Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-29

A Nemzetgyűlés 29. ülése 1920 tudom megtenni anélkül, hogy az ügyet egész röviden ne ismertessem. (Halljuk!) Ugyanazok az urak, akik nálam eljártak a tárgyalás folyamán, megjelentek nálam az Ítélet meghozatala után és kérték a közbenjárásomat. Azt modottam, hogy semmiféle bűnügyben én közbe nem járok; ha nekik van olyan jogalapjuk, amelynek alapján kérhetik az Ítélet félbeszakítását, amit tőlem kértek, tessék ezt Írásban benyújtani és szabályszerűen letárgyaltatni a ministeriumban. Erre a képviselő ur által nagyon pontosan megkapott és kijegyzett szám alatt tényleg benyújtottak egy kérvényt, amelyhez csatoltak egy nyilatkozatot Méltóztassék megengedni, minthogy az egész dolognak sarkpontja ez a nyilatkozat, hogy ezt felolvashassam. (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : »Nyilatkozat. Alulírottak a pestvidéki kir. törvényszék X biró elnöklete alatt működő gyorsított tanácsa által hatósági jogkör bitorlása címén ötévi fegyházra elitélt Juhász Ferenc csepeli lakos érdekében kötelességszerűen kijelentjük, hogy az elitélt az ő birói tisztét akkor általános elismert kényszerítő körülmények behatása alatt vállalta és attól mindig, mindenáron szabadulni akart. Tanúságot teszünk amellett, hogy ő soha kommunista nem volt, ellenkezőleg, ellenforradalmár. Birói tisztségét — mint ahogyan a főtárgyaláson a közülünk már kihallgatottak eskü alatt vallották — a mi kérésünkre tartotta meg, mert mi csak általa menekülhettünk meg az elzárásoktól, sőt sokan közülünk a haláltól. Érettünk tanúsított önfeláldozása s minden körülmények között megnyilvánult hazafias magatartása s az ő oltalmával a kommün g Kaiból való szerencsés kimekelésünk örök hálánkra tette Juhász Ferencet érdemessé.« Wagner Károly: Mégis öt évet kapott! Rassay Károly: Kérem, t. képviselő ur, méltóztassék megvárni, amig felolvasom az egészet, majd fogok rá felelni. (Fólytalólag olvassa) : »Sokan közülünk neki köszönhetjük életbenmaradásunkat, testi épségünket, vagyoni sértetlenségünket. Mindezt akárhányszor élete kockáztatásával tette. Az ítélet nemcsak a csepeli intelligenciát sújtja, melynek Juhász hős védője volt, de mély részvétet vált ki a jobbórzésü emberek széles rétegeiben is. Azóta nem tudunk megnyugodni, mert benne egy oly ember ítéltetett el, aki magatartásáért dicséretet és jutalmat érdemelt volna.« »Alázatos kérelmünkkel mi is segítségére sietünk egy derék hazafinak, Juhász Ferencnek, kérve Nagymóltóságodat, hogy a védője által beadott ideiglenes szabadlábra helyezése iránti kórelmét közmegnyugvásra teljesíteni méltóztassék, hogy addig is, mig az ügy ujrafelvétele iránt benyújtott védői kérelem, melynek kedvező elintézésében nem lehet okunk kételkedni, teljesíttetni fog, ne sínylődjék rabsorsban. Hálátlanok lennénk vele szemben, ha kérésünket ». évi április hó 19-én, hétfőn. 53 elő nem terjesztenénk, amellyel érdemei folytán nemcsak neki, de ép oly ártatlanul szenvedő családjának is tartozunk, akik most benne a kenyérkeresőt nélkülözik. Méltóztassanak megengedni, hogy egypár aláírást is felolvassak, mert 50 aláírás van ez alatt a nyilatkozat alatt. Alá vannak irva: Botár Béla, rendőrfőtanácsos, a politikai osztály vezetője, Böbe János, rom. kath. plébános, Fasching Antal rendőrfőfelügyelő, Lipóth Károly detektív, főfelügyelő, Kovács Zoltán református lelkész, ! Zoltán Jenő községi állatorvos, dr. Kanócz János államrendőrségi kerületi tisztiorvos, Sándor József államrendőrségi fogalmazó, dr. Büttner Ferenc segédlelkész, keresztényszocialista párttitkár, Kovács Gábor állami iskolai igazgató és — minthogy ma a kisgazdakurzus jegyében megyünk, talán ez megnyugtatólag fog hatni — Vorobics Kálmán Hangya-osztályfőnök.« T. Nemzetgyűlés ! E nyilatkozat és az ezen nyilatkozat alapján beadott kérelem folytán igenis közreműködtem arra, hogy Juhász Ferenc Ítélete félbeszakittassék. Nekem a törvény adta ezt a jogot, illetve a ministeremnek, de természetesen a ministeremet én fedezem, annál is inkább, mert kijelentem, hogy ez a legsajátosabb egyéni tényem volt. A legjobb lelkiismerettel és kötelességszerüleg jártam el, amikor annak a kérvénynek alapján, amelyben egyidejűleg bejelentetett, hogy újrafelvételi kérelem és kegyelmi kérvény is adatik be, az ítéletet felfüggesztettem. Hogy mit jelent az ítélet felfüggesztése, erről nem kell beszélnem. Ez még nem veszi le senkiről sem a büntetést, de ha ugy látjuk, hogy az Ítélet esetleg nem nyugszik kellő alapokon, módot nyújt arra, hogy az újrafelvételi kéréséig az illető ártatlanul, vagy pedig túlontúl szigorúan ne bűnhődjék. Az az intézkedés, amelyet erre kiadtunk, — az akta ott van a ministeriumban és ismétlem, hogy a t. képviselő ur az igazságügyminister úrtól igen részletes és remélem, pontos felvilágosítást kapott volna — így szól (olvassa) : A minister ur és Rassay államtitkár ur rendeletére Írandó : »Pestvidéki államügyészség vezetőjének. A folyó évi március hó 4-én 6433. sz. a. kelt rendeletem kapcsán felhívom államügyész urat, hogy a pestvidéki törvényszék által ötévi fegyházra itélt Juhász Ferenc csepeli gyári művezető fegyházbüntetését további intézkedésig szakítsa félbe és őt azonnal helyezze szabadlábra, a vonatkozó bűnügyi iratokat pedig hozzám. haladéktalanul terjessze fel«. Magára az elintézésre, a rendelet kiadásával egyidejűleg, ráírtam a következő megjegyzést: (Olvassa.) »Pro domo! Figyelemmel a csepeli községi lakíosok, közöttük az ottani plébános és rendőrfőtanácsos, a politikai osztály vezetője által beadott nyilatkozatra, a félbeszakítás indokoltnak látszik«. Tudtommal azóta ebben az ügyben az történt, — hiszen alig pár hét telt el azóta, — hogy a ministerium azóta hivatalból kérdést