Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.
Ülésnapok - 1910-590
őOO. országos ülés 1915 deczeniber 1-én, szerdán. 291 országok czinxere elhelyezhető lett volna, elháríthatatlan nehézségekbe ütközött, tulajdonkép a közéj)czimer lesz az, amely minden közjogilag fontos vonatkozásban alkalmaztatni fog, (Helyeslés.) tehát az a czimer, amely HorvátSzlavon-Dalmátországnak törvényben biztosított jogait teljes mértékben kifejezésre juttatja. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Más részletkérdés, amelyet felhozott a képviselő ur, a tengerészeti hadilobogó kérdése. Azt hiszem, fölösleges -volna bő rebben magyaráznom azokat az indokokat, amelyek bennünket arra késztettek, hogy a tengerészeinél lehetőleg maradjunk meg annak jelenlegi lobogója mellett. Hiszen a tengerészeti lobogó a legtöbb hatalmasságnál teljesen különbözik a szárazföldi hadsereg lobogójától s egészen más, jellege is van. (Igaz! Ugy van! a középen.) És semmi nehézségbe nem ütközik és semmi feltűnő nincs abban, hogyha mi is megtartjuk a tengerészeti* lobogóra vonatkozólag az eddigi alapvonásokat Annyival könnyebb ez, mert a piros és fehér szin tulajdonképen igen nagy szerepet játszott a magyar történelemben. Nemcsak az Arpád-ház alatt volt ez a két szin tulajdonképen a nemzeti szin, de Mátyás király alatt megint egy ujabb lépés történt tulajdonképen vissza a trikolórtól a két szin felé, úgy hogy az a e/.imer, amelyikre a t. képviselő ur azt mondja, hogy ez az állítólagos Arpádházkori czimer, nemcsak az Arpádházkori czimer, de Mátyás királynak czimere is. Mátyás király idejében a magyar czimerböl ez a rész, t. i. a négy folyó piros mezőben használtatott, a bohóval mint dinasztikus jelvénynyel a czimer közepén. (Felkiáltások balfelül: És a két oroszlán ! A kettős kereszt!) A másik czimer pedig, amelyik a tengerészeti lobogón megjelenik, nem az uralkodóház czimere. (Ellenmondás balfelöl.) A t. képviselő ur tévedésben van. Az uralkodóház czimere három részből áll. Az uralkodóház czimere az, ami megjelenik a közös intézmények használatára szánt czimeren középütt és amelyik — mint méltóztattak a rajzból látni — három részből áll: a Habsburg-családi czimerböl, a lotharingi czimerböl és a Haus Osterreich czimerböl, amely egyúttal az osztrák herczegségnek is czimere s az osztrák császárság most megalkotott állami czimerének közbeneső tagja, tehát mint az osztrák császárság czimerének szivpajzsa jelenik meg a hadilobogón is az a bizonyos ezüst pólya a vörös mezőben, ugy hogy a hadilobogó igenis a két állam paritását és szuverenitását juttatja kifejezésre. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás a baloldalon.) Ami még a felhozott további részleteket illeti, azt, hogy a kétféle pajzstartó, t. i. az angyal és a griffmadár, mint rajz nem épen szép, hogy sokkal tetszetősebb lett volna egy harmonikus keretben foglalni össze a két czimert, megengedem; de azt hiszem, joggal vontuk volna magunkra a t. képviselő urak hibáztatását, hogyha esztétikai szempontoknak alárendeltük volna azt a kardinális fontosságú közjogi momentumot, hogy még a pajzstartóban is kifejezésre jusson az, hogy itt nem valamely közös állami fensőbbségnek, szuverenitásnak a czimere jelenik meg, (Igaz! Ugy van! Helyeslés a jobboldalon és a középen.) hanem két szuverén államnak czimere állíttatik egymás mellé, e két állam közös intézményeinek használatára. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Dalmácziát nagyon természetesen megtartottuk a magyar czimerben, amint hogy megtartottuk Erdélyt is. Hiszen kérem, méltóztatnak látni, hogy eltekintve a Boszniára vonatkozó egy különbségtől, amire még visszatérek, az a magyar czimer, amelyik a közös intézmények használatára rendelt czimernél kifejezésre jut, a magyar államnak az az egyesitett czimere, amely 1874-ben királyi leirattal megállapíttátott . . . Holló Lajos: Hibásan. Gr. Tisza István ministerelnök: . . . amely azóta használtatik és amelyre nézve semmi indokot nem láttam volna, hogy most bárminő változást provokáljunk. (Helyeslés jobbfelöl.) Ismétlem, az egyedüli kivétel Bosznia. Ausztria pedig nagyon természetesen az immár évszázados tényleges birtoklás alapján szintén bevette Dalmácziának czimerét a maga állami czimerébe. Holló Lajos: Nem nagyon természetes. Gr. Tisza István ministerelnök: Ami pedig Boszniát illeti, hát én azt gondolom, hogy ámbár Bosznia hovatartozandósága még véglegesen rendezve nincs, nagy hiba lett volna, különösen a mostani viszonyok között, Bosznia czimerét kihagyni. (Igaz! Ugy van! Helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza: Nem kellett volna Ausztriáéba bevenni. Gr. Tisza István ministerelnök: Odatenni az ideiglenesség jelzéseképen, mint nem tudom én micsoda függőben levő harmadik tényezőt, azt hiszem, szintén a legnagyobb hiba lett volna. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Mert méltóztassanak megengedni, anélkül, hogy erre bővebben ki akarnék terjeszkedni, annak, hogy ez a czimerrendezés épen most történt meg, egyik kardinális jelentőségét én abban látom, hogy ez a czimer a legrigorózusabban a dualizmusnak és a magyar államnak a dualizmuson alapuló paritásos helyzetének érvényesítését tartalmazza és kardinális súlyt helyeztem rá, hogy semmi ebben a czimerben olyan helyzetben meg ne jelenjék, ami megengedné azt a feltevést, hogy bárminő kombinácziók mellett, bárminő esetben rést lehessen ütni a monarchia dualisztikus helyzetén. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Ennek folytán, daczára annak, hogy Boszniához kétségtelenül Magyarországnak vannak 37*
