Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-114

A Nemzetgyűlés 114. ülése 1920. hogy e sürgős és fontos javaslat mielőbb letárgyaltassék. {Zaj.) Elnök : T. Nemzetgyűlés ! Nekem sem befolyásom, sem utasítási jogom nincs, (Igaz ! Ugy van!) nekem nem szabad a bizottságokat befolyásolnom ; a bizottságok önmaguk határoznak. Ott van a bízottság elnöke, aki intézkedik. A Ház határozata csak akként szólhat, hogy engem utasít, hogy én utasítsak valakit, (Derültség.) a magam részéről azonban nem utasíthatom a bizottságokat. Szmrecsányi György : Csakis igy lehet ezt érteni. (Zaj.) Elnök : A konkrétum az : én egy napirendi javaslatot tettem. Méltóztatnak napirendi javaslatomat elfogadni, igen, vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor ezt határozatként jelentem ki. Következik most Csernus Mihály képviselő urnák sürgős interpellációja. Csernus Mihály: T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, nem fogok meglepő dolgokat mondani, mert a Nemzetgyűlés azon mélyen t. tagjai, akik az elmúlt hetekben a vidéken időztek, meggyőződhettek arról, hogy az 1920. évi XXIX. te. végrehajtását elrendelő ministerelnöki rendelet általános, jóleső megnyugvást keltett a magyar nép szeles rétegeiben és nemcsak a hozzánk tartozók, hanem még az u. n. keresztény kurzusnak ellenségei is kénytelenek elismerni, hogy ha ilyen szociális érzékkel, a magyar nép alsó rétege szükségleteinek megértésével alkotunk mielőbb több fontos rendeletet és törvényt, akkor hamarosan elveszti talaját az a nemzetközi irányzat, amely oly széles utón tud behatolni a magyar szivekbe, s mindinkább megerősödik az erőteljes hazafias nemzeti keresztény kurzus, amelytől az ország újraépítését és teljes helyreállítását várjuk. (Ugy van! a haloldalon.) Ez a rendelet — amint említem — igen sok jó tulajdonsággal bir, azonban mint minden emberi munka, pláne gyorsan készültü m, több hibában, jobban mondva több hiányban leledzik. Azt hiszem, a t. Nemzetgyűlés tagjai hallhatták a vidéken, hogy milyen abnormis viszonyok vannak a földárak és a földhaszonbérleti árak tekintetében ; meggyőződést szerezhettek arról, hogy annak a bizonyos élősdi fajnak uzsoráskodásai, árdrágításai milyen mélyen utat találtak a magyar nép lelkébe s a kíméletlen gazdagoclási vágy, önzés, amelynek visszacsendülését néhanéha már itt a Nemzetgyűlésben is hallottuk, arra ösztönzött sok magyar földbirtokost, hogy a haszonbérre szoruló kisemberektől 1100-as négyszögöles hodanként 2 Va— 3 métermázsa terményt, vagy pedig 2000 koronát kérjen. (Igás! Ugy van ! a baloldalon.) Megdöbbenünk az emberi lelkiismeretlenség hallatára, de viszont ez a vád teljesen mireánk háramlik majd vissza, ha mi ebbe erős kézzel nem nyulunk bele és az árdrágítást nem fogjuk megszüntetni. (Ugy van ! Ugy van!) Méltóztassék csak elgondolni azt, hogy évi október hó 14-én, csütörtökön, 55 ha itt valaki 2000 koronás kicsiny, 1100 négyszögöles hold-ár mellett haszonbérbe vesz földet, ha katasztrális holdanként 6 métermázsa terménye van, akkor ebből a családjának még egy dekagramm gabona sem jut. Terméketlenség vagy gyenge termés esetén vagy összeomlik az országunk, vagy mert ennek: kapcsán és ennek nyomában ismét óriási áremelkedés lesz, forradalom elé nézhetünk. (Zaj. Egy hang jobb felöl : Hogy lehet ilyet mondani ?) Ez természetes dolog, mert ha tovább nézzük ezt a borzasztó árdrágítást és nem iparkodunk könnyebb megélhetést biztosítani minden vonalon és minden társadalmi osztálynál, akkor előbb-utóbb olyan erőteljes áramlat keletkezik és a nemzetközi demagógok ugy kihasználják majd ellenünk ezt az állapotot, hogy ez áramlatot megállítani s az országot rendes medrében megtartani nem fogjuk tudni. Engem egyáltalán nem lehet vádolni azzal, hogy én a földbirtokososztály ellensége volnék, vagy egyáltalában érdekeik ellen dolgoztam volna ; épen a legutolsó ülésen is egy közbeszólás alakjában azt indítványoztam, hogy a nagy kereskedelmi és iparvállalatokra bruttó forgalmuk után vessenek ki l°/o-ot és ezt fordítsák kulturális, szociális, népjóléti célokra. Ezzel akartam kidomborítani azt, hogy, ami eddig még nem történt meg, ezek a nagy kereskedelmi és iparvállalatok is vegyenek részt arányosan az adózásban és a teherviselésben, amint ebben természetesen résztvesz a többi vagyonos osztály is. Mindenesetre azok, akik házhelyre és másrészt haszonbérletre szorulnak, alkotják a magyar nép legszegényebb osztályát, úgyhogy akkor, amikor áldozatkészségről és ezek felsegitéséről van szó, nem lehet kívánni, hogy ezek hozzanak oly horribilis anyagi áldozatot, amely könnyen a tönk szélére juttatná őket. Olyanoknak kell áldozatot hozniok, akiknek megvan a megfelelő vagyonuk, úgyhogy az áldozat részükről tulajdonképen nem is nevezhető ennek ; ők nem mennek tönkre, hanem csupán a krisztusi szeretet elve alapján segítik felebarátaikat és ezzel a magyar társadalmat. (Helyeslés balfelöl.) Interpellációm tárgya az volna, hogy a rendelet, amelyet legutóbb a ministerelnök ur adott ki, módosittassék olyan formában, hogy a haszonbérleti árak kérdésében bizonyos utasítások történjenek a bíróságokra nézve. Nevezetesen a rendelet azt tartalmazza, hogy a föld haszonbérleti ára a helyi viszonyok szerint állapíttassák meg. Ha ezt mondjuk ki, akkor Csanád megyében kis hold 2000 koronán alul, katasztrális hold pedig 3000 koronán alul nem kapható. Ez pedig a gazdasági csőddel egyértelmű. Interpellációm szövege a következő (olvassa) : »Yan-e tudomása a mélyen t. földmivelésügyi minister urnák az országban divó haszonbérleti uzsoraárakról? Ha igen, óhajt-e intézkedni abban az irányban, hogy a folyó évi uj bérletek ára a katasz-