Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-523

116 523. országos iilés 19U görög-egyesült vallású, ha magyar ember is, a román rituálé alá tartozzék: (Ugy van! Ugy van! Taps a szélsőbaloldalon.) ez olyan vakmerőség, amelyre csak elfogult és olyan emberek képesek, akik nem politikai meggyőződést követnek, hanem igenis kenyérkeresetből politizálnak. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kún Béla: Nemzetiségi zsákmánynak nézik a vallást! Polónyi Géza: T. ház! Ezekután egy kis statisztikával álljunk elő. (Hallj uh ! Halljuk!) A t. ministerelnök ur itt megint egy horribilis tévedésben van. (Felkiáltások a szélsőbalóldalon! Mint mindig! Szokás szerint!) Ezt nem mondom, én csak ennél a témánál tárgyalom a dolgot. Szeretném, ha beszédemnek legalább az az egy eredménye meglenne, hogy az urak legalább maguk között gondolkoznának afelett, hogy hátha az az ember mégis olyasvalamit mondott, ami a nemzet érdekének megfelel. A ministerelnök urat megint tévedésbe ejtették. Azt mondják, hogy, nem tudom, 12.000-re menő lélek van a hajdudorogi püspökséghez csatolva, akik románok. Ez sem volna valami nagy erinem lesae, mert azáltal, hogy Magyarország területén 12.000 román, aki különben görög egyesült, ó-görög nyelven kapja kiszolgáltatva az istentiszteletet, igazán semmiféle injuria a világon nem történik, mert az egyik nyelvet ugy nem érti, mint a másikat. De a dolog nem igy áll. Én egy kis statisztikát állítottam össze, amelyből igazolni fogom azt, hogy a ministerelnök urat ezen a téren is tévedésbe ejtették. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Magyarországon van a legújabb statisztika szerint 2,079.016 görögkatholikus, görögkeleti pedig 2,333.979. A kormány évi működéséről szóló jelentésben van egy igen érdekes és két részre terjedő jelentés a hajdudorogi püspökségről; van t. i. a ministerelnökségnél, ahol bejelentik a ministerelnöknek a római szent széknél való közbenjárást stb. és van azután a vallás- és közoktatásügyi ministeriumnál — méltóztatnak megkapni, mindnyájan meg fogják találni —, ez van a 156*) alatti lapon, amely utóbbi jelentés áll a következőkből. Van a 2,700.000 görög-katholikusból statisztikailag konstatálva 246.628 görög-katholikus tiszta magyar. Az összes, 2,700.000 görögkatolikusból csatoltatott a 162 hajdudorogi plébániához 191,648 lélek, marad tehát nem csatolt magyar görög-katolikus, aki nincs csatolva a hajdudorogi püspökséghez, 54.980. Már most .tegyük fel, hogy volna 12.000 román nyelvű, a püspökséghez csatolt ember; ezzel szemben áll 54.980 olyan magyar ember, aki vallásának, felekezetének okából még mindig ki van téve az eloláhosodásnak és a román felekezeti főhatóságnak- . ; Bartos János: Erről nem panaszkodnak! márczius Í8-án, szerdán. | Polónyi Géza: Érdekes az is, hogy hány rutén csatoltatott és hány román. Mert abból a 191.000 lélekből, amely jelenleg a plébániának kontingensét képezi, 168.756 a munkácsi és eperjesi rutén szertartású görög-katholikus püspökséghez tartozott az orosz ritus nyelv használatával, 70.597 a balázsfalvi érsekséghez, a nagyváradi, szamosujvári püspökséghez, a püspökség joghatósága alatt, román liturgikus nyelv mellett. Most azóta a görög liturgikus nyelvet behozták. Méltóztatik látni, hogy a 191.000 és annyi emberből a zöme nem a románoktól vonatott el, hanem a ruténektől és a jóravaló rutén nép, amelyet most j>errel zaklatnak stb. nem panaszkodik, az nem jön siránkozni, hanem az a 70.597 lelkes odaadó románság előáll panaszszal és már az rendkívül felforgató dolog, hogy miképen mer a magyar állam 12.000 románt ógörög liturgia mellé bevonni, holott a román egyház alá tartozik. Ha a t. ministerelnök ur e kérdésben tovább szándékozik eljárni, vegye tudomásul, hogy ily kérdésekben topografikus határok nincsenek. Azt az intézkedést pedig, hogy azt mondja, hogy egyik-másik helyen hegyek választják el a területeket és lehetetlenség, hogy topográfiai okokból ezek az egyházak egymáshoz csatoltassanak, nem áll meg. A fiumei püspökség kérdése, azután a szent-endrei püspökség, a budapesti egyház kérdése szépen igazolja a nemzet előtt, hogy ily kérdésekben nincsenek geográfiai és topográfiai határok. Nincs is értelme. Miért ne lehetne mondjuk a hajdudorogi, Debreezenben székelő püspökséghez csatolni egy Horvátországban lakó magyar embert ? Hiszen ha nem odacsatolják, hanem mondjuk a szamosujvári püspökséghez, az topografiailag semmivel sincs közelebb, mint ha Hajdudoroghoz csatolják. A t. ministerelnök ur vegye tudomásul, hogy nem igaz, hogy csak 12.000 magyarról van szó és ha már. ezt a megengedhetetlen csereberét akarja csinálni, ha a nemzetiségi békét ezekkel az urakkal már csak ezen az áron lehet létesíteni, ha ez elégséges arra, hogy a kedélyek megnyugtattassanak azzal, hogy 12.000 román csatoltassék — nem tudom — a szamosujvári püspökséghez, ellenben 50.000-nyi magyar csatoltassék a hajdudorogi püspökséghez; akkor minden perezben hajlandó volnék a kormány üy intézkedését helyeselni, elfogadni és magamévá tenni. De mikor nyilvánvaló, hogy az urakkal semmiféle tranzakezió nem lehetséges és mikor a nemzeti államhatalom ellen és azért kérik e konczessziókat, hogy annál nagyobb erélylyel léphessenek fel a magyar nemzeti állam ellen, akkor e konczessziók nyújtására hajlandó egyáltalán semmikép nem vagyok. (Helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Már most foglalkozni akarok Berzeviczy Albert t. képviselőtársunk beszédével. Ugylát-