Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-201
À Nemzetgyűlés 201. ülése 1921. évi június hó 3-án, pénteken. 381 kesék voltak. Már a háború alatt bevezetett, Amerikából táplált és a Magyarországtól való elszakitásra irányuló agitáció eredményének a megakasztása, illetőleg a rutén nép igaz akaratának a megnyilatkoztatása céljából a rutén nemzeti tanács is határozatot hozott az állami hovátartozandóság kérdésében, 1918 november 17-én. Ez a határozat azt mondja (olvassa) : »A rutén nép történelmi múltjának, hagyományának, érzelmeinek és jól felfogott gazdasági és kulturális érdekeinek megfelelően tántoríthatatlanul ragaszkodik a Magyarországhoz való további tartozáshoz. A rutén nemzeti tanács egyedüli feladatának tekinti a nép ezen kardinális érdekeinek megóvását és keresztülvitelét, továbbá a forradalom által veszélyeztetett közrend és nyugalom helyreállításában, illetve megóvásában való közreműködését. A rutén nép nemzetiségi jellegéből folyó igazságos és méltányos, de a magyar állam politikai és gazdasági egységét legtávolabbról sem veszélyeztető igényeinek kielégítése, a nép gazdasági és kulturális kívánalmainak minden külső beavatkozás nélküli megvalósítása érdekében a magyar kormánnyal később barátságos tárgyalásokat fog folytatni.« T. Nemzetgyűlés ! Ezen határozat meghozatala után a rutén nemzeti tanácshoz csatlakozott minden egyes olyan rutén származású férfi, akinek szivén feküdt a rutén nép és a magyar haza sorsa; így csatlakoztam a rutén nemzeti tanácshoz jómagam is. De csatlakoztak a nemzeti tanácshoz az összes községek ; határozatokat hoztak s az egyes községek határozataikban mind kifejezést adtak annak, hogy a központi nemzeti tanács azon határozatához, mely a rutén nép állami hovátartozandóságát jelöli meg, kivétel nélkül hozzájárulnak. Ennek következtében ezen az utón első alkalommal nyilvánult meg a rutén nép akarata ; ez a megnyilvánulás pedig Magyarország javára szólt. A határozat meghozatala után a nemzeti tanács küldöttsége Budapestre jött és tárgyalásokba bocsátkozott az akkori magyar kormánnyal. A naptárkészitésen, a párbér ós papi napszám megváltásán és több ilyen kizárólag egyházi tárgyú és vonatkozású ügyeken kívül tulajdonképen lényegében mást nem is követelt a rutén nemzeti tanács, mint azt, hogy az iskolában a magyar nyelv intenzív tanítása mellett a rutén nép anyanyelvén történjék a tanítás ; követelte a közigazgatás reformját ; követelte azt, hogy a közigazgatás és az államigazgatás egész vonalán azon férfiak vegyék át a rutén nép vezetését, akiknek ezzel a néppel szorosabb faji és nyelvi kapcsolatuk van, hogy így azok az emberek állhassanak a rutén nép élén, akik annak a népnek a bizalmát bírják, így kívánta a rutén nemzeti tanács azt is, hogy a rutén jellegű vármegyék élére oly főispánok, illetve kormánybiztosok kerüljenek, akik a rutén népnek érzelmeit, a rutén népnek minden ügyét-baját jól ismerik, azt át tudják érezni és akik így alkalmasak a rutén nép között immár széles mederben folyamatban lévő külföldi agitáció megakadályozására, hogy a rutén nép vitális érdekét : a Magyarországhoz való további állami hozzátartozást érvényesíthesse. Ilyen előzmények után és ebből a célból neveztettünk ki egynéhányan a rutén jellegű vármegyék élére kormánybiztos főispánokká; a nemzeti tanács és a rutén nép vezetőségének határozott kívánságára jómagam pedig Bereg megye élére, mint ebből a szempontból is legnehezebb megye élére, kerültem. Az ország további ellenséges megszállása közben folyt, a nemzetiségi perifériákat mind mélyebben és mélyebben szállták meg az ellenséges csapatok, ugy hogy az ellenség közeledett rohamosan az ország belseje, az ország szive felé. Ilyen körülmények között mi, a rutén nép vezetői, szükségét éreztük annak, hogy állami hovátartozandóság kérdésében más, még precízebb, még határozottabb módon és még megfelelőbb formában nyilatkozhassak meg a rutén nép, ós 1918 december 10-re rutén nemzeti kongresszust hívtunk össze. Erre a rutén nemzeti kongresszusra meghívást kapott minden egyes rutén község; a kongresszuson eldöntendő tárgy előzetesen ismertetve volt. Minden egyes község az eldöntendő kérdést a maga külön ülésében, külön gyűlésében, alaposan megtárgyalta, határozatot hozott és így a kongresszusi kiküldöttek határozott, a községek lakossága akaratának megfelelő utasításokkal láttattak el. Ily előkészítés után, 1918 december 9-én össze is ült a rutén nemzeti kongreszszus, amelyen résztvett több mint 400 kiküldött ós ezen kiküldötteknek több mint négy ötödrésze nem volt ur, hanem egyszerű földmives és munkásember, a rutén nép legértelmesebbjei közül való. Ez a kongresszus kétnapi beható tanácskozás és vitatkozás után állást foglalt a rutén nép nevében az állami hovátartozandóság kérdésében. Hozta pedig egyhangúlag a következő határozatot (olvassa) •' »A rutén nép saját jól felfogott érdekében sem tér le ezeresztendős tradicióiról. Népünk és értelmiségünk karöltve foglalnak állást az egységes államtestet alkotó Magyarország mellett. A közös haza ezen egységét, ha kell, életünkkel és vérünkkel megvédelmezni készek vagyunk. Nem lazítjuk az állami egységet, nem törekszünk semmi olyanra, ami a magyar nemzet körében e tekintetben nyugtalanságot kelthetne, de egyházi és tanügyi téren, a közjog és közigazgatás vonalain, az állami kormányzatnak a ruténséget érdeklő ágazataiban felállítjuk mindazon kívánságainkat, amelyek vallási, nyelvi és kulturális fejlődésünket és politikai befolyásunkat biztosítják és eddigi gazdasági inferioritásunkat megszüntetik.
