Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-128

J- Nemzetgyűlés 128. ülése 1920. évi nov. hó 13-án, szombaton. 9 el Oseli-Szlovákiával és annak osztatlan bekebelezését a cseh államban nem rendeli el ; az a tény továbbá, hogy a rutén népnek megadott és az etnikai, vallási és nyelvi jogokat tartalmazó autonómiát specifikus módon biztosítják a szövetséges és társult hatalmak és azt a népszövetség garanciája alá helyezik ; az az Ígéret, hogy a szövetséges és társult hatalmak a legkomolyabban figyelembe vesznek minden, a rutén nép részéről a jövőben tekintetbe jöhető kérdést ; az a feltevés, hogy a Cseh-Szlovákiával kötött szerződés szerint a rutén autonóm tartomány népének módjában áll az állami hovatartozandóság kérdésében is akaratát nyilvánosságra hozni; különösen az a jog, t, Nemzetgyűlés, hogy a népszövetség tanácsában minden tag fel van hatalmazva bármely szignatárius hatalomnak a figyelmét felhívni minden olyan kérdésre, mely a rutén népet érdekli : mindez, t. Nemzetgyűlés, azt bizonyítja, hogy a szövetséges és társult hatalmak, a kérdés közelebbi ismerete nélkül, mégis a magyar békedelepációnak s különösen európai tekintélyű elnökének, hazánk nagy fiának : gróf Apponyi Albertnek és a magyar rutén párínak akciója, érvelése, okfejtése alapján érezték, hogy itt a rutén nép életérdeke ellen törő végzetes igazságtalanság történnék abban az esetben, hogy ha ezt a területet Magyarország testétől véglegesen elszakítanák és a rutén népet véglegesen Cseh-Szlovákiának impériuma alá kényszerítenek. Épen azért Magyarország elajándékozott és elrablott területei közül ezen egyetlen területre nézve a kérdést még nem zárták le véglegesen, hanem igyekeztek nyitott ajtót hagyni. Viszont, t. Nemzetgyűlés, az a tény, hogy Cseh-Szlovákia, a cseh kormány sem követelte magának ezt a területet osztatlanul, minden fentartás nélkül ugy, mint Magyarország egyéb kárpátvidéki területeit ; az a tény, hogy a prágai kormány is belement abba, hogy ez a terület csak mint autonóm tartomány unióba léphessen Csehországgal; az a tény, hogy a prágai kormány belement abba, miszerint ebben a kérdésben a népszövetség garanciája mellett jogában legyen még a szövetséges és társult hatalmak, illetve a népszövetség tanácsában résztvett minden tagnak a figyelmet a népszövetség tanácsára felhívni : mindez azt bizonyítja, t. Nemzetgyűlés, hogy a prágai kormány is elismerte, hogy Magyarország ezen területére nézve a cseh . nemzetnek sem történelmi, sem etnográfiai, sem geográfiai, sem pedig semmiféle jogon igénye egyáltalában nincsen. Hiszen itt, t. Nemzetgyűlés, Csehország még a nép látszólagos és meghamisított akaratára sem hivatkozhat. Ennek a területnek az uniója Csehországgal tényleg egyoldalúan és erőszakosan eszközöltetett és hogy ez megtörténhetett, ez kizárólag a magyar állam és a magyar hadsereg összeomlásának és különösen a kommunizmusnak következménye. Ugyanis az első NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1820—1921. — VII. KÖTE Clémenceau-féle demarkácionális vonal Magyarország északi részén a határvonalat csak az Ung felső folyásáig vonja meg ; a cseh állam 1919 január 3-ig csak idáig szállja meg a területet. Csak a kommunizmus idejében, Kun Béla uralma alatt, — hogy a magyar kommunizmus és az orosz bolsevizmus területi érintkezését annál inkább megnehezítsék, — szállta meg Csehország és Románia ezt a területet, de kizárólag pacifikálás céljából, amint azt a megszálló csapatok parancsnoka, Hénotjue francia tábornok proklamációjában maga is elismeri. De, t. Nemzetgyűlés, egy időleges tébolyért a rutén népet ugy büntetni, hogy az örökös éhínségre, kulturátlanságra, nyelvi és faji jogainak teljes elnyomatására legyen Ítélve, ez minden, csak nem igazság, csak nem észszerüség és főleg : nem a népek békéjének a biztosítása, A rutén nép soha semmiféle hatalom előtt abbeli óhaját, hogy (Csehországgal unióban kívánna élni és Magyarországtól elszakadna, nem fejezte ki. Épen azért, mint e nép politikájának egyik letéteményese, a Magyar Rutén Párt megbízásából és nevében tiltakozom az ellen, hogy a magyarországi rutén nép Magyarország ezeréves testéből akarata ellenére erőszakosan elszakittassék. Az ő sorsa fölött a jelenlegi Nemzetgyűlés nem dönthet, egyszerűen azért, mert a rutén nép itt törvényesen, a maga egészében képviselve egyáltalában nincs. Ha pedig a kényszerítő okok súlya alatt a magyar Nemzetgyűlés ezt a békeszerződést mégis ratifikálná, akkor, t. Nemzetgyűlés, ennek a békeszerződésnek becikkelyezését a magyarországi rutén nép magára nézve kötelezőnek soha elismerni nem fogja és az ellen minden rendelkezésre álló mód és eszköz felhasználásával küzdeni fog. Epen ezért ez alkalomból Magyarország rutén népe, a gens fidelissima ac carissima nem is búcsúzik az ezeréves Magyarországtól, ez a gyermek nem is búcsúzik az anyától. Csak a viszontlátás biztos reményében, több : a viszontlátás biztos tudatában, mint egy elkerülhetetlen tényt veszi tudomásul ennek a békeszerződésnek a becikkelyezését. A gens fidelissima ac carissima ott áll a Kárpátok határbércein, sóvárgó szemekkel, magyar lélekkel és magyar szívvel néz a nagy magyar Alföldre. A közéje és a magyar nép közé mesterségesen állított sorompókat egyszer csak megindulva el fogja dönteni, az útjából el fogja söpörni, jönni fog a majdan kiválasztott vezére után, aki azt ismét bevezeti az Ígéret földjére, a nagy magyar Alföldre, a magyar trikolórral a kezében. Mi pedig ennek az időnek közeli eljöveteléért dolgozni és a magyarok Istenéhez imádkozni fogunk. Elnök : Szólásra következik? Héjj Imre jegyző : Gróf Klebelsberg Kunó • T. 2