Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-201
A Nemzetgyűlés 201. ülése 1921 (Éljenzés.) íme tehát a rutén nép harmadszor, fegyveres fellépéssel is csalhatatlan tanúbizonyságát szolgáltatta annak, hogy továbbra is Magyarországgal és csakis Magyarországgal kivan állami közösségben élni. (Éljenzés.) 1919 március 21-én Magyarországon kitör a bolsevizmus. Ezen a területen is teljesen kommunista-uralom rendezkedik be, amely se a rutén nép testének, se lelkének egyáltalában nem kell. A bolsevizmus következményeként azután az eddig teljesen magyar impérium alatt álló Ung és Tisza közötti területeket is megszállják 1919 április 26-án a csehek és románok közösen. Ennek a megszállásnak tulajdonképeni célja volt a bolsevista magyar területet elhatárolni a bolsevista orosz területtől és Henoque tábornok, a megszálló cseh és román csapatok francia parancsnoka proklamációjában, amelyet a rutén néphez intéz, kifejezetten azt mondja, hogy ennek a katonai megszállásnak korántsem okkupáció a célja, a cseh és román csapatok tisztára pacifista célból szállták meg ezt a területet, amelyen továbbra is megmarad a magyar közigazgatás, a magyar törvények uralma"; ez a terület továbbra is Magyarországhoz tartozik és ha majd a bolsevizmus veszélyét elhárították ettől a néptől is, ez a terület továbbra is Magyarországhoz fog tartozni. Ez a terület 1919 szeptember 15-ig még ilyen vegyes megszállás alatt volt, de tisztára magyar közigazgatás alatt, tisztára magyar törvények uralma alatt állt, és mindazideig senkinek eszébe sem jutott, hogy ez a terület is el fog szakittatni Magyarországtól. Ez időben még maga a rutén nép nem is gondolt arra: hogy ha pedig ez a terület egyáltalában el fog Magyarországtól szakittatni, épen Csehországhoz fog kerülni. Yagyis ennek az Ung és Tisza közti területnek, tehát Máramaros, Bereg, Ugocsa megyének és Ung megye túlnyomó nagy részének elvesztését Magyarország kizárólag a kommunizmusnak köszönheti. Clemenceau június 2-án Kun Bélához intézett jegyzékében, ultimátumában mint cseh-szlovák városról beszél Csapról, és Kun Béla ezt a területet el is ismeri csehszlovák fönnhatóság alá került és Magyarországtól elszakitott területnek. A kommunizmusnak talán egyik legfájdalmasabb következménye Magyarországra nézve épen ennek a területnek elvesztése, mert hiszen evvel vált teljessé, evvel zárult be a minket körülvevő gyürü. Ennek a területnek gazdasági jelentősége is rendkívül fontos, hiszen a terület sem jelentéktelen, Máramaros megye egymagában majdnem olyan nagy, mint az egész Bukovina. De, ismétlem, különösen azáltal lett ily rettenetes csapás ezen terület elvesztése, mert ezáltal lett tökéletessé a Magyarországot körülzáró gyürü. Bleyer Jakab: így vagyunk mi NyugatMagyarországgal ! évi június hő 3-án, pénteken. 383 Kutkafalvy Miklós: T. Nemzetgyűlés! A békeszerződés feltételeinek megsejtése és apránként nyilvánosságra való jutása után a magyarrutén párt igyekezett ezen, akkor még csak megvalósíthatatlan tervnek gondolt, csapásokon minden erejével segíteni. így a békekonferenciához egy memorandumot intéztünk, amelyben kifejtettük azokat az okokat, hogy miért volna végzetes, miért volna katasztrofális gazdasági, vallási szempontból a rutén népre magára nézve, hogyha ez a nép erőszakosan elszakittatnók Magyarországtói, és bebizonyítottuk azt, hogy a magyarországi rutén népnek soha nem is volt olyan akaratmegnyilvánulása, amelyből azt lehetne következtetni, hogy ez a nép Magyarországtól elszakad. Ezen munkánkban később a béketárgyalások folyamata alatt nagy segítségünkre volt GrandSmith ur, az amerikai diplomáciai megbízott, aki kérésünket a békekonferenciához és a nagykövetek tanácsához közvetítette. Nem árulok el diplomáciai titkot, sem indiszkréciót nem követek el, — mert hiszen mindenek után vagyunk — ha elmondom, hogy Grand-Smith amerikai diplomáciai főmegbizott vette magának a fáradságot és személyesen ment el erre a területre. Faluról-falura járt, beszélt a rutén néppel, még pedig angol nyelven, hiszen sokan közülök megjárták Amerikát és egyik-másik egész folyékonyan tud angolul beszélni. És ennek a néppel való angolnyelvü érintkezésnek lett az eredménye GrandSmithnak az a meggyőződése, hogy ez a nép semmi szín alatt Magyarországtól elszakadni nem akar. Grand-Smith a helyszínén ismerte meg ennek a népnek életviszonyait, gazdasági helyzetét, azokat az érdekeket, amelyek ezt a népet gazdasági szempontból Magyarországhoz utalják és igy ő már a béketárgyalások folyamata alatt is annak a meggyőződósének adott kifejezést, hogy nagy igazságtalanság történik a rutén néppel, hogyha azt Magyarországtól erőszakosan elszakítják. 0 volt is szives egyrészt előterjesztéseinket, másrészt saját személyes tapasztalatait a nagykövetek tanácsával közölni, és kérte is a nagykövetek konferenciáját, hogy amig ő részletesebb információkat nem fog adni, ne döntsenek ebben a kérdésben. Meg is jött a válasz, hogy felfüggesztik a kérdésben való döntést, amig ő a további részletes felvilágosításokat megadja. Erre a nagykövetek tanácsa táviratilag két konkrét kérdést intézett hozzánk : 1. milyen következménnyel járna Magyarországra nézve a vizi erők kihasználása szempontjából, ha a Tisza felső folyása és annak mellékfolyói, tehát a rutén terület Magyarországtól elszakittatnék ? és 2. igaz-e, hogy a magyarországi rutén nép soha nem fejezte ki abbeli akaratát, hogy Magyarországtól elszakadjon. Grand-Smith az amerikai embert jellemző alapossággal és igazságérzettel volt szives ezeket a kérdéseket azután tovább feltárni a nagykövetek tanácsa és a
