Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-708

708. országos ülés 1917 L répet játszott s ugy hallottam : ellenzéki érzelmű. Hogy vájjon nexus causalis van-e ezen ellenzékisége s szatmármegyei akkori hazafias magatartása és jelenlegi felfüggesztése közt, vagy csak coincidentia, megint nem tudhatom, ennek bírálatába nem bocsátkozom bele. Szuilányi Ferencz : Abban a felfüggesztésben nincs politika! Hammersberg László: Nem tudom, nem is keresem. Másrészt hallottuk a legutóbb itt elfogadott törvényjavaslat tárgyalásánál, mikor a kivételes intézkedésekről szóló 1906 : IV. t.-cz. kiegészítéséről volt szó, hogy a kormánynak egyik igen t. tagja, az igazságügyminister ur egyik indokul hozta fel azt- hogy egy másik vármegyében, a Bácskában százezrekre menő métermázsa életnemüt csempésztek ki az országból. Fráter Lóránt: És Nyitramegyéből, Sopronból, Vasból! Hammersberg László: Én csak azért hozom fel a bácskai példát, mert abszolúte ki van zárva, hogy hitelessége kétségbe vonassék. Ministeri padokról hallottuk, két vagy három héttel ezelőtt. De viszont egyáltalán nem olvastuk, hogy az Országos Közélelmezési Hivatal elnöke Bácsmegyo alispánját vagy a kulai járás főszolgabíróját . . . Mezőssy Béla : Még csak az kellett volna ! Hammersberg László: . . . állásától felfüggesztette volna. Hogy miért, azt én nem keresem. Csak azt nézem, hogy Szatmár ellenzéki vármegye, a szatmármegyei alispán ellenzéki érzelmű ; ellenben a Bácska óriási többsége kormánypárti. A szatmármegyei alispánt felfüggesztették, a bácskait pedig nem. Hogy a szatmármegyei alispánnak mi a bűne, azt senki sem tudja ; talán csak beleütközött egy hasból csinált kombinatóriumba. Viszont hogy a Bácskában mi történt, azt csak nemrég hallottuk itt a házban. Már most megint nem kutatva, hogy csak koinczidenczia forog-e fenn amott a felfüggesztés s emitt a hivatali székek megtartása közt, csak rá akartam mutatni arra, hogy ne méltóztassék a kormánynak oly rendeleteket kiadni, melyek annak a gyanúnak akár csak látszatát is felkelthetik, hogyilyen rendkívüli s barbár'módon, szigorú kormányintézkedésekkel esetleg pártpolitikai czélok szempontjából vissza is lehet élni. (Uyy van ! ügy van ! balfelől.) Fráter Lóránt: A ministerelnök megkívánja a főispánoktól, hogy jó kortesek legyenek ! Hammersberg László : Hát kérem, ezt a rendeletet annak egyik adalékául hoztam fel, hogy a kormány s elsősorban a ministerelnök ur azzal a bizonyos nagyúri grandezzával, amelylyel gróf Apponyi Albert t. képviselőtársamnak az ausztriai kiegyezés tárgyában hozzá intézett interpelláezióit szokta lefújni, tette magát túl ezúttal is a törvényen és törvényességen. Fráter Lóránt: Nem először. Hammersberg László: Épen arra akarok kitérni, hogy nem először és nem utoljára. Tegnapi beszédében is van oly rész, mely alighanem ebbe az eszmekörbe vergál. árczius 1-én, csütörtökön. 523 Az én meggyőződésem szerint, amint be is fogom bizonyítani, vagy inkább csak rekapitulálom, amit mindnyájan már hallottak a t. ház tagjai közül, ugyanezzel a nagyúri grandezzával teszi túl magát nemcsak ezen, de Magyarország közjogán is. S itt van az a pont, amelyre nézve beszédein elején deklaráltam, hogy a parlamenti szokásnak megfelelően előttem szóló t. képviselőtársam felszólalásával kívánok foglalkozni. (Halljuk! Halljuk ! balfelől.) Tegnapi felszólalásában azt mondja gróf Andrássy Gyulának válaszolva (olvassa) : »Igaz, hogy midőn a t. képviselő urak egyidőben azt kívánták, hogy most a háború alatt a magyar állam egész súlyával pressziót gyakoroljon Ausztriára abban az irányban, hogy a delegácziók összeüljenek, ebben nem voltam hajlandó belemenni. Ezt nem tettem akkor sem, nem teszem most sem.« Ez teljesen félszeg beállítás. Nem erről van szó. A kérdésnek nem ez a lényege, ez annak egy mellékvágányra való terelése. Itt nem arról van szó, hogy az osztrák delegáczió így hivassék össze, vagy amúgy ; nem is arról, hogy a kormány a maga hatalmi súlyával feküdjék rá Ausztria kormányára, hogy odaát ezt vagy azt tegye, ámbár a 67-iki kiegyezés arra is módot adhatna, hogy reklamálja az 1867-iki kiegyezés, azon követelményének érvényesülését, hogy Ausztria is alkotmányosan kormányoztassák. De én idáig sem akarok menni, hanem kiindulok abból, hogy ugyebár a közös minister nem osztrák minister, hanem épen azért közös minister, mert magyar minister is ? B. Manndorff Géza: Papíron! Hammersberg László: Sajnos, Magyarországon a jog és a közjog leginkább csak parnroson van meg. Magyarország, ugyebár, parlamentáris kormányformával bíró állam. A ministeri felelősség elve törvénybe van iktatva. Miután a közös minister magyar minister is, természetes, hogy e minőségben is felelős, tehát keli, hogy felelősségre vonható legyen. Mit kívánt az ellenzék ebben a bizonyos delegáczionális kérdésben ? Azt, hogy adják meg a módját és a lehetőségét annak, hogy az ügyekért felelős minister felelősségre is legyen vonható. Gróf Andrássy Gyula, mint aki a 67-es kiegyezés alapján áll, azt követelte, hogy a delegáczió hivassék össze, mint a magyar országgyűlésnek az a bizottsága, amely a fennálló tételes közjog szerint jogosított és hivatott a közös ministerek felelősségre vonására. A 48-as függetlenségi párt oldaláról gróf Apponyi Albert egyenesen a momentán szükség kielégítésére szolgáló és azt czélzó javaslatot terjesztett be arról, hogy a közös ministerek felelősségre vonása közvetlenül a magyar országgyűlés által, nem pedig egyik bizottsága által legyen eszközölhető. Erre mondta a ministerelnök ur, hogy ő sem az egyikhez, sem a másikhoz nem járul hozzá, mert az Ausztria belügyeibe való beavatkozás lenne. Mi tehát csak azt kívántuk tőle, hogy tartsa 66*