők dirigálták a vasutakat, az ő kezükben volt a posta és a táviró, szóval minden, amire szükségünk lett volna. Ok kötélnek álltak, megcsináltuk hát a szervezetet és kimondottuk, hogy minden vármegye élére egy okos, ügyes katonát fogunk állitani. Egy szóval titokban a katonai diktatúrára rendezkedtünk be ós az volt a szándékunk, hogy fokozatosan majd megerősitjük a dolgot és ha jól tudom, augusztus 15-én kívántuk az egész ellenforradalmat kirobbantani. Időközben természetesen kialakult a szegedi nemzeti hadsereg is, a szegedi kormánnyal együtt, amely a legerősebb volt, és kialakult még egy másik csoport is, ha jól tudom Feldbachban, amellyel azonban nem igen tartottuk fenn az érintkezést. Ez a terv, amelyet a Dunántúl mi kifőztünk és titokban tényleg meg is valósítottunk, a szegedi kormánynak és a fővezérségnek tudtára adatott, s egészen világos volt, hogy a szegedi fővezérség kapva kapott az alkalmon, mert igy támaszt kapott a Dunántúlról. így aztán átjátszottuk az egész vezetést a szegedi fővezérség kezére. Amidőn a diktatúra megbukott, a szegedi hadsereg átjött és a szegedi hadsereg vezérkari főnöke jóváhagyta ezt a tervet. Ekkor mind a három csoport egyesült. Egyesültünk a szegedi hadsereggel, egyesültünk a feldbachiakkal s a szegedi hadsereg átvévén az egész fölött a vezetést, megalakította azt a hadsereget, amely 1920 végén körülbelül hét csonka hadosztályból állott. A képviselő urnák az az állítása tehát, hogy ez a hadsereg a régi hadseregnek valamilyen utóda, egyáltalában nem állhat meg. Ezt a hadsereget nemzeti szükség hozta létre s azért alakult, hogy megdöntse itthon a vörös uralmat. Hogy később ez a hadsereg törvényes bázist nem tudott kapni, az egészen világos s efölött nem is kell vitázni, mert hiszen orrunk előtt lóvén a ratifikáció, törvényes bázist nem is adhattunk, nem lóvén semmi értelme, hogy meghozzunk egy törvényt csak azért, hogy azt majd a ratifikáció következtében esetleg meg kelljen változtatnunk. Ez a valódi tényállás. Emiitette a képviselő ur azt is, hogy ez a hadsereg, ez a honvédség, amely ma fennáll, csak akkor lesz értékes, ha a régi tradíciókon épül fel. Hát bocsánatot* kérek, itt nyiltan meg kell kérdeznem a képviselő úrtól, hogy milyen tradíciókra gondol? Balla Aladár: Meine Armee! (Zaj.) évi január kó 13-án, pénteken. 35 Sréter István : Ha a képviselő ur tradíciója a kötelességtudás, az uri felfogás, a puritán élet, stb. akkor ezt aláírom. Huszár Elemér: Csak ez lehet! Sréter István: De ez nem régi tradíció, ez ma is igy van! Ha azonban valaki egyéb régi tradíciókat kivan visszaállítani, akkor azzal szembeszállók, mert nekem sem Haynau, sem Eadetzky nem tradíció. Aki »in deinem Lager ist Osterreich «-et visszaállította, (Taps a jobboldalon.) nekem nem tradícióm Benedek, de nem is tradícióm Sarudy, aki elárulta a fejedelmet, és nem Ocskay ; az én tradícióim egészen mások, az én tradícióm Leiningen, Bercsényi és az aradi vértanuk. (Éljenzés és taps.) Az én tradícióm a nagy háborúban nem Gorlice, hanem az, hogy minden nagy csatának gerincét a magyar katona képezte. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) És ha ez igy van, aminthogy nem lehet letagadni, akkor egészen világos előttem, hogy ne keressük mi a régi tradíciót, mert ezek a régi tradíciók minket elvileg ketté fognak hasítani. Kezdjünk egy uj éleiét, alkossunk egy uj hadsereget, húzzunk egy vonást alá és ne tekintsünk vissza a múltra, mert ha nagyon visszatekintünk, azt is mondhatnám, hogy szorosan véve a magyar jogfolytonosság a mohácsi vésszel befejeződött és ott kell elkezdeni, ahol akkor elhagytuk. Ezt kívántam elmondani, hogy egyszer végre valahára már le legyen szögezve, és amikor én ma itt a nemzetgyűlésen és az egész országon végigtekintek, azt látom, hogy ezt az ideált el nem érhetjük. Nem érhetjük el azért, mert nem vagyunk semmiképen sem egységesek és én igen szomorúan konstatálom, hogy ma már a politikai harc bement a családokba is, ma apa és fiu áll egymással szemben. Hogyan akarjuk mi az integritást visszaszerezni egy teljesen széttagolt nemzettel ? En egész nyiltan megmondom : ha a királylátogatás alkalmával egységes nemzet állott volna itt, egy lelkileg és anyagilag mindenben felkészült nemzet, akkor — megmondom őszintén — odaálltam volna a király mellé, mert akkor magyar gondolatért, magyar ideálért dolgoztam volna. (Helyeslés half elöl.) De igy nem vagyok hajlandó odaállani és nem is fogok odaállani, mert én nem személyek, nem családok ellen dolgozom, en az ellen dolgozom, ami minket szétválaszt. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Friedrich István : Nagyon helyes ! Huszár Elemér: Az első helyes beszéd! Stréter István: Méltóztassék ezt az őszinte megnyilatkozást ugy venni, amint elmondtam. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Az indemnitásról szóló törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. A szó* nokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az idő előrehaladván, elnöki bejelentéseimet fogom megtenni. n*
