Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-128
8 A Nemzet gyűlés 128. ülése 1920. évi nov. hó 13-án, szombaton. Lingauer Albin ;T. Nemzetgyűlés ! A trianoni béke által elszakitásra itélt Nyugat-Magyarország képviselőinekmegbizásábóiNyugat-Magyarország, illetőleg főképen annak német, horvát és vend lakossága nevében szólalok fel, hogy tiltakozzam a béke ratifikálása ellen. T. Nemzetgyűlés ! Ez a nép, midőn a magyar Nemzetgyűlést megválasztották, azzal, hogy ide egytől-egyig, nagyobbrészt egyhangú választás utján megválasztott olyan képviselőket küldött, akik kifejezetten és határozottan azt Ígérték a népnek, hogy minden erejükkel meg fogják gátolni Nyugat-Magyarországnak Magyarországtól való elszakitását és Ausztriához való csatolását: ez a nép ezzel a választással népszavazást rendezett és kifejezte akaratát, hogy Magyarországhoz akar ezután is tartozni. T. Nemzetgyűlés ! Nyugat-Magyarország németéi, vendjei, tótjai, horvátjai magyar szívvel éreznek; hű fiai kivannak lenni ezután is a magyar hazának. Nem kivannak tőlünk egyebet, csak azt, hogy anyanyelvüket, faji érzékenységüket respektáljuk; nem kivannak tőlünk mást, mint testvéries, egyenlő elbánást, megértést ; nem kivannak külön privilégiumokat, csak azt akarják, hogy épen ugy kezeljük őket, mint ahogyan kezeljük a faj m agyar testvéreket. Mi pedig, t. Nemzetgyűlés, azt hiszem, valamennyien egyetértünk ma már abban, hogy okulva eddigi nemzetiségi politikánk hibáin, becsülettel megígérhetjük azt az ittmaradó német, vend és horvát testvéreinknek, valamint a hozzánk visszakívánkozó többi nemzetiségnek, hogy ezután becsülettel, testvériesen fogjuk őket kezelni és anyanyelvi jogaikat respektálni fogjuk. (Felkiáltások jobbfelöl : Eddig is ugy volt !) Mi Ausztriával nem viseltünk háborút ; nekünk nincs okunk Ausztriával békét kötni. Ha Ausztria ennek dacára mégis elfogadná az Eris almájaként neki juttatott Nyugat-Magyarországot, számolnia kell azzal a következménynyel, hogy . ezzel a ténnyel beállott kirablóink, kifosztóink sorába. Ausztriának számolnia kell azzal, hogy ezzel a ténnyel ellenségeink közé állott be, akiknek megbocsátani nem fogunk mindaddig, amig a tőlünk elrablott részeit ennek az országnak vissza nem adják. Szeretném, ha szavaim erről a helyről áthangoznának oda, és szeretném, ha Ausztriának alkalma nyílnék meghallani azt, hogy ehhez az én gyenge szavamhoz elementáris erővel csatlakozik Nyugat-Magyarországnak német, horvát és vend népe, hogy ekképen elérnők azt a hajlandóságot, hogy Ausztria a maga baráti szívessége folytán önként hajlandó lenne lemondani arról, hogy ezt a neki nyújtott kétes értékű ajándékot elfogadja. Népszavazás nélkül elajándékozható, eladó portékaként Nyugat-Magyarország népe nem enged a maga sorsa felett diszponálni; tiltakozik az ellen, hogy rabszolgákként megkérdezésük nélkül döntsenek sorsuk felől és általam azt a hitvallást teszik itt a Nemzetgyűlés szine előtt, hogy nem akarnak Magyarországtól semmi körülmények között elszakadni. Ennek következtében tiltakozom a békeszerződés ratifikálása ellen és a törvényjavaslatot nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Kutkafalvy Miklós! Kutkafalvy Miklós : T. Nemzetgyűlés ! A magyarországi rutén nép 1918 december 10-én politikai kongresszust tartott, amelyen résztvett a nép vezetőségének minden tagja és a legtöbb községnek magából a köznépből származó 2—3 kiküldöttje. Ez a kongresszus megállapította e nép követendő politikájának irányelveit és döntött a legfőbb kérdésben, az állami hovátartozandóság kérdésében. Ezen kongresszusi határozat alapján, a néptől kapott kötelességből kifolyólag a vezetésem alatt álló magyar rutén párt a békekonferencia, a nagykövetek tanácsa és a szövetséges és a társult hatalmak minden általunk megközelíthető diplomáciai és politikai faktora előtt kérte azt, hogy a magyarországi rutén terület hagyassék meg osztatlanul Magyarország oldalán, annak gazdasági szférájában és politikai impériuma alatt. Annak dokumentálására, hogy e?en állásfoglalásunk tényleg a nép osztatlan akaratából és elhatározásából fakadt, kértük a népszavazás elrendelését. Sajnos, a békekonferencia egyik kérésünket sem teljesítette, hanem elismerte a magyarországi rutén népnek, mint autonóm tartomány népének unióját Cseh-Szlovákiával. A Magyarország között és a szövetséges és társult hatalmak között kötött békeszerződéshez csatolt és szerintünk kötelező kísérőlevél szerint a szövetséges és társult hatalmak ugy tartják, hogy az általuk Cseh-Szlovákiával kötött szerződés a rutén autonóm tartomány népének megadja az eszközt a nép akaratának nyilvánosságra hozására és egyben ígérik, hogy a legkomolyabb figyelemben fognak részesíteni minden olyan óhajtást, melyet a rutén nép a jövőben kifejezésre juttat. Végül a kísérőlevélben különös súllyal rámutatnak a szövetséges és társult hatalmak arra, hogy Magyarország és a rutén nép vegye figyelembe, hogy a népszövetség egyezménye szerint a népszövetség tanácsában képviselt minden tagjának megadatott a mód minden szignatárius hatalom figyelmét felhívni minden olyan kérdésre, — tehát a rutén nép állami hovatartozandóságának kérdésére is, — mely a rutén népet érdekli, amely a vizsgálatot megérdemli. T. Nemzetgyűlés ! így végeztetett, igy döntetett el. Az a tény, hogy a Saint-G-ermainben 1919 szeptember 19-én a szövetséges és társult hatalmak és Csehország között kötött békeszerződés a magyarországi rutén területnek csak mint antonóm területnek az unióját ismeri
