Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-48

A Nemzetgyűlés 48. ülése 1920. cseh legionáriusok, akik tulajdonképen ententecs apatok voltak. Tehát nem a csehekkel álltunk szemben, hanem az entente-csapatokkal. Ismétlem, az atmoszféra-változás akkor következett be, amikor a mi ellenállásunk megszűnt. Más atmoszféra-változásról is tudok és pedig részletesen. Ne méltóztassanak rossz néven venni, hogy ezt elmondom, de az akkori újságok erről soha egy szót sem irtak és az akkori magyar sajtó egészen más irányba terelte a közhangulatot; nem az önvédelem felé, — arról nem olvastam — hanem másfelé. Addig, amig székely ezredek voltak, amig egy intakt székely hadosztály volt a Székelyföldön, felhúzódva egészen Szatmárnémetiig, addig az entente csapatok a romám csapatok alakjában nem jöttek be Magyarországba. Csak akkor, amikor ezek a székely hadosztályok szétzüllesztettek, később, decemberben és januárban kezdődött csak nagyobb tempóban a román megszállás. Követhetem ezt a gondolatmenetet. Még a kommün alatt is addig, amig a székelyek Szatmárnémetinél voltak, addig, amig a székelyek képviseltek valami erőt, a románok nem jöttek be a Dunántúlra. Igen, én ugy veszem észre, hogy azok az atmoszféraváltozások az entente-nál akkor szoktak bekövetkezni, amikor a másik fél gyengül, esetleg akkor, amikor a másik fél nem gyengül, erősbödik, de ő maga gyengül. Erre is fogok egy példát mondani. Egy nagyon érdekes ilyen atmoszféraváltozás volt akkor, amikor a bolseviki csapatok megkergették a cseheket. Méltóztatnak rá emlékezni, hogy amikor már Kassa felszabadult, és azt hiszem, a vörös csapatok már Nyitrához közeledtek, akkor Clemenceau egyszerűen táviratozott t Kun Bélának és elkezdett vele tárgyalni. És itt mindjárt le akarok szegezni egy entente Ígéretet is. Abban a táviratban — nekem megvan a másolata, ezt én mind igazolni tudom — az van benne, hogy ha önök visszavonják a magyar csapatokat a Tótföldről, akkor mi rekompenzációkép kiparancsoljuk a román csapatokat a Dunántúlról. Erre méltóztatnak emlékezni. Clemenceau ezt az entente nevében határozottan megigérte, a távirat az egész világsajtóban közölve volt. Ez történelmi tény. A vörösök vissza is parancsolták csapataikat, de az entente ugyanakkor a románokat nem parancsolta vissza. (Ugy van! Ugy van! a hálóidalon.) Ez tény. Érdekes atmoszféraváltozás* konstatálható az entente-nál a török nacionalistákkal szemben is. Én nem tudom, hogy a törökök, minek köszönhetik ezt, csak ugy sejtem, hogy ha ez az atmoszféra-változás bekövetkezett, ahhoz minden esetre vagy szimpátiának, vagy félelemnek kellett közbejátszania. Egy biztos. Még hetekkel ezelőtt a török nacionalisták francia meg angol hadosztályokkal le akarták verni. Azóta entente csapatok nincsenek Kisázsiában, a nacionalista évi május hó 27-én, csütörtökön. 137 törökök pedig ott állanak a Boszporusnál, a nacionalista Törökország ma talpraállott, erős és ime az entente-nál bekövetkezik az atmoszféraváltozás, tárgyalásokba bocsátkozik a nacionalista törökökkel, holott még rövid néhány hónappal ezelőtt azon az állásponton volt, hogy Törökországot el kell tüntetni a föld szinéről. De mást is mondok. Ott vannak Kis-Azsia keleti részében, Mezopotámiáig terjedőleg az entente által alakitott uj államok. És mi történt? Megcsinálták ott közben az entente ellenére az arabok és a törökök a sziriai és palesztinai egyesülésből a sziriai királyságot, megcsinálták ajzonkivül a hedzsaszi és a mezopotámiai királyságot. Ez a két királyság csatlakozni fog a sziriai királysághoz és mind a négy egyesült királyság az összes entente csapatokat valószínűleg kiverte, mert az entente csapatok ezekről a területekről kivándoroltak. Ezen szimptomák, amelyek azt bizonyitják, hogy az entente hatalmán kivül mégis csak lassanként kialakulóba jöhet egy más hatalmi csoportosulás is és az a hatalmi csoportosulás, ha nagyon messze van is tőlünk, mindenesetre le fog kötni hatalmas entente erőket, — akár gazdasági, akár militáris erőket, az mindegy — annyi biztos, hogy ennek folytán "gyengül az entente, Nem beszélek Egyiptomról, Indiáról; ezekről nincsenek biztos adataim. De nem tudom, hogy fog végződni most az entente által a bolseviki Oroszország ellen inditott offenziva, de mindenesetre érdekes, hogy ott is atmoszféra-változásra számithatunk, mert az entente nem fogja leverni tudni Oroszországot, tehát kénytelen lesz az oroszokkal tárgyalásokba bocsátkozni. És ime, Oroszország, amely az entente-val dacol, Oroszország, melyről az entente három éven át hallani sem akart, mégis abba a helyzetbe fog kerülni, hogy az entente vele tárgyalni fog. Tudom, mit mondanak erre : hogy mi nem vagyunk oroszok. Ez természetes, de azt az időt kellene megvárni az aláirással, amikor majd a tárgyalások már mind megindultak. Mert ha az entente abba a helyzetbe kerül, hogy Nagy-Oroszországgal kell tárgyalnia, az egész talpraállt Izlámmal kell tárgyalnia, velünk kell revizió alá venni a békeszerződést és mi mind egyöntetűen sürgetjük és egyöntetűen járunk el a revizióval, akkor ez a magyar nemzet feltétlenül jobb helyzetbe fog kerülni, mint amilyenbe ma van, amikor teljesen egyedül járunk egy ösvényen. Nem tudom elképzelni, hogy a magyar nemzetre ebből a szimpátiából és az entente-közeledésből valami nagyobb előnyök származhatnának. Nem is fektetnék arra súlyt, hogy udvariassági tényekkel, bókolásokkal igyekezzünk minél nagyobb szimpátiákat szerezni. Attól függ a magyar nemzet jövője, hogy milyen egymásutánban, milyen időritmusban fog bebizonyulni az, hogy a népszövetség csak egy ujabb blöff, egy olyan blöff, amilyen volt a pacinzmus, a wilsonizmus