Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-329

329. országos ülés Í912 január lU-én, péniekéú. 239 túl szigorítsuk az ügyvédi kvalifikácziót, a mely batárnak betartása feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az ügyvédi minősítés minden tekintetben kielégítő legyen. (Helyeslés a jobboldalon.) Mit tehetünk mi mint törvényhozók ? Azt, hogy az ügyvédtől megköveteljük a lehető legmagasabb kvalifikácziót, (Helyeslés jobbfelöl.) hogy felállítjuk mindazokat a garancziákat, a melyek szükségesek ahhoz, hogy az ügyvéd az ő magasztos hivatását minél jobban teljesítse. Szivák Imre : Ezt akarjuk ! Nagy Ferencz: Ha mi ezt felállítjuk, akkor megállapíthatjuk, hogy az eddigi kvalifikáczió ennek a mértéknek nem felelt meg. (ügy van !) Magam is elfogadom, hogy az eddigi minősítés nem volt elegendő, különösen abban a tekintetben, hogy közvetlenül azután, a mikor már gyakorlatra ment az illető, még mindig elméleti tanulmányokat kellett folytatnia. Ez nem jó, ennek következtében szenved az elmélet és szenved a gyakorlat. (Igaz ! ügy van ! a jobb- és a báloldalon.) Azt is elismerem, hogy az a gyakorlati idő, a mely eddigelé elő volt irva, kevés ahhoz, hogy az illető azt a teljes gyakorlati jártasságot elsajátítsa, a mely szükséges arra, hogy önálló ügyvéddé legyen. (Igaz ! ügy van ! a jobb- és a baloldalon.) Elfogadom tehát azt, hogy ez az elméleti kvalifikáczió már meglegyen, mikor az illető megkezdi az ügyvédi gyakorlatot; valamint elfogadom azt is, hogy az ügyvédjelölti gyakorlati idő kiterjesztessék. Nem azért, hogy a konkurrenezia kevesebb legyen, mert ezt a limine visszautasítom ; (Helyeslés.) hanem azért, mert azt már önmagában véve szükségesnek tartom az ügyvédi hivatás biztosítása szempontjából. (Helyeslés.) Ezt pedig azért kellett hangsúlyoznom, hogy ide bele ne vegyítsük, különösen az átmeneti intézkedések szempontjából, a kenyérkereseti kérdést. Darvai Fülöp : Ez nem kenyérkereseti kérdés, ez társadalmi baj ! Nagy Ferencz: Bocsánatot kérek, akárhogy gondolkozunk azon, hogy az ügyvédi pálya túl van terhelve, hogy nagyon sokan tódulnak oda, és akármiféle remédiumok felett gondolkozunk, Sághy Gyula t. barátomnak azt a gondolatát, hogy egy numerus elausus hozassék be nálunk, a magam részéről a priori visszautasítom. (Élénk helyeslés bálfelol.) Ez nem is ér semmit, ezzel a jelenlegi generácziónak semmit sem lehetne használni, (Zaj. Elnök csenget.) de különben is én ezt a magam részéről egyenesen reakozionáriusnak tartom. (Helyeslés.) Én ilyeneket nem akarnék az orvosságok közé felvenni. Sághy Gyula: Pedig az egyedük orvosság ez lehet csak, ha segíteni akarunk ! Nagy Ferencz : De hát ezen a bajon törvényhozási intézkedésekkel segíteni nem is lehet. Tessék az iránt tisztában lenni, hogy ez nem törvényhozási, hanem ez társadalmi kérdés. Hiszen azok, a kik ma az ügyvédi pályára lépnek, nem azért lépnek erre, mert a pálya, mint ilyen, vonzza őket, hanem azért, mert nincs más pálya, a hova lépjenek, (ügy van I) A birói pályára alig léphetnek, mert az még rosszabb, a hivatalnoki pályának megvannak a maga korlátai; a kereskedelmi és ipari pályára való lépésre pedig Magyarország (Felkiáltások baljelől: Oda nem mennek !) nem nyújt elég bő alkalmat. Akkor azután igen sokan persze ügyvédekké lesznek a nélkül, hogy benső hivatás vonzaná őket oda. Társadalmi baj ez ; társadalmi baj ellen pedig mi törvényhozási intézkedésekkel hiába küzdünk. (Zaj. Elnök csenget.) Nekünk nem hivatásunk utóvégre visszariasztani akárkit akármilyen pályától, legyünk ez iránt tisztában. Az embernek állampolgári joga azt a pályát választani, a mit akar. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon. Mozgás jobbjelől.) Mi törvényhozás pedig nem tehetünk mást, mint hogy állapítsuk meg azokat a kellékeket, a melyek bizonyos pályára szükségesek; egyebet nem tehetünk. Justh Gyula: Ugy van! Tökéletesen igaza van ! Nagy Ferencz: A miért én leginkább fel akartam szólalni, az az, hogy talán akkor, a mikor elfogadjuk az igazságügyi bizottság javaslatát, a melyhez én a magam részéről is készségesen hozzájárulok, mégis ne legyünk túlszigoruak, különösen azokkal szemben, a kik, nem mondom., szerzett jogon — hiszen arról nem. lehet beszélni, hisz minden jogász tudja, hogy nem szerzett jog. Justh Gyula: Hogyne lehetne ! Darvai Fülöp: Mert nem szerzett jog! Nagy Ferencz : De annyi bizonyos, hogy igen nagy méltányosság az, a mely megköveteli, hogy azok, a kik már közel állanak ahhoz, hogy az ügyvédi kvalifikácziót megszerezzék, ne sújtassanak (Igaz ! ügy van !) akkor, a mikor ők csakugyan még a mostani rendelkezések alapján léptek e pályára, tehát számításba vették azt, hogy a mostani törvény alapján mikor és hogyan tudnak a törvénynek eleget tenni. Én azért azt hiszem, hogy a mikor a t. minister ur egy kétesztendei átmeneti időt állapított meg, akkor már voltaképen nagyon is szűkre vonta a méltányossági szempontot, a mely itt irányadó lehet. Mert hiszen méltóztassék figyelembe venni, hogy azelőtt visszaható erő egyáltalában nem is állapíttatott meg; például az ügyvédi rendtartás, az 1874: XXXIV. t.-czikk 112. §-a visszaható erőt egyáltalán nem állapit meg, hanem kimondja, hogy a joggyakorlat időtartamára és az ügyvédjelölt minősítésére vonatkozó határozmányok azon ügyvédjelöltekre, a kik a törvény életbeléptekor a jogi tanfolyamot bevégezték és a joggyakorlatot már megkezdték, nem terjednek ki. (Mozgás.) Kubinyi Géza: Ennél is igy kell lenni! Nagy Ferencz :|Megint az a szempont van itt, hogy bizonyos túltengésben szenved az ügyvédség, de ezt a szempontot, engedelmet kérek, a magam részéről nem tudom elfogadni. (Helyeslés a szélsőbáloldalon. Felkiáltások : Nem is segit !) Ha már nem állunk arra az álláspontra, a melyet az 187-1-iki