Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-487

Í87. országos ütés 1913 áeczember lő-án, kedden. 497 ben a közvetlen összeköttetést adna Ausztriának Bosznia fővárosával, Szarajevóval i-\ Megállapítást nyert, hogy e vonal szabványosítása a doboj—szarajevói vonal szabványosítása előtt meg nem történhetik. Mielőtt e vonal rendes nyomtávusitása, illetőleg szabványosítása kezdetét vehetné, a két kormánynak meg kell állapodni Ausztria és a tartományok közötti forgalomban való dijképzésre és ezen forgalom irányítására nézve is ; azon esetben, ha ezen tárgyalások eredményre vezetnének, e vonal kizárólag az osztrák államkincstár terhére fog kiépíttetni. Megegyezés jött létre arra nézve is, hogy Bosznia és Herczegovina, azonban kizárólag a saját költségén a banjaluka—doberlini vasút Boszna-Novi állomásából kiágazólag Bihae-ig szabványos nyomtávú vasutat létesít. A két állam közös tulajdonát képező banjaluka —doberlini cs. és kir katonavonat összes tartozékaival Bosznia és Herczegovinának országos vasutként átengedtetett, azonban kiköttetett, hogy a vonal a tartományok számlájára továbbra is katonai igazgatás alatt fog maradni. Végül megegyezés jött létre a kormányok közt a díjszabási és a forgalmi viszonyok tekintetében, még pedig olyan módon, hogy az egyenlő díjszabás elve érvényesíttetik. A bosnyák-herezegovinai országos vasutakra nézve azonos díjszabási baréme alkalmazása és átszámítása biztosítva van, beleértve a banjaluka—doberlini katonai vasutat is, amely jelenleg külön díjszabással bir. A magyar és az osztrák államvasutak részéről a boszniai forgalomban követendő eljárásra nézve is megegyezés jött létre. Ehhezképest mindkét államvasút a magyar—bosnyák—herczegovinai és osztrák—bosnyák—herczegovinai átmeneti ponttól és az átmeneti pontig mindenkori helyi árudíjszabásaiknak a fővonalakra érvényes baréme-ét fogja alkalmazni. Megállapodás történt végül arra nézve is, hogy ha az annektált tartományok vasúti hálózata Uvacnál Szaloniki felé összeköttetést nyerne, ezen útirány dijszabásilag hasznosítható legyen. Az előadottakban körvonaloztam azokat a megállapodásokat, amelyek a tervbevett vasutépitkezésekkel kapcsolatosak. Hogy a tervezett vasútépítések során minő gazdasági fejlődés várható, erre nézve szabad legyen a következőkre utalnom : Bosznia kivitele 1911-ben a mai kezdetleges vasúti hálózat mellett 121 millió korona értékre, bevitele pedig 154 millió korona értékre rúgott, bevitele 1906 óta közel 50%-kal emelkedett. Bosznia fában és érczekben rendkívül gazdag teriilet. Bosznia területének fele erdőségekkel van borítva és azok háromnegyedrészben az állam tulajdonát képezik. Bosznia kivitele vasérczekben 1911-ben 10,600.000 korona értéket képviselt. Mindezek az adatok kétségtelenül mutatják Bosznia gazdasági életének fejlődőképes voltát, amelyet a tervezett vasúti hálózat bizonyára sokIfÍPVH. NAPLÓ. 1910 1915. XX. KÖTETszorosan fog hatványozni. Egyúttal a mindig szorosabbá váló gazdasági érdekközösség meg fogja erősíteni azokat a szálakat, amelyek e tartományokat a monarchia két államához fűzik. Emellett a létrejött megállapodások az itt figyelembe jövő érdekeknek valóban méltányos és igazságos kiegyenlítését jelentik. Lehetetlen, hogy a legnagyobb tisztelet és elismerés hangján meg ne emlékezzünk Beöthy László akkori kereskedelemügyi minister úrról, aki ezen tárgyalásokat az ő kipróbált hazafiságával, nagy szaktudásával és valódi igazságérzetével vezette. Az előttünk fekvő törvényjavaslat nem jelenti az itt figyelembe jövő egyéb érdekek elnyomását, de, igenis, jelenti az ugyancsak számításba jövő magyar érdekek becsületes és igazságos védelmét. Ebben a tudatban kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Szólásra ki következik ? Hoványi Géza jegyző: Vió Antal! Vió Antal: T. ház ! Akkor, amikor a boszniai vasúti programm iránt a tárgyalások megindultak, a magyar kikötőváros mindjárt megérezte azt a veszélyt, amellyel ez a programm létérdekeire nézve jár. Fiume város közönsége megmozdult, hogy a magyar társadalom és a magyar kereskedelmi társadalom érdeklődését ezen országos érdek iránt fölébressze. A fiumei kereskedelmi kamara indítványa folytán úgyszólván az összes kereskedelmi kamarák felirattal fordultak a kereskedelmi ministerhez, hogy figyelmét felhívják azon veszedelmekre, amely lyekkel a bosnyák vasúti programm fontos gazdasági érdekeinket és főképp a kikötővárosnak létérdekeit kompromittálja. A közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság, amely előtt a közös pénzügyminister úrhoz intézett felterjesztésünk kapcsán ezen súlyos aggodalmakat feltártuk, teljesen osztozott ezekben és javaslatunk folytán elfogadta a következő határozati javaslatot (olvassa) : »Utasittatik a közös pénzügyminister ur, hogy a bosznia-herczegovinai vasúti hálózat kiépítésére nézve a két ország kormányával ujabb tárgyalásokat folytasson, ezen vasúti programmba a növi—bihácsi vonalat felvegye és ugy bihács—növi csatlakozás, valamint a bihács—növi vonalon a tarifakészités iránt a két kormánynyal egyidejűleg megegyezzen.« Én azt hiszem, hogy ezen határozat a közös pénzügyministerrel szemben határozott utasítás, a t. magyar kormányra nézve pedig egy még sem negligálható útbaigazítás volt. Ennek daczára azt konstatálom, hogy az előterjesztett törvényjavaslat sem Fiume városának, sem az összes magyar kereskedelmi kamaráknak aggodalmaival, sem pedig a delegáczió határozati javaslatával nem számolt. T. ház! Az előterjesztett törvényjavaslat első etapéja egy olyan akcziónak, amelynek során sem megállni, sem visszafordulni nem lehet, 63