Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-818
818. országos ülés 1918 augusztus 6-án, kedden. 147 házak kérdésével kívánok néhány rövid szóban foglalkozni. A törvényjavaslat szerint a katonai rokkantházakba való felvétel a tiszteket illetőleg és az azokkal egy rangban levőket illetőleg a hadügyministerium hatáskörébe tartozik, a legényállománybeli felvétel pedig a katonai paraücsnokságok hatáskörébe. Azt hiszem, hogy mindnyájan egy véleményben vagyunk abban a tekintetben, hogy a magyar állampolgároknak nem nyújt garancziát és biztonságot, hogyha ők á katonai rokkantházakban a hadügyministerium vagy a katonai parancsnokságok által vétetnek fel. Az egyedüli garanczia az volna, hogyha a magyar állampolgárokra vonatkozólag a döntés joga a honvédelmi minister ur hatáskörébe utaltatnék. Magyarországon ilyen katonai rokkantintézmény, rokkantház tudtommal csak egy van : Nagyszombaton és ez is közös intézmény. Megvolna a lehetősége annak, hogy ez a nagyszombati rokkantház honvédrokkantházzá alakíttassák át, amely honvédrokkantházba, tekintet nélkül arra, hogy a közös hadseregben szolgáltak-e vagy a honvédségnél, minden magyar állampolgár felvehető volna és a felvételi jog a honvédelmi minister urat illesse. (Helyeslés a jobboldalon.) Annál inkább kívánatosnak és igazságosnak látszik a kérdés ily megoldása, mert hiszen Ausztriában tudtommal három ilyen katonai rokkantház van, ezzel szemben Magyarországon egyetlenegy és az odavaló felvétel joga mégis a hadügyministerium hatáskörébe tartozik. Ennek következtében a magyar állampolgároknak katonai rokkantházba való elhelyezése aránylagosan az osztrák állampolgárokkal szemben nincs oly mértékben biztosítva, mint ahogy azt mi — legalább én magam és azt hiszem, velem együtt sokan — biztosítani szeretnők. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) Azonkívül méltóztassék nekem megengedni, hogy itt foglalkozzam a régi honvédmenház kérdésével is Az 1848-as menházban tudtommal ma csak 19—20 öreg 48-as honvéd van. Ezeknek száma is most már rohamosan fogy, mert hiszen sajnos, rövid időn belül elérik a kort, amikor alig lesz már egy-kettő ebben az intézetben, aki az ellátást igénybeveszi. TJgy tudom, hogy az akkor alkotott törvény ugy intézkedik, hogy ha majd a 48-as honvédeknek nem lesz szükségük a menházra, akkor az a honvédség rendelkezésére bocsáttassák. Azt hiszem, ezzel a kérdéssel már most kellene foglalkozni és meg lehetne oldani a kérdést a katonai rokkantházak Magyarország területén való szaporítását illetőleg oly módon, hogyha a 48-as honvédek menházát mindenesetre elsősorban meghagynók, a 48-as honvédeknek mindaddig, amig ilyen van, de ha a lehetőség megvan, mások elhelyezésére is, mint ahogy hiszem, hogy már megvan, mert húsznál sokkal többen férnek el, akkor már most, a mostani háborúban rokkanttá vált honvédek elhelyezésére is használtassák ez fel. Es tekintettel arra, hogy a régi 48-as menház oly helyen van a fővárosban, ahol nem bővíthető, nem tökéletesíthető, nem szerelhető fel oly módon, ahogy azt fölszerelni kellene, meggondolás tárgyává teendő az a kérdés, nem volna-e czélirányos a régi honvédmenházat értékesíteni, tekintettel arra, hogy a telek oly helyen van, ahol igen magas ár érhető el és a telek áráért sikerülne tán sokkal alkalmasabb helyen telket szerezni, ahol megfelelőbben lehetne felépíteni és felszerelni a modern igényeknek megfelelő épületet. (Helyeslés a jobboldalon.) Még csak egy körülmenyre vagyok bátor visszatérni, arra ugyanis, hogy ezenkívül hogyan volna elérhető a magyar állam területén a katonai rokkantházak szaporítása. Tudtommal Győrött egy áldozatkész polgár nagyobb összeget ajánlott fel katonai rokkantház létesítése czéljára. Egy fél, esetleg egy milliót. A hadügyministerium hivatott fel döntésre, hogy mondja meg, voltaképen mily intézmény létesítésére használtassák az fel elsősorban. Az illető adományozónak intencziója az volt, hogy katonai rokkantház létesitessék az országban, Győrött. A hadügyministerium kitért e kívánság teljesítése elől és azt mondta, hogy jobb szeretné, ha egy más czélra használtatnék fel. íme, mélyen t. honvédelmi minister ur, itt is meg van adva a lehetőség arra, hogy a katonai rokkantházak szaporitassanak és oly alapra fektettessenek, amely megfelel a magyar állampolgárok jogos igényeinek s ha ez igy keresztül lesz vive, akkor nem fog előállani az a szomorú helyzet, hogy pl. ma a nagyszombat katonai rokkantházban magyar állampolgár alig van egy-kettő, alig egy-kettő élvezi az ellátásnak nem épen kellemetességét, mert ugy hallom, hogy erről szó épen az osztrák kezelési mód miatt nem lehet, de annak primitívségét, Szilágyi Lajos: Panaszkodnak a magyar tisztek! Sztranyavszky Sándor: Tudva tehát, hogy szemben Ausztria három rokkantházával, Magyarországon csak egy van és a magyar állampolgároknak ottani elhelyezése nehézségekbe ütközik, ezen segiteni kell. (Mozgás.) Ezek kifejtése után kérve az általam elmondottaknak a mélyen tisztelt honvédelmi minister ur részéről való jóindulatú elbirálását, a javaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Az idő előre haladt. A vitát mára félbeszakítom. Tekintettel arra, hogy holnap interpellácziós nap van, kérem az interpellácziős könyv felolvasását. (Halljuk! Hallj uh!) Almásy László jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy az interpellácziós-könyvbe a következő interpellácziók vannak bejegyezve: Julius 30-áról. Haller István: Az áru-uzsora megfékezése és az ármakszimálások tárgyában az összkor niánykoz. A képviselő ur az interpellácziő előterjesztésére halasztást kért és kapott. 19*
