Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-517
517. országos ülés ÍPÍ4 márczius 5-én, csütörtökön. 38? mam megfordulni az egész felvidéken, alig van a felvidéknek egy községe is, amelyben ne fordultam volna meg — hogy ezen gyalázatos állapotok az állam nemtörődömsége miatt nemcsak a rutén vidékeken, hanem az egész felvidéken uralkodnak. Az állatnál is alacsonyabb sorsban élnek az emberek és sanyarú helyzetükben is viselniök kell az államfentartó terheknek azon részét, amely reájuk esik. Az adót meg kell fizetni, mert különben jön a végrehajtó, katonasor alá kell állitani fiaikat, holott ott szükség van a munkáskézre, mert a föld mostohaságát fokozottabb erővel kell pótolniok. És mit tesz ezzel szemben a kormányhatalom ? Faj állatokat helyez el az egyes községekben és végig az egész felvidéken. Állatnemesitést folytat, de arra nincs gondja, hogy a földbirtokok megtartásával, a birtokviszonyok országos rendezésével módot adjon annak a szegény tótnak, vagy ruténnek, hogy az állattenyésztést is még jobban lekéssen kifejleszteni. Ezeken a vidékeken pl. az a helyzet, hogy ha javul is némileg az állattenyésztés klasszisa, nemsokára nem lesz annak a szegény tótnak vagy ruthénnak legelője, ahol állatait legeltethetné és ha gyilkosan drága pénzért hozzá is jut a legelőhöz, az már nem segit az ő bajain, mert ezt a terhet nem birja sokáig és akkor jószágai és egész kis vagyonkája is rövid idő alatt dobra kerül. (Ugy van ! balfelöl.) I De, t. ház, nemcsak ezen a területi és éghajlati viszonyok miatt sanyarú vidéken, hanem az országnak eminenter mezőgazdasági medenczéiben is sok helyütt találunk hasonló viszonyokat. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Ezeket a bajokat, t. ház, ismerték a mindenkori kormányok földmivelésügyi ministerei és én meg vagyok róla győződve, hogy ezen bajokat nagyon jól ismeri a jelenlegi kormány földmivelésügyi ministere is . . . Haller István : Hiszen ő is felvidéki! BartOS JánOS : . . . épen azért, mert ő is felvidéki és igy . . . Elnök : Kérem Haller István képviselő urat, ne méltóztassék folytonosan közbeszólni. (Helyeslés jobbfelől.) Haller István : Kérem, a túlsó oldalon diskurálnak ! (Zaj jobbfelől. Elnök csenget.) BartOS János: ... annál súlyosabb, annál nehezebb beszámítás alá esik, hogy a minister ur ezen bajok alapos ismerete mellett sem tett mindeddig semmit azoknak orvoslására. Haller István : ügy van! Nem is fog tenni! (Zaj jobbfelől.) BartOS János: Az ország számos vidékén egész országrészeket lehetne ezen bajoktól mentesíteni, pár millió korona áldozattal. . . Halier István : KellLánczynak! (Zaj jobbfelöl.) BartOS János: ... de a pénzügyminister ur ridegségére való hivatkozással, az állam pénzügyi helyzetére való utalással, mindig kibújnak ezen követelések és a jogos mezőgazdasági érdekek teljesítése elől. Minden megtörik a pénzügyminister ur rideg, elutasító álláspontján. Ámde ez a krajczároskodó pénzügyminister nyomban bőkezű Meczenássá változik, valahányszor csak a jól protegált gyárak szubvencziójáról vagy a nyerészkedésre alapitott hajóstársaságok részére kifizetendő 200 millió koronákról van szó. (Igaz ! Ugy van I balfelöl.) T. képviselőház ! Azonban nemcsak e tekintetben vannak nálunk, Magyarországon ilyen szomorú állapotok. Ha nézzük a tanügyet, ugyanazt találjuk. A felvidék nem egy községében egyáltalában nincsen iskola, ugy hogy a gyermekek kénytelenek vagy a szomszéd faluba menni, amely nem ritkán egy, sőt másfél óra járásnyira van, vagy pedig egyáltalában iskolát soha nem látogatni. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Azok az iskolák pedig, amelyek megvannak, túltömöttek, ugy hogy akárhány helyen 120, sőt 200 gyermeket is kénytelenek összezsúfolni egy tanterembe és mégis, mikor ezek az iskolák és községek a kultuszministerhez fordulnak, hogy államsegélyt kaphassanak, a leiratokban azt kapják válaszul, hogy államsegélyre egyelőre ne is számítsanak, mert hiszen nincsen pénz. (Ugy van! balfelöl.) Haller István : 200.000 gyermek nem járhat iskolába ! BartOS János: De ugyanilyen szomorú helyzetben van, t. ház, közegészségünk is. 1911-ben Magyarországon 421 kórház volt, 39.959 ágygyal. Budapesten csak a mentők segítségével lehet kórházba jutni és akkor is nagyon ritkán, amiről maguk a mentők eleget panaszkodnak ; és hogy vidéken e tekintetben milyen szomorúak az állapotok, arról, t. ház, egész regéket lehetne írni és elbeszélni. Vannak olyan kórházak, amelyekbe beesik az eső, ahol a kórház teteje lyukas, ami csak abból az egy szempontból lehet jó, hogy legalább igy egy kis friss levegőhöz jutnak azok a szegény betegek. (Igaz ! Ugy van I Derültség.) 1911-ben 5346 orvos volt az országban és ha Budapestet nem számítjuk, akkor átlagban 4428 lakosra jut egy orvos. Ez azonban csak átlagban van igy, mert Abauj-Torna megyében például 7528 emberre, Ugocsa megyében 7646-ra, Bihar vármegyében, a ministerelnök ur megyéjében, 7921 lakosra és a Felvidéken 8949 lakosra jut egy orvos. (Zaj balfelől.) Átlagban minden 9000 lakosra és a területet véve alapul, 130 négyzetkilométer területre jut egy gyógyszertár. Ezer elhalt közül csak 565-öt kezelt orvos és ugyancsak 1000 elhalt közül 624-ről van megállapítva, hogy mi volt a halál oka. Tüdővészben több mint 70.000 ember pusztul el nálunk évente és mégis, mikor arról van szó, hogy a kormány segítsen ezeken a rettenetes állapotokon, akkor soha sincs pénz, sohasem tudnak megfelelő pénzügyi forrásokat találni; viszont ha az egyébként is milliókkal rendelkező Adria-társaságnak milliós szubvencziókat kell adni, akkor elnémul minden aggodalom s a tegnap még valami rozoga iskola vagy kórház restaurácziójánál krajezárokért verekedő pénzügyi és kereskedelemügyi ministerek 49*
