Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-535
535. országos ülés 191í kincset nem Győrnek, hanem a Múzeum Barátok egyesületének, amely egy igen lelkes társulás, s amely úgyszólván épen ezeknek a műkincseknek a megmentését tette a maga feladatává. Azonban, sajnos, sem a király, sem a Múzeum Barátok egyesülete nem menthet meg minden műkincset. És bocsássanak meg, hogy ha most még egyszer viszszatérek arra a hallatlan magyar indolencziára, amelynek valóban semmiíéle példáját nem találjuk másutt. (Halljuk ! Halljuk !) Hogy csak egy esetet hozzak fel még, amely nem egészen ide tartozik, ott van p. o. Kassa a magyar Nürnberg, amelynek olyan főutczája van, mint talán egy városnak sincs Európában; históriai nevű, gyönyörű stilü, szép paloták sorakoznak ott egymás mellett, azonban ha most megnézik azt a főutczát, már látnak ott réseket, lerombolnak ott históriai nevű és históriai stilü palotákat és építenek a helyükbe egészen ultramodern, szeczessziós olyan épületeket, amelyek valósággal parvenükként rikitanak ki ezen főúri, nemes, szép régi stilü hajlékok közül, (Ugy van ! Ugy van !) Hogy mást ne emlitsek, ott van pl. a hires kassai Anjou-ház, amely kétségkivül egyik legrégibb épülete a városnak. Lerombolták és mi maradt belőle ? Az a magyar Anjou-liliom, amelyet elhelyeztek a kassai múzeumban. Kérdem : nem volt-e senki Kassa városában, nem volt senki a magyar kormányban, aki akkor szót emelt volna e tönkremenő nemzeti emlék megmentéséért ? Vagy ott van ugyanezen Anjou-ház helyével szemben Rákóczi udvartartásának a palotája, amelyben jelenleg honvédség van. Azok a honvédtisztek . tagadhatatlanul a legnagyobb pietással kezelik az emléket, de méltóztassék csak bemenni a tiszti kaszinóba és az étkezőhelyiségbe. Ott olyan hottentotta stílben van összemázolva a piafond, hogy én megkérdeztem az egyik tisztet, hogy micsoda művészi hatóságnak a tanácsára festették ezt ki ? Mert azt gondoltam, hogy itt mégis csak kellett valamilyen stílust szem előtt tartani. Erre az illető fiatal tiszt azt felelte : »nem kérem, ezt egy káplár mázolta ki, (Élénk derültség.) a legjobb intenczióval, de egészen a saját stílusa szerint*. (Elénk derültség.) Azt hiszem, hogy ha Eperjes városa már követni tudta Nürnberg példáját abban, hogy Eperjes főutczáján nem szabad más stílusban, csak abban a bizonyos eperjesi stilusban építeni, akkor Kassa városa is követhetné ezt a határozatot és igy legalább azt menthetné meg, ami még fenmaradt. (Helyeslés.) Tudom, hogy a kormányban megvan a legjobb hajlandóság, a legjobb törekvés arra nézve, hogy ezeket a mintákul szolgálható műtárgyakat, műemlékeket megmentse és megszerezze, azonban ehhez először is rendkívül sok pénz kell és idő kell hozzá oly értelemben, hogy a megveendő tárgyak lajstromát évekre előre be kell osztani. A pénztől eltekintve, itt az idő rendkívül fontos momentum. Ezek a műtárgyak nem várnak, hanem kjvándomájus 5-én, kedden. 295 rolnak azalatt az országból és bottal üthetjük a nyomát, ugy hogy sohasem szerezhetjük meg azokat többé. (Igaz ! Ugy van !) Epén azért bátor vagyok a t. minister ur figyelmébe ajánlani, — tudom, hogy ő foglalkozik az eszmével — hogy itt nem segíthet más, mint az olasz lex Pacca-nak egy magyar kiadása, amelyben törvényerővel dekretáltassék a köz- és magántulajdonban levő ingó műtárgyak kiviteli tilalma. (Élénk helyeslés.) Tudom, hogy a minister ur foglalkozik ezzel, mindazonáltal rámutatok arra, hogy periculum in mora ; azt hiszem, nincs a napnak olyan percze, amelyben valami ilyen becses műtárgy veszendőbe ne menne. Engedje meg a t. kultuszminister ur, hogy egy pár detail-dologra hívjam fel szíves figyelmét. Nem elég a műtárgyakat megszerezni, hanem azokat konzerválni is kell. Az egész világon mindenütt, igy a Louvre-ban is, van valami intézkedés téve arra, hogy ezek a műtárgyak igy konzerváltassanak. Azután az iparművészeti múzeumban az őrző személyzetet szaporítani kellene, ép ebből a szempontból. Es még egy momentum: a szaktisztviselőket gyakornoki állások kreálásával kell hivatásukra előkészíteni, különben minden írott malaszt, teória marad. Azután a kisebb vidéki muzeumoknak továbbszervezését ajánlanám a t. minister ur figyelmébe, mert ezek a kisebb vidéki muzeumok végzik el voltaképen a munkáját a műtárgyak felkutatásának és evidencziában való tartásának. Kívánatos volna továbbá, hogy ezeket a vidéki muzeumokat ne jóakaratú, lelkes dilettánsok vezessék, (Élénk helyeslés.) hanem legyen egy kurzus a központban, amely ezeket a lelkes embereket az egyöntetű eljárás szempontjából előkészítse, hogy az egész országban az organizáczió és az adminisztráczió egészen egységes legyen (Elénk helyeslés.) Néhány szót szeretnék szólni a bécsi császári muzeumokban levő magyar műkincsekről. Erről többször volt már szó, ezeknek hazahozataláról stb. Azt hiszem, hogy igazán illő tisztelettel és deferencziával Ö~ felségének személyes tulajdonjoga iránt is talán az a millenniumkor felvetődött eszme lehetne megvalósítható, hogy ezek a műkincsek Ő felségének a budapesti rezidencziájába jöhetnének át és Ö felségének teljes tulajdonában maradván, azért magyar földön lehetnének és olykor hozzáférhetőkké válhatnának a közönség számára. Azt hiszem, hogy talán sikerülhetne igy gyarapítani nemzeti műkincseinknek már amúgy is nagyon megdézsmált tőkéjét. (Helyeslés.) Bocsánatot kérek, de azt hiszem, szemlém nem lenne teljes, ha egy pár szóval meg nem emlékezném itten jelen korunknak építészetéről. Én mindenkor és mindenben a haladás embere voltam. Támogatója vagyok minden uj művészi reneszánsznak, becsülök minden uj művészeti forradalmat, én hiszek még a nyolczasok jóhiszeműségében is, jobban talán, mint ők maguk, hiszem, hogy ezekből minden jó lehet; de bocsánatot kérek,
