Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-164
568 A Nemzetgyűlés 164. ülése 1921. Interpellációm indokolására röviden a következőket vagyok bátor előterjeszteni. A magyar nemzet a kényszerhelyzet ellenére is a békeszerződést csak azzal a tudattal, azzal a feltétellel fogadta el és annak a ratifikálásába csak abban a Íriszemben nyugodott bele, hogy azok a könnyítések, amelyek egyrészt a béketárgyalások egész folyama alatt igéitettek, másrészt a békeszerződés kísérőlevelében foglaltattak, az ententehatalmak által rövidesen végre is fognak hajtatni. Ezek a könnyitések elsősorban azok, amelyek a területi elrendezésre vonatkoznak, hogy t. i. a kirívó igazságtalanságok a közel jövőben működésbe lépő határrendező-bizottságok által fognak elimináltatni, másrészt területi koncesszióképen épen a rutén kérdésben a kísérőlevél azt mondja, hogy a rutén népnek fentartja a döntést, hogy állami hovátartozandósága kérdésében akaratát nyilvánosságra hozza. Sajnos, a határrendező-bizottságok eddigelé nem érkeztek meg és a területi elrendezés kirivó igazságtalanságainak eliminálása nem történt meg. Nem történt meg az az intézkedés sem, amelyet a kísérőlevél a rutén kérdésre vonatkozólag kötelezően kimondott. Ez a halogatás, ez a huza-vona az entente részéről alkalmas azon álláspont megerősítésére és azon tábor híveinek szaporítására, amelynek hivei kezdettől fogva azt mondották, hogy a magyar nemzet a maga talpraállásához szükséges segítséget csak azok társaságában keresheti és találhatja meg, akiknek társaságában elbukott. A kormány álláspontja más. Ëpen azért bátor vagyok ezúttal a rutén kérdésre vonatkozólag intézkedését a kísérőlevélnek a t. külügyminister urnái megsürgetni. A kísérőlevél ugyanis idevonatkozólag azt mondja (olvassa) : »A rutén területekre vonatkozó elhatározásukban a szövetséges és társult hatalmak teljes tudatában voltak a felmerült nehézségeknek. Elfogadták a rutén föld és a cseh-szlovák állam egyesülését az utóbbi állammal kötött szerződésben. Ez az állam különös módon biztosítja a rutének autonómiáját. Megegyeztek a cseh-szlovák állammal abban, hogy a szerződés intézkedéseit, amenynyiben azok a néprajzi, vallási és nyelvi kisebbségekre vonatkoznak, a nemzetek szövetsége védelme alá helyezik.« A szövetséges és társult hatalmak ugy vélik, hogy a köztük és a cseh-szlovák állam közt létrejött szerződés a rutén autonomikus tartomány népességének megadja a lehetőséget arra, hogy kívánságait nyilvánosan kifejezhesse. A hatalmak a legkomolyabb figyelemmel lesznek ennek a népességnek a jövőben nyilvánított kívánságaira. Egyébiránt a nemzetek szövetségének szerződése, a szövetség tanácsa minden tagjának jogot ad arra, hogy a St. Germain-en-Laye-ben, 1919 szeptember 10-én a szövetséges és társult főhatalmak és a csehszlovák állam közt kötött szerződést aláíró hatalmainak figyelmét bármely a rutén területre vonatkozó figyelmet érdemlő kérdésre felhívja, évi március hó 12-ên } szombaton. Ezen kísérőlevél szerint a magyarországi rutén népnek van tehát autonómiája, amely le van fektetve abban a szerződésben, amelyet a cseh kormány a szövetséges és társult hatalmakkal 1919 szeptember 10-én megkötött, de hogy ennek az autonómiának mi a tartalma, mik a keretei, ezt mind a mai napig nem tudjuk, mert a cseh kormány ennek az autonómiának a tartalmát és a kereteit is precizirozó szerződést, a nyilvánosság részére eddig hozzáférhetővé nem tette. Megadták azonban a rutén népnek azt a módot, hogy az autonómia felhasználásával akaratát minden kérdésben, tehát az állami hovatartozás kérdésében is nyilvánosságra hozza. Épen ezért maga a rutén nép is a kérdést nem tekinti véglegesen eldöntöttnek és azon az állásponton van, hogy az állami hovatartozandóság felett még jogában áll önmagának dönteni. A magyar kormány sem lehet más állásponton és mégis az elmúlt 3—4 hónap alatt ezt az egész kérdést a kormány olyan óvatosan, félénken, határozatlanul kezelte, mintha a rutén terület jogilag is véglegesen egy idegen állam impériuma alatt állana, holott ez csak egy tényleges helyzet, mellyel az ententehatalmak a béketárgyalások idejekor mint fennálló, meglevő ténnyel számoltak, miután a csehek a területet megszállva tartották és amely meglevő tényt nem állott módjukban megváltoztatni, vagy talán nem is akartak rajta változatni. De amikor elismerték a szövetséges és társult hatalmak a rutén területen lakó népnek, illetőleg ennek a területnek autonóm egységét Csehországgal, ugyanakkor a Magyarországgal kötött békeszerződéshez csatolt kísérőlevélben megadták a jogot arra, hogy a nép minden kérdésben, tehát az állami hovatartozandóság kérdésében is az autonómia felhasználásával akaratát kifejezhesse. Ennek következtében a terület jogilag még mindig Magyarországhoz tartozik. (Ugy van! Ugy van!) Maga a rutén nép is igy bírálja el a helyzetet és magát jogilag még ezidőszerint is Magyarországhoz tartozónak tekinti. Épen azért a magyar kormánytól töbó határozottságot, erélyt és következetességet vár el ennek a kérdésnek kezelésében. Mint az előbb emiitettem, a magyar kormány Különösen az elmúlt három-négy hónap alatt annyira óvatosan és határozatlanul kezelte ezt a kérdést, amiben velem egyetértenek ugy Legeza Pál, mint Szabó Zoltán képviselőtársaim, akik ezzel a kérdéssel közvetlenül és állandóan foglalkoznak. Elvárja ennek következtében a rutén nép a magyar kormánytól, hogy az egész politikáját ugy rendezze be erre a kérdésre vonatkozóan, mintha ez a terület jogilag ezidőszerint is Magyarországhoz tartoznék. Ragadja meg a kormány és kezelje eréllyel és határozottsággal ezt az egyetlen kérdést, amelyben az entente a területi koncessziók terére lépett. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Ennek az uniónak is alapja egy állitólagos pittsburgi egyezmény, épugy, mint a tót területnek elszakitására nézve. Pittsburgban állítólag a rutének képviseletében is
