Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.
Ülésnapok - 1910-719
719. országos illés 1Ü17 m azokat, akik ott szakemberek s ma kisebb-nagyobb fizetéssel szolgálnak. Adják meg a lehető legnagyobb tiszti fizetéseket, adjanak hozzá még száz perczent pótlékot a szakembereknek, meg vagyok győződve, hogy katonai figyelem alatt ép ugy le fogják bonyolítani az ügyeket, mint ma. Hisz ott is magyar emberek dolgoznak s nem szabad feltételezni, hogy akár a munkás, akár a tisztviselő másképen teljesitené ott kötelességét, ha az állam venné át a gyárat. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Ez, ami iránt önöknek nincsen érzékük. Az a szegény földmives vagy iparosmunkás fogja fizetni majd a háború után a nagy költségeket, amelyeket ezen municziógyárak és ezen részvénytársaságok fognak elzsebelni. Pedig nem érdemli meg az a kapitalizmus, az a nagytőke ezt az óriási protekezionizmust. A legális, a tisztességes tulajdon szentségének és tekintélyének is legnagyobb kárt teszünk akkor, amikor ilyen, akár legális, akár illegális utón felgyülemlett mammutjövedelmek létezését megengedjük. A pénzes zsáknak nincs morálja, csak egy : a profit, a haszon. Én azt látom, hogy pl. a főrendiházban ül az egyik tekintélyes banknak vezetőembere. Ez a bank itt a háborúban az ő ipari vállalataival tagadhatatlanul nagy érd-9 meket szerzett. Nem akarom birálat alá venni profitja nagyságát, mérvét, jogosságát, szükségességét. De meg kell kérdeznem magamtól: mit szóljon az a doberdói baka vagy az a tölgyesi szorosban küzdő huszár, mikor hallja és olvassa a Romániában megtalált és onnan behozott lapokból, hogy az a bank, melynek az elnöke Lánczy Leó, a romániai ágyugyárra három millió leit jegyzett? (Mozgás balfelöl.) En megengedem, hogy ez nem hazaárulás, megengedem, hogy büntetőjogi kifogás alá nem esik. De szépséghiba, erkölcsi hiba van benne s a néplélek nem fogja megérteni annak a pénzes zsáknak a morálját, amely Romániának küldi az ágyút, amely az olasznak szállitja Csepelről a tábori konyhákat, amely konzerveket és töltényeket és ágyukat gyárt és lövegeket, amelyeket ellenünk használnak. A tőke erkölcstelensége nemcsak a háborúban mutatkozik, láttuk már azt a háború előtt is. Tudjuk, hogyha Magyarországon felfedeznek egy uj bányaterületet, akkor a kartellek, amelyek ott érdekelve vannak, hogy a termelés az ő kezükben maradjon, nem azért veszik meg azt a területet, hogy ottan bányászszanak, hanem hogy ott ne termeljen más és nekik konkurrencziát ne csináljon. Akkor aztán csodálkozunk azon, hogy itt széninség van. A tőke mesterségesen befolyásolja a termelési piaczot, módjában van a kicsinyeket megfojtani, tönkretenni, a fogyasztó közönségnek pedig diktálni az árakat. A háborúban a nagytőke, a bank is bemutatkozott mint áruspekuláns. Nem érte be azzal, hogy hivatásszerüleg hitelt nyújtson, hanem beállott minden téren konkurrensnek. Most már bőrbakátos gentry lesz a bankárból. Aztán magára KÉPVH,NAPLÓ. 1910—1915 XXXV. KÖTET. árczius 22-én, csülürlökon 305 ölti a gyárosok "hivatali öltönyét és igyekszik mindenféle más kereseti ágat el kaparintani. Nem eszköz többé a nemzetgazdaság gyarapitására, hanem önczél, amelynek egyetlen törekvése a profit, a haszon. Annyit beszéltek a bankok uj honfoglalásról. En az aranynak ezen uj honfoglalásáról is akarok egy pár szót szólani. Beteges tünetet látok abban, hogy a lövészárkokban harczoló és vérüket ontó kisbirtokosok és földmivesek háta megett a spekuláns nagytőke elvásárolja a földet, amely szabad forgalomban alkalmas lenne uj meg uj családi egzisztencziák alapjául. Én nem vagyok a radikális birtokpolitika barátja s azt tartom : csak oly gazdasági egzisztencziákat szabad teremteni, amelyeknek életképességére a biztositék megvan. De tiltakozom az ellen, hogy az aranykéz elkaparintsa a hazatérő hősök elől a földet. T. képviselőház ! Vizsgáljuk a nagytőkével szemben a különböző társadalmi osztályok helyzetét. Méltóztassék elképzelni egy kishivatalnok fizetését a piaczi árakkal szemben. Egy pár gyermekezipő egy kishivatalnoknak félhavi fizetésébe kerül és ha az Isten 4—5 gyermekkel áldotta meg, vagy öreg szüleit kell tartania, akkor mezítláb árhatnak. Egy dijnoknak az ingmosása egy napi fizetésének 50%-ét emészti fel. A közéjiosztály alsó rétegei valóságos krizisban vannak. Sürgősen gondoskodnunk kell róla, hogy élelmezési, ruházati és lakásviszonyaik rendeztessenek, (ügy van ! a baloldalon.) Nekem egyébiránt közbevetőleg az a meggyőződésem, hogy a ruházat és a fehérnemű árát egész indokolatlanul emelik. De ha lejebb megyek és a munkások viszonyait veszem szemügyre, akkor még szomorúbb tapasztalatokra jutok. A ministerelnök ur a múltkor a proletárélet poézisérő] beszélt. Hát a proletáréletnek poézise vajmi kevés van s aki erről beszél, az a proletár életéből vagy nem látott semmit, vagy ha látta, nem értette meg. Minden társadalmi osztálynak a joga, sőt kötelessége, hogy igyekezzék a maga emberi haladásáról, szocziális fejlődéséről, a társadalmi ranglétrán való előrejutásáról tisztességes és emberséges eszközökkel gondoskodni. Ám a munkásosztálynál a kereset bizonytalanságát látjuk, amely a háború folytán rjiJlanatnyilag talán nem mutatkozik, de mi lesz akkor, ha hazajönnek a munkások % Méltóztassék arra gondolni, hogy száz és ezer üzem, amely a háború előtt most hadbavonult ipari munkásoknak adott kenyeret, be van csukva, esetleg áttért egészen más iparágra. Mihez fognak ezek a háború után, ha sem a pénzviszonyok, sem a konjunkturális viszonyok nem lesznek olyanok, hogy újra visszavehessek munkásaikat és folytathassák régi iparaikat ? Es mi lesz azzal a munkáscsaláddal, amely hozzászokott, hogy az asszony is elmenjen a gyárba dolgozni, amely hozzászokott, hogy a hadbavonult után bizonyos segélyt kapjon 1 Hiszen az kritikus helyzetbe fog jutni akkor, amikor a férj nem kap kosztot a hareztéren, az aszszony rem kapja meg a hadisegélyt, a gyárból el fogják boesá f a v >i, a férjet éi, a gyermeket pelig a 39