Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-555
034 5ő5. országos ülés 1914- Julius 15-én, szerdán. kérek: Sarajevóban volt igen egy csoport elvetemült, mindenre képes gazember, de volt nagyon sok ezer ember az utczákon és azoknak nagy zöme lojális, hűséges érzelmeinek adott kifejezést. (Zaj a baloldalon. Felkiáltások bálfelöl: Ez nem mentség! Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Elnök csenget.) Hanem hát ez igazán majdnem csak egy bizonyos Iiechthaberei, amelyről nagyon szívesen megyek át más kérdésre. Még inkább, vagy nem még inkább, mert az nem lehet, hanem épen annyira ellentétben van az általam tényleg mondottakkal az, amit számba ad a képviselő ur beszédemnek azon részében, amelyben a boszniai állapotokról s az ottani forradalmi veszélyről szóltam. A képviselő ur ismét és ismét azt állítja, hogy én azt mondtam, hogy Boszniában teljes rend van, semmit sem kell csinálni, s azután nagy em fázissal aposztrofál, nem tudom, hányszor, hogy teljes rendnek tartom-e ezt, teljes rendnek tartom-e amazt. Hát kérem, hogy áll a dolog? Gróf Andrássy Gyula azt mondta beszédében (olvassa) : »A politikai helyzet teljesen alá van ásva. Tudni kellett, tudta is minden felelős tényező azt, hogy nagy veszélyek vannak ottan, hogy bármely perczben forradalom üthet ki.« En ez ellen tiltakoztam és azt mondtam, (olvassa): »Bocsánatot kérek, ezek ellen az állitások ellen nagyon határozottan tiltakoznom kell. Boszniában folyik, igenis, igen veszélyes izgatás. Erre még vissza fogok térni.« — Később tértem rá vissza, amit a képviselő ur czitált is. — »Ezzel az izgatással igyekeznünk kell megbirkózni. De Boszniának közbiztonsága. Boszniának a monarchiához való tartozása fenyegetve nincs, Bosznia forradalom küszöbén nem áll, Boszniában a rendet azzal az erővel, amely ott van, minden körülmények között teljes bizonyossággal fenn lehet tartani«. Ezt mondtam és állítom ma is. Boszniában forradalmi veszély nincs, és az a katonai és rendőri erő, amely ott van, a belbékét, a rendet Boszniában fenn fogja tartani. Ez nem azt teszi, hogy ott nagyon veszélyes izgatás nem volna. Van igenis: egyesületi téren, van az iskolákban, van mindazokban a vonatkozásokban, amelyek ma is szóba kerültek. És hozzáteszek még valamit (Halljuk! Halljuk!), azt, hogy ez a borzasztó eset bebizonyította, hogy Boszniában egy bizonyos optimizmus uralkodott; bebizonyította azt, hogy ott a rendőri erő azt a hatalmat, ami a kezében van, kellő éberséggel nem gyakorolta. Ebben a tekintetben, igenis, javítani kell a helyzetet, igenis, éberebbé és hatékonyabbá kell tenni a rendőri szolgálatot, igenis, fel kell oszlatni azokat az izgatási czentrumokat, amelyek léteznek, igenis, az iskolákból ki kell irtani minden illoyalis szellemet. (Helyeslés jobbfelöl.) Ez egy egész hosszú sorozata az adminisztratív intézkedéseknek, amiket meg kell tennünk, amiknek összessége azonban nem azt teszi, hogy ott forradalommal állunk szemben és azt sem teszi, hogy minden létezőnek felforgatásával és én nem tudom micsoda, egészen uj rendszer megalapozásával lehet csak Boszniát megmenteni. A t. képviselő ur azt mondja, hogy mindazok a férfiak, akik ismerik Bosznia viszonyait, oda konkludálnak, hogy az ottani kormányzati rendszer hibás. Hát kérem, csak az a kár, hogy mindazok a férfiak most jöttek erre a felfedezésre. Mert hiszen, ha visszagondolok épen a legutolsó másfél vagy két év történetére, az 1912-iki delegáczióban, igenis, még mutatkozott bizonyos kritika, de már azóta, 1912 óta, tulajdonképen a boszniai viszonyok megítélésénél teljes optimizmusra és a kritikának meglehetős hiányára találtunk. Én -sehol sem láttam azokat a szakértő férfiakat, akik akkor mindezeket a nagy bajokat látták volna, és a nyilvánosság előtt feltárták volna; és ha jól emlékszem, az osztrák delegáczió is, de mindenesetre a magyar delegáczió épen a boszniai kérdést jóformán nem is tárgyalta, vagy legalább is minden lényegbe vágó kritika nélkül adta meg a jelenlegi rendszer fenntartásának további alkotmányos eszközeit,. És ha a t. képviselő ur történelmi fejtegetésekbe bocsátkozik, én erre a térre követni nem fogom, de mégis utalnom kell arra, hogy ezen történelmi fejtegetéseiben a tényeket egy kicsit önkényesen állítja össze. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Először is ugy állítja oda boldogult Kállay politikáját, mintha ő a mohamedánokkal és horvátokkal vagy katholikusokkal együtt, a szerbek ellen csinálta volna a kormányzatot. Hát bocsánatot kérek, boldogult Kállaynak is, mint minden igazi államférfiunak, az első gondolata az volt, hogy sem egyik felekezet, vagy faj mellett, sem egyik felekezet, vagy faj ellen nem lehet politikát csinálni, hanem absolute részrehajlatlan, igazságos kormányzatot kell c sinálni, amely támogat minden íoyalis irányzatot, de amely vasmarokkal bánik el minden illoyalis irányzattal, bárhonnan jöjjön is az v És kérem, méltóztassék csak kissé jobban visszaemlékezni: boldogult Kállay Béninek igen is voltak ellentétei a szerbekkel is, de talán sokkal élesebb ellentétei voltak kezdetben a mohamedánokkal, (Ugy van! a jobboldalon. Egy hang a baloldalon: Ez igaz!) ugy, hogy Kállay szembe fordult azokkal, akik szembeszállottak az ő kormányzati erélyével, szembe fordult tekintet nélkül arra, hogy kik voltak azok és együtt ment azokkal, akik ott rendes, békés, Íoyalis magatartást tanúsítottak. Éppen olyan önkény azután a képviselő urnak az a másik állítása is, hogy Burián báró Boszniában más rendszert kezdeményezett, mint
