Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-582

582. országos ülés 1915 megítélni; azt csak az a hivatali főnök tudja megítélni, aki bent dolgozik és akinek felelősségére történik az egész munka. A felelősségre vonásnak más helyes útja nincs, mint hogyha az az illető r felelős ministerrel szemben érvényesíttetik. És engedje meg a t. képviselő ur, én nekem tiltakoznom kell az ellen a bírálat ellen, amelyet a t. képviselő ur, Thallóczy Lajos osztályfőnökkel, egy olyan férfiúval szemben gyakorolt, aki csakugyan hosszú idő alatt és kötelességszerűen végig szolgálva minden kormányt, — mert hiszen ő nem politikai kormánytag, hanem ő hivatásszerű tisztviselő, aki kell, hogy az államot szolgálja minden kormány alatt — aki kötelességszerűen hosszú kormányzati idő alatt igenis érdemdús működést fejtett ki és aki, azt hiszem, ma egy hosszú hivatalos múltra visszatekintve, bizonyára áldozatot hoz, ha a mai nehéz idők között még hálátlan hivatalában bennmarad. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ugyanezt kell mondanom báró Collasról is, akit a képviselő ur felemiitett. Mellesleg megemlitem, hogy véletlenül épen ő — t. i. a képviselő ur kifogásolta azt is, hogy magyarok nincsenek Boszniában vezető állásokban — báró Collas is tőről metszett magyar ember. (Helyeslés. Zaj.) Szmrecsányi György: Nem kérek az ilyen magyarokból! Gr. Tisza István minisíerelnök: Nem tudom, hogy csak a neve miatt mondja ezt a t. képviselő ur? Szmrecsányi György: Nem kérek belőlük, csak azt mondtam. Gr. Tisza István ministerelnök: Én pedig kérek! Bár volna egy csomó ilyen magyar ember, sokkal jobban járnánk! Ismétlem, báró Collas tőről metszett magyar ember; ebből a szempontból is egyáltalában nem baj, hogy a helyén van. De mégsem ez az első kérdés, hanem az, hogy az elnöki tanácsost mennyiben terhelhet bizonyos mulasztásokért és az adminisztráczió bizonyos bajaiért a felelősség. Ez t. i. igazán egy olyan intern belügye annak a hivatalnak, amelyet nem tudunk megítélni, ismétlem, sem a képviselő ur, sem én. Én csak annyit mondhatok, — személyesen nagyon kevéssé ismerem, — de amit alkalmam volt róla hallani azoktól, akiknek módjukban volt az ő hivatalos működését közvetlen közelből megitélni, az mindig csak jó, helyes és elismerő volt. A képviselő ur azt mondja, hogy magyar ember nincs most Boszniában. Véletlenül az a két legfontosabb személyváltozás, ami most polgári részről történt Boszniában, két magyar embert helyezett előtérbe, báró Collast és Unkelhaeussert. Unkelhaeusser horvát-szlavón illetőségű magyar állampolgár, de azt hiszem, mindazok, akik működését ugy a horvát niinisteriuniban, mint a horvát bánt, illetőleg királyi biztost helyettesítő sokkal ekszponáltabb állásámájLis 12-én, szerdán. 133 ban ismerik, tudják, hogy egyike azoknak a horvát illetőségű magyar állampolgároknak, akiket teljes megnyugvással láthatunk Boszniában nagyon fontos, ekszponált, politikai állásban. (Igás! Ügy van.) Egy liang (a középen): Ott van Vuchetich is ! Farkas Pál: És G-erde! Gr. Tisza István ministerelnök : Van több is! Ami már most a Boszniában követendő politikát illeti, ez azután olyan kérdés, ahol természetesen elismerem teljes mértékben a magyar kormányra háruló felelősségét. En azt hiszem, hogy ma Boszniában csak egy politika van és ez az, hogy nem szabad politikát csinálni. (Elénk helyeslés.) Én azt tartom, hogy Boszniában ma a feladat: Boszniát megvédeni a külellenséggel szemben (Élénk helyeslés a jobboldalon.) és Boszniában fentartani a rendet, a törvénynek uralmát, egyenlően igazságot szolgáltatni, vallási, faj és nemzetiségi különbség nélkül mindenkinek. (Élénk helyeslés.) A háború után lesz itt az ideje annak, hogy boszniai politikát csináljunk. Én ebbe a kérdésbe most bele menni nem akarok, de azt most jelzem — és azt hiszem, abban a tekintetben egyetértésben vagyok a többi illetékes faktorral — az első, elismerem, nagyon nehéz, de okvetlenül megoldandó feladat lesz, hogy a mostani boszniai ideiglenességnek véget vessünk, hogy Boszniát abból az amfibiális állapotból, a melyben van és a mi baj talán a monarchia egész strukturjára nézve, de mindenesetre nézve baj a boszniai belállapotokra nézve, — kiragadjuk. (Élénk helyeslés.) Mert bocsánatot kérek, hibákat emberek is követhettek el bizonyára, de abban hogy a boszniai helyzet ilyen nem kedvező irányban fejlődött, igen nagy része van annak a helyzetnek, annak a szervezetnek is, a miben Bosznia volt és annak a bizonytalanságnak, a miben az a kérdés állott Bosznia lakossága előtt, hogyan képzelje el magára nézve a jövőt. (Igaz! TJgy van!) Ismétlem: .a kormány tudatával bír annak, hogy ezzel a kérdéssel a hozzá fűződő számos fontos érdek kellő fontolóra vételével foglalkoznia kell mindjárt a háború után. Most pedig — s ebben a tekintetben teljes egyetértésben állunk természetszerűleg a Bosznia kormányzatáért elsősorban felelős közös pénzügyminister úrral — most Boszniában az' első dolog, hogy ne politikát csináljunk, hanem rendet. (Igaz! Ugy van!) Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Kivan az interpelláló képviselő ur feleim ? Szmrecsányi György: T. képviselőház! A ministerelnök ur felszólalásának befejezésénél, ugyanazokat az argumentumokat használta, amiket én. (Derültség a jobboldalon.) Én ugyanazt mondottam, tisztelt ministerelnök ur, hogy miután nem tartom lehetséges-