Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-8

À Nemzetgyűlés 8. ülése 1920. évi február hó 28-án, szombaton. 99 drágán, akárhonnan szerezzünk élelmiszert, hogy ne legyünk kénytelenek népünket annyira zaklatni, de a helyzet ma olyan, hogy sehonnan sem kapunk semmit. Ott vagyunk, hogy mindenkinek, akinek csak van még valamije, ami az ő saját élete fentartására nem feltétlenül szükséges, meg kell mondanunk, hogy hazafiságból adja azt oda a haza olátárra. (Igaz! Ugy van! Taps.) Ez elkerülhetetlen : meg kell magyaráznunk a föld népének,— annak a munkás kisgazda népnek, mert elsősorban erről van szó — meg kell magyaráznunk, hogy mily súlyos helyzetben van az ország és ha nem birunk élelmet adni a hadseregnek és a nyomorgóknak, felfordulás lesz a vége, amelyet a gazdaközönség elsősorban fog megérezni. (Igaz ! Ugy van !) Meg kell ezt magyaráznunk, amint a választások alatt is megtettem : több helyen, ahol megfordultam, szóba hoztam és megmondtam, hogy mi a kötelességünk és mi a helyes. (Helyeslés.) Mert sajnosán kell megállapítanunk, hogy mig azelőtt mindig azt hirdették, amikor pl. a birtokreformról volt szó, hogy nem szabad a nagybirtokokat vagy a nagybirtokoknak csak egyes részeit is felaprózni, mert a többtermelés csak a nagybirtokokon eszközölhető és a felaprózott birtokokon nem tudnak többet termelni : ma ennek a megforditottj a áll. (Igaz ! Ugy van !) Nagyon sajnos, hogy nagybirtokosaink és nagybérlőink között sokan vannak, akik most, ősszel is, a kvantumnak, amelyet a birtokaik arányában be kellett volna vetniök, még csak a felét, sőt a harmadát sem vetették be. (Mozgás és zaj. Fejkiáltások a baloldalon : Hazaárulók !) ff§!§Nagyon sajátságos helyzet van a gabona öszszegyüjtése tekintetében. A nagybirtokoknak jó része, nagyon jelentékeny része, a nagybérlőknél is, egyszerűen azzal áll elő az elszámolásnál, hogy nincs gabonájuk, mert kommunizmus volt és igy a gabona kevés lett. Bocsánatot kérek, igaz, hogy volt kommunizmus, de az is igaz, hogy az ősszel múlt egy éve, amikor a kérdéses bevettetési idő volt és még nem volt kommunizmus. ("Felkiáltások a baloldalon : Forradalom volt !) Forradalom volt, elismerem ; ez bizonyos mértékig befolyásolta a cselédséget és nem dolgoztak oly erővel, mint kellett volna ; (Halljuk ! Halljuk !) elismerem azt is, hogy a munkabérek sokkal drágábbak voltak ; (Zaj. Halljuk ! Halljuk 1) mindent tudok, mindent elismerek, a cselédségnek sokkal többet kellett kiadni, az arató rész és a csépelt ető rész sokkal több volt, de mindezeket számba véve, amikor az a tulajdonos vettetett az ősszel és amikor csépelni kellett, ismét a tulajdonos csépelt, mert már nem a kommunisták csépeltek. Ha levonjuk azt a többletet, amelyet ki kellett adni, azt látjuk, hogy nincs arányban azzal * a hiánnyal, amely most mutatkozik, a nagybirtokokon ; ezt őszintén kijelentem. Ereky Károly : Temesmegye hiányzik, ez a baj. Szabó István (nagyatádi) közélelmezési minister : Most odaértünk, hogy arra a kisbirtokosra, aki a múlt ősszel és az azelőtti ősszel is, akármilyen forradalmak voltak, akármilyen idők jártak, iparkodott bevetni a maga területét - mindennel, ami csak bevethető volt, most arra a kisbirtokosra kell az államnak támaszkodnia, hogy a kisbirtokos adja ide azt a gabonamennyiséget, amelyre szükségünk van. És amikor a rekvirálás megindul, a rekviráló kiküldöttek elsősorban a kisbirtokosságnak esnek és a kisbirtokosságtól akarják előteremteni azt a mennyiséget, amelyet követelnek. T. Nemzetgyűlés ! Amint az interpelláló nemzetgyűlési tag ur is mondta, már hat-hét hónap elmúlt az aratás vagy cséplés óta. Ha ezt a gabonagyüjtést az akkori kormányok foganatosíthatták volna a csépléskor ; ha akkor rögtön megfoghatták volna a gabonát... Ereky Károly : A románok miatt nem lehetett !,. (Felkiáltások : A Dunántúl nem voltak románok I) Elnök : Kérem, ne méltóztassanak a szónokot közbeszólásokkal állandóan zavarni 1 Szabó István (nagyatádi) közélelmezési minister : Bocsánatot kérek, én nem mondtam meg az okát, hogy miért, de ha akkor teljesíthették volna a kormányok a rekvirálágt, más lett volna az eredmény. Ámde a valóság az, amit az interpelláló képviselő ur mond : ha a kisgazda elmegy a suszterhez, ez azt mondja neki, hogy három métermázsa búzáért csinál neki csizmát, de pénzért nem. Ha elmegy a másik, vagy a harmadik iparoshoz azért, amire szüksége van, mind azt mondja, hogy pénzért nem dolgozik, tessék gabonát adni, (Zaj. Felkiáltások ! Ugy van ! A napszámos is gabonát kér !) És miután előzőleg nem történtek még szigorúbb intézkedések, amelyek a gabona forgalmát jobban megkötötték volna, — az uradalmi cselédség is gabonáért vásárolt magának ruhát és más egyebet — az a gabonamennyiség, amely részben a kisgazdáknál, részben a cselédségnél is volt, átcsúszott az iparosság egy részére és ezen a réven tovább csúszott a lánckereskedők részére. Már most akárhogy akarjuk is ezt a gabonamennyiséget valahogyan előteremteni, az egyszerűen nincs meg. Nincs meg különösen a vasútvonal mentén fekvő községeknél, ahonnan a kivitel a lánckereskedelem számára könnyebb volt, mint távolibb vidékekről. Mindazonáltal kénytelenek vagyunk még ehhez az utolsó eszközhöz is folyamodni. Történtek ugyan nagyon szép felajánlások egyes községek részéről, azonban ezek a felajánlások nem fedezik a szükségletet ; hiszen a rekvirálások sem fogják fedezni, ezt is kimondom előre ; számolni kell mindezeknél fogva a következményekkel, a legsúlyosabb helyzet előtt állunk. A pénzügyminister ur most is igazán hazafias szempontból akadékoskodik abban a kérdésben, hogy mi külföldi gabonát vegyünk-e, amihez óriási pénz kell, de én, aki pár hónapja figyelem a helyzetet, ugy látom, hogy bármit csinálunk is, ha a kiüritendő területen nem találunk, megfelelő készleteket, amelyekre szintén nem nagyon lehet számitani, akkor mi külföldi behozatal nélkül 13*