Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-728

84 728. országos ülés 1917 június 23-án, szombaton. géről, de nem vagyok olyan hiu, hogy azt hinném, hogy oly mély benyomást tett rá beszédem, (Derültség halfelöl) hogy azt szó szerint idézné fiatalkori emlékek alapján. Ha a napló rendelkezésére állott, akkor tudja azt, hogy Buzáth akkori t. képviselőtársam provokált engem egy közbeszólásával, midőn azt mondotta, hogy »halljunk valamit inkább az uzsoráról és a börzéről« és erre a közbeszólásra mondottam (olvassa): »Nagyon szívesen, ha ön azt hiszi, t. képviselő ur, hogy én az uzsorát védelmezem, nagyon csalódik, mert az uzsorának minden fajtáját gyűlölöm és megvetem, gyűlölöm tehát a földuzsorát is.« Mit értettem ez alatt, miért nem kérdezi meg tőlem a képviselő ur? Jakabffy Elemér: Folytassa! Vázsonyi Vilmos igazságiigyminister: Azután beszéltem külön a hitbizományokról. (Felkiáltások jobbfelül: Halljuk! Halljuk! Olvassa fel! Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Zaj. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Csendet kérek! Vázsonyi Vilmos igazságiigyminister: A t. képviselőtársam a saját logikáját nem diktálhatja énrám és ha a földuzsoráról beszélek és kíváncsi rá, hogy mit értek földuzsora alatt, akkor meg kell hallania azt, hogy azt értem alatta, amit minden egyéb uzsora alatt értek: ha valaki kihasználja a konjunktúrákat vagy éhbéreket fizet, az én szememben akár földdel foglalkozik, földbirtokos, akár kereskedelemben, akár iparban, akár bármiféle területen érvényesül, uzsorás; ezt értem alatta. (Zaj jobbfelöl) Pál Alfréd: Ezt mondja ma! (Zaj és felkiáltások a baloldalon: Est mondta mindig.) Jakabffy Elemér: Olvassa fel! (Nagy zaj.) Pál Alfréd: Ez csűrés-csavarás ! (Nagy zaj.) Elnök: Nagyon kérem Pál Alfréd képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. Vázsonyi Vilmos igazságiigyminister: T. képviselőtársam nem olvasta fel ezen előzményeket és ugy akarta ezen beszédemet beállítani nemes szándékkal, mintha én az egész magyar földbirtokos osztályt uzsorásnak mondottam volna. Ez az, ami ellen határozottan tiltakozom és ha meg akar czáfolni, módjában van, olvassa el tovább a beszédemet. (Helyeslés és taps balfelöl.) De én megelégszem azzal a mély hatással, amit a beszédem 16 vagy 17 évvel azelőtt tett t. képviselőtársamra és nem kérem, hogy most másodszor mégegyszer végigélvezze azt az egész beszédet. (Zaj jobbfelöl.) T. ház! Ezenkívül t. képviselőtársam egy nem idézett beszédemről is beszélt, amit az aradi vértanuk szobra előtt tartottam, melyről azt mondta, hogy én kívántam a rombadőlését annak az osztálynak, melyhez ministertársaim tartoznak. Ha majd kegyes lesz ezt a beszédemet megmutatni, akkor majd el fogom neki hinni. Ellenkezőleg, mindig azt hirdettem és hirdetem ma is, hogy az a kishitűség és kicsinyesség, mely a választójog kérdésében a t. túloldalról mutatkozik, nem halad történelmi ösvényen. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Mert, ha ezzel a kishitüséggel dolgoztak és alkottak volna a 40-es éveknek azok a férfiai, kik előkészíttették 48-at, a jobbágyság eltörlését, a nemesi kiváltságoknak és előjogoknak kiterjesztését az egész polgári Magyarországra, holott az egész magyar nemesség kizárólag magyar volt, tehát az u. n. magyar szempont azt követelte volna, hogy maradjon meg a rendiség és ne legyen polgári Magyarország; ha ezzel a kishitüséggel dolgoztak volna Deák, Széchenyi és Kossuth, akkor 48 soha nem született volna. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Mert a jobbágyság eltörlése, a polgári Magyarország megalkotása, a rendiségnek ledöntése talán csak volt akkora nagy reform, mint a választói jog demokratikus kiterjesztése. (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) A rendiség intézményeinek összedőlése egy egész világnak elsülyedését, eltűnését r jelentette és egy uj korszaknak megszületését. És ha ezek a nagyok, akik lángoszloj>ként vezették a magyar nemzetet dicsőséges utón, a történelem ösvényén haladva a jogkiterjesztés, a demokratikus haladás útját mutatták meg, mint amely a magyar nemzet nagyságához és boldogságához vezet, akkor igenis mi állunk a magyar tradiczió alajtján, mikor most újra a jogkiterjesztés mellett foglalunk állást. (Élénk helyeslés és taps a szélsöbaloldalon.) Es hogy nem csalódtak ezek a férfiak, hogy nem volt helye a kishitüségnek semmiféle irányban, annak bizonyságául, nemcsak hogy magyarnak maradt meg ez az ország a rendiség ledöntése után is, hanem egyúttal ugyanaz a középosztály, amelynek a rendiség biztosított előjogot a rendi korszakban 48 előtt, nagyjában és egészében kvalitásai alapján megtartotta továbbra is a vezető szerepet. Es bármilyen kiterjedt legyen a választói jog, az, akiben van hivatottság arra, hogy vezessen, akiben van erre erkölcsi és szellemi kvalitás, van a néphez való bizalom és szeretet, melyet a nép bizalommal és szeretettel viszonoz, az a középosztály élni fog és vezetni fog. (Élénk helyeslés és taps a bal- és szélsöbaloldalon. Zaj a jobboldalon.) Szilágyi Lajos: A néppárt újra vezet! Rakovszky István: Igenis a néppárt! (Zaj. Felkiáltások jobbfelöl: Átengedjük!) Vázsonyi Vilmos igazságiigyminister: Kérem, engem ne engedjenek át, mert sohasem kerestem, hogy felvegyenek. (Zaj jobbfelöl.) Pál Alfréd: Hiába is kereste volna! (Zaj.) Be se fogadtuk volna! (Zaj.) Vázsonyi Vilmos igazságiigyminister: Most még egész röviden foglalkozni kívánok Radvánszky Antal t. képviselőtársam egy szintén utószületett nagy szerelmével, midőn ma az üldözött kereskedelem védelmezői közé állt be. Én sajnálattal nélkülöztem Radvánszky t. képviselő-