Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-298

420 298, országos ülés 1911 november 25-én szombaton. tenni a katonai létszámemelés terén, a maguk hadügyi érdekei szempontjából, (ügy van ! jobbról.) Én tehát csak a mai állapotot- hasonlíthatom össze és azt hiszem, nagy tévedésben van mindenki, a ki az 1921. évi adatok alapján kivánja a mi létszámemelésünk adatait — mert csak akkor lesz teljesen kifejlesztve a hadsereg a létszámemelés folytán — ezekkel az adatokkal összehasonlítani. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) Már most, megadtam a feleletet első kérdésemre, hogy t. i. mit jelent a haderő gazdasági szempontból, mint fogyasztó Magyarország közgazdasági életében és azt hiszem, ez az eredmény teljesen megnyugtató, azért, mert négyötöde annak az összegnek, a melyet Magyarország a közös hadseregre és honvédségre íordit, az ország gazdasági életének visszatériil Áttérek most már második kérdésemre, hogy t. i. mennyiben térülnek vissza a közös hadseregre forditott kiadások az országnak ? Itt tehát, mig az előbbi kérdésnél, az egész haderőt, annak összes anyagát értettem, tehát a m. kir. honvédséget is ; második kérdésemnél kizárólag a közös hadseregről fogok beszélni, hiszen ez képezi alapját is annak a határozati javaslatnak, melyet az imént voltam bátor idézni. A közös hadseregre a monarchia két állama 1911-ben összesen 518.14 milliót íordit, ebből esik Magyarországra a rendes kiadásoknál 155.22, a rendkívüli kiadásoknál 33.38, összesen tehát költünk a közös haderőre 188.60 milliót. Itt egészen uj alapból kivánok kiindulni e kérdésein tárgyalásánál, a mely eddig Magyarországon, de Ausztriában sem volt tárgyalás anyaga. Én ugyanis tanulmányaim során arra az eredményre jutottam, hogy itt Magyarországot nem annyira kvótaszerű kiadásunk visszatérítése czimén, hanem, egészen más okból lényeges károsodás éri. A létszámból kell kiindulnom, abból t. i., hogy a közös hadseregben Magyarország területéről sorozott mekkora legénység szolgál tényleg Magyarország területén. Azt hiszem ugyanis, hogy Magyarország joggal állithatja fel azt s követelést, hogy ha a magyarországi legénység és tisztikar egy része innen állandóan elvezényeltetik, a mely intézkedésnek helyességét, czélszerüségét, jogosságát, szükségességét katonai szempontból egyáltalán nem kivánom vita tárgyává tenni, nem is esik kompetencziám körébe, elfogadom azt szükségesnek, de hogy gazdasági szempontból a Magyarországról sorozott legénység fogyasztása Magyarországra kell hogy essék: ez olyan követelmény, a melynek akármely vonatkozású politikával nézetem szerint semmi néven nevezendő összefüggése nincs ; egyszerű gazdasági követelmény az, hogy annak az emberanyagnak, a melyet a hadseregnek adunk, fogyasztása Magyarország közgazdasága javára essék. (Helyeslés a baloldalon.) <; Eitner Zsigmond: De nincs így ! Szterényi József: Erre rá fogok térni később. Ebből kiindulva, mindenekelőtt meg kell állapitanom a magyarországi létszámviszonyokat, mert későbbi adataim alapját képezik ezek. Az összes békeállomány ez idő szerint 297.000 ember a közös hadseregben ; ebből esik Magyarországra 85.000, Ausztriára 169.000, Boszniára 29.000 az álló hadseregből; a haditengerészetből pedig esik Ausztriára 2000, Magyarországra 1000 és a nyilt tengeren levő személyzetre 11.000, vagyis kerek összegben Magyarországra esik a tényleges állományból 86.000 főnyi legénység ; holott ha a véradó szerint számítjuk, kellene hogy Magyarországon állomásozzék 109.711 ember. Ebből állandóan el van vezényelve igen nagy rész, részben Ausztriába, részben Boszniába. Az Ausztriába állandóan elvezényeltek száma ez idő szerint 13.263, a Boszniába elvezényeltek száma 17.232. Itt bizonyos hiány fog kijönni, de ezt méltóztassék annak betudni, hogy Ausztriából viszont bizonyos fegyvernemek Magyarországra vannak vezényelve, én tehát a nettó számmal foglalkozom, azzal a hiánynyal, a mely a Magyarországra sorozott legénység és a Magyarországon tényleg szolgáló legénység között van. Boszniát ebből a szempontból kettős elbírálásban kell részesíteni. Az a katonai létszám, a mely Boszniában állandóan szolgál, természetszerűleg a monarchia két államának legénységéből kerül ki. Bn tehát azt a tételt állitom fel magamnak : különbséget kell tennünk azon létszám között, a mely a véradó szerint minket terhel, vagy terhelne kötelességszerüleg a Boszniában állomásozó katonaságból. Ezt levonom és csakis azt a pluszt veszem Magyarország terhére, a mely ezen véradó szerinti mennyiségen felül van Boszniában állomáson. Kellene pedig lenni véradó szerint Magyarországból 13.143-nak Boszniában,tényleg azonban vezényelve van 17.232, vagyis 4089 emberrel több van állandóan Boszniában, mint a mennyi Magyarországnak kötelességszerű részesedése a boszniai védelemben. Ez pénzben kifejezve — mert később nem akarok vele foglalkozni, — 1,930.000 K veszteséget jelent Magyarország részére. Már most, ezeket előrebocsátva, itt ismét négy csoportot állítok fel adataim ismertetése szempontjából, ugyanazon általános fogyasztási adatokat, a melyeket imént az első kérdésnél emiitettem, a melyek rendszerint egyéni pénzforgalom elnevezés alatt szerepelnek ; utána a községek háztartását, t. i. azon összegeket, a melyek laktanyabérek stb. czimen többnyire a községek javára esnek, azután a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem javára eső összegeket. Az első csoportba — a mint említettem — ugyanazok a tételek tartoznak, a melyeket első kérdésemnél hoztam fel az általános fogyasztásra vonatkozólag. Itt ugy állunk, hogy a tiszti illetményeknél az összes tiszti létszám a hadseregben 22.798, ebből Magyarországon mindössze 7012 van, holott lennie kellene — Boszniát nem számítva— a véradó szerint 9008 tisztnek, ennélfogva 1996 tiszttel kevesebb szolgál Magyarországon, mint a mennyi a véradó szerint minket megilletne, a mi a tiszti javadalomnál, a mely a Magyarországon