Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-201

A Nemzetgyűlés 201, ülése 1921. évi június hó 3-án, -pénteken. 389 vernátorának expozéja 1921 március hó 16-án a Cseh-Szlovák köztársaság elnökének, minister­elnökének és ministereinek. Urak ! Miután a mi­nisterium ajánlatára a köztársasági elnök által Karpato-Russzia guvernátorává kineveztettem, kö­telességemnek tartom röviden előadni a tények históriáját, részletesen az okokat, amelyek kény­szeritettek engem a mai napon a köztársaság elnö­kének lemondásomat beadni, amely tényt önöknek hivatalosan tudomásul hozok. Ezen memorandum­ban nem szükséges részletesen előszámlálni min­dent, ami el lett intézve az amerikai russzinok által a világháború idejében és utána, a Magyar­országon lakó testvéreik érdekében, és hiszem, hogy elég lesz rámutatni, hogy az amerikai rutén nemzeti tanáccsal, amely közel 500.000 rutént képvisel, akik véglegesen vagy ideiglenesen az Amerikai Egyesült-Államokban laknak, s amely Mc.-Keesportban, Pennsylvania, 1918. évi június 26-án megalakult, a következő rezolució lett egyhangúlag elfogadva : 1. A kárpátaljai rutének teljes függetlenséget kapnak. Ha ez nem volna lehetséges, akkor 2. hogy a kárpátaljai rutének egyesüljenek a galiciai és bukovinai testvéreikkel. Ha ez is lehetetlen volna, akkor kapjanak 3. auto­nómiát.« Tehát, t. Nemzetgyűlés, maga az ameri­kai rutén komité sem a Csehországgal való kap­csolatot kereste és nem ezt határozta el, hanem Bukovinával és Keletgaliciával való egyesülést, de a Csehországgal való egyesülésről ott nem volt szó. »A jegyzőkönyv bennfoglaltatott abban a me­morandumban, amelyet 1918. évi október hó 21-én Wilson elnöknek személyesen átadtak. Wilson el­nök tanácsára, hogy az első két kivánság nem prak­tikus és hogy a szövetséges államok nem szívesen vennék, az amerikai rutén nemzeti tanács utasítá­sára én, mint teljhatalmú képviselő, teljes erővel arra törekedtem, hogy a rutének autonómiát kap­janak«, már akkor a Cseh-Szlovák fennhatóság mellett. Tehát ime, t. Nemzetgyűlés, egyszerűen Wilson tanácsa volt az, hogy a rutének az amerikai komitében, ha a Magyarországtól való elszakadás mellett foglalnak is állást, ne Bukovinával és Kelet­Galíciával akarják a magyarországi rutén területeket egyesiteni, hanem a Csehországgal való autonómia mellett való egyesülést propagálják. »Október 23-án a rutének befogadtattak tagul a Közép-Európai Unióba és ezzel elismertettek abban az Unióban képviselt nemzetnek, nevezete­sen a cseh-szlovákok, a lengyelek, a jugoszlávok, ukrajnaiak, a litvánok, a románok, nem egyesült görögök, az olasz irredenták, az örmények és a je­ruzsálemi zsidók által, mint önálló nemzet és mint ilyen a Wilson elvei alapján jogosítva vannak szaba­don meghatározni kormányzatuknak jövő formáit.« íme tehát még a háború alatt Amerikában megalakult a közép-európai nemzetek uniója, amely unióban az előbb felsorolt nemzetek, illetve é&mzetiségek minden egyes képviselője részt vesz en már ott Wilsonnal tanácskozva állapodnak meg abban, hogy milyen módon és elvek szerint fogják Magyarország feldarabolását, megcsonkítását pro­pagálni. »A fent jelzett Unió 1918 október 26-án a függetlenségi teremben Philadelphiában ünnepé­lyesen kijelentette a világnak a következőket : »Mi, ugy saját, valamint testvéreink nevében, akik otthon vannak, ezennel ünnepélyesen kije­lentjük, hogy egész népünket szövetségeseink ke­zébe helyezzük ellenségeinkkel szemben, továbbá, hogy az egész világ tudja, hogy mi milyen alap­elveken állunk, minthogy azokat a független álla­mok elismerték, mint a szabadállamok alapelveit, kijelentjük : 1. Hogy valamennyi hivatal megkapja valódi hatalmát a nép megbízása folytán. 2. Hogy valamennyi nemzetnek elvitázhatat­lan joga megállapítani önálló kormányzatát oly princípiumok és formák alapján, amelyeket ők vallanak, amelyek legjobban megfelelnek az ő jó­létüknek és boldogulásuknak. 3. Titkos diplomáciának nem szabad lennie. A deklaráció aláírói és más független nemze­tek képviselői ezzel kötelezik magukat az ő nem­zeteik nevében, hogy az itt jelzett princípiumok a szervezeti törvénybe be lesznek iktatva.« Ezt a deklarációt aláirtak : Massaryk a cseh­szlovákok nevében, mint az Unió elnöke, azután Zsatkovics a magyar rutének nevében és még tíz más képviselő. »A fent jelzett princípiumok ki vannak véve az úgynevezett »Középeurópai nemzetek függet­lenségi deklarációjából«, amelyek október 26-án 1918-ban lettek kihirdetve és október 25-én meg­állapittattak és elfogadtattak, amely napon a Bellevue Stradford-szállóban, Philadelphiában, mint az amerikai rutének s általuk a magyar­országi rutének képviselője — az amerikai ruté­nek akciója, később 1919. évi május 8-án az ung­vári nemzeti tanács által lett megerősitve, egyúttal az amerikai rutén nemzeti tanács 5 hivatalnoká­nak és tagjának jelenlétében konferáltam Massaryk elnökkel a rutének és csehek federációjának lehe­tőségéről.« »Massaryk elnök válaszul a következőket mondta : »Ha a rutének a cseh-szlovák köztársaság­hoz csatlakoznak, teljesen független autonóm állam maradnak.« Arra a kérdésre, hogy milyen határokat állapitana meg Karpato-Russzia részére, azt vála­szolta : »A határok ugy lesznek megállapítva, hogy a rutének meg lesznek elégedve.« »Ez volt a megegyezés, hogy a rutén föld autonóm állam marad Cseh-Szlovákiával kapcso­latban és a ruténeknek megfelelő határokkal.« Mindezeket a megállapodásokat azután publi­kálták 1918 november 12-én egy rezolucióban, amely azt mondja, hogy »a magyarországi ruté­nek a legszélsőbb önkormányzati jogokkal, mint állam federativ alapon csatlakoznak a cseh-szlovák demokrata köztársasághoz, azzal a megjegyzés-

Next

/
Oldalképek
Tartalom