Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-292

286 292. országos ülés 1911 november 18-án, szombaton. megengedett kedvezményeknél a honvédelmi mi­nister urnak túlnagy hatáskör adatik és ezzel könnyen visszaélhet. (Halljuk! Halljuk!) Eltekintve attól, hogy ez a kívánság az álta­lam már előadott kilenczes- bizottsági elaborátum­nak —- a melyre nézve mindenki kívánja, hogy annak érvény szereztessék, — harmadik pontjá­ban egyenesen benne van, a mint azt beszédem elején voltam bátor kifejteni, eltekintve ettől, nem találok abban semmi nehezményezni valót. ha a kedvezmény megadása a legfőbb fórumra, a honvédelmi minister úrra bizatik, hogy az illető kedvezményre nézve a saját hatáskörében hozhas­son határozatot, a melyet, az eddigi törvény szerint, nagyrészben, csak a közös hadügy minister­rel egyetértőleg hozhatott. Nem találok pedig nehezményezni valót azon oknál fogva, mert hiszen a honvédelmi minister a mi felelős kormá­nyunknak a tagja, (Igaz 1 TJgy van ! a jobboldalon.) és igy a mi saját rninisterünk kezébe teszszük le ezt a jogot. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Zlinszky István : Nem erről van szó ! (Fel­kiáltások jobbfelől: Hát miről!) Karátson Lajos államtitkár: Győrffy Gyula t. képviselőtársam kifogás tárgyává tette, hogy az ujonczjutalékban, a mely e törvényben követ élte­tik, nincsen benne Bosznia és Herczegovina ujon­czainak száma. Hát ez nagyon természetes, t. képviselőház, hogy ebben a törvényben nincsen benne. A mint tetszik tudni, közismert dolog, Bosznia és Herczegovina annektálva van ugyan, de közjogi helyzete, a mint ezt az előbb volt már szerencsém mondani, rendezve nincsen. Ennek kö­vetkeztében nincsen rendezve az ottani honpolgár­sági viszony sem. Ez idő szerint ott csak tarto­mányi illetőségről lehet beszélni, de honpolg ról nem. Már pedig a magyar törvény csak magyar honpolgárok viszonyait van hivatva rendezni. (Igaz! TJgy van ! jobbfelől.) Csak ezt rendezheti a véderő törvény is, másra tehát, mint magyar honpolgárra, nem is vonatkozhatik és másról, mint magyar honpolgároknak hadkötelezettségi viszonyairól és igy más egyének hadkötelezettségi viszonyairól, nem rendelkezhetik. Igy tehát a Boszniában tar­tományi illetőséggel biró egyének hadkötelezettségi vagy védkötelezettségi viszonyait szintén nem teheti rendezés tárgyává. (Igaz ! TJgy van ! a jobb­oldalon.) Ugyancsak Győrffy Gyula t. képviselőtársam vetette fel azt a kérdést is, hogy ez a parlament annak a védtörvénynek a tárgyalására illetékes nem lehet azért, mert a kormánynak és a kormány­pártnak a programmjában annakidején, a mikor a választási harczba belement, a védtörvény benn nem foglaltatott, ez a programúiba fel nem véte­tett, a mint hogy a kormány azt fel sem vehette, mert még nem is tudta, hogy milyen lesz az a véd­törvény. :.: Eltekintve attól, hogy én magát az elvet sem tartom helyesnek és nem fogadhatom el, hogy egy parlament olyan törvény tárgyalásába, a mely a választási programúiban még szóvá nem tétetett, bele ne mehetne, (Élénk helyeslés jobbfelől.) hiszen öt esztendőre történnek a választások, és öt évvel előbb a programmba be se lehet venni mindent, de ezzel elvétetnék magának, minden egyes képvi­selőnek a törvény kezdeményezési joga is : (Élénk helyeslés jobbfelől.) mondom, eltekintve attól, hogy magát az elvet sem tartom helyesnek, ezen specziá­lis esetben, hogy a kormány ezt nem vette programmjába, mert nem tudta, mi lesz a véderő­törvénynyel, legyen szabad azt hangoztatnom, hogy ez a véderő törvény már sok évi tanulmány követ­kezménye. A tanulmányok már sok esztendővel azelőttre nyúlnak vissza és természetesen az előadói terve­zet is már tárgyaltatott azelőtt is, mielőtt ez a kor­mány kormányra jutott és igy a kormány kor­mányralépésekor egy kész tervezetet vett át. Hát igenis tudta, hogy mi lesz ebben a törvény­ben. Ebben a specziális esetben sem áll tehát fenn az az aggodalom, a melyet t. képviselőtársam a törvényjavaslat ellen felhozott. Az ellenzéki oldalról felszólalt képviselő urak felhozzák még a véd erő törvényjavaslat 4. §-ánál azt az aggodalmat, hogy a honvédelmi minister az itt felvett rendelkezés által — ez az intézkedés különben még több helyütt előfordul — alá van rendelve a közös hadügyministernek. A második bekezdés ugyanis azt mondja: >>A honvédelmi minister, illetőleg a honvédség főparancsnoka . . . a honvédség létszámáról, felszereléséről, elhelye­zéséről, katonai kiképzéséről és fegyelmi maga­tartásáról a hadügyministert folytonosan tájé­koztatja*. Én, t. ház, nem osztom ezt az aggo­dalmat. A mint méltóztatnak tudni Z— és ezt be­szédem folyamán ki is fejtettem — a haderő hiva­tása mindenesetre nem a békére, hanem a hábo­rúra vonatkozik. Igy természetes, hogy a háborút megelőző mozgósitás s az erre vonatkozó minden intézkedés már a békében is érezteti hatását; mert mozgósítási terv dolgozandó ki, a mely ha valamely veszély fenyegetné az országot, kiindu­lási pontul szolgál. Ennek a tervnek természetszerűleg egységes­nek kell lennie és igy azt csak egy fej, csak egy szerv csinálhatja meg. Ez a szerv a közös hadügy ­minister, a kinek természetesen már békében is tökéletesen informálva kell lennie a haderő minden egyes részének azon dolgairól, a melyeket fel­sorolni szerencsés voltam. Ez azonban nem alá­rendeltségi állapot, a melyet különben sem lehet a szövegezésből kiolvasni, ez csak egy természetes következmény, egy magától értetődő dolog, a mely különben a mostam törvényben is benne volt. (Helyeslés jobbról és a középen.) A honvédségre vonatkozólag a honvédelmi minister szabad rendel­kezési joga tökéletesen megvan, jövőben is meglesz ezen törvény alapján, ugy, a hogy eddig nem volt. (Helyeslés jobbról és a középen.) Ezekben volt szerencsém a véderőj avaslat tárgyában felhozott észrevételekre ellenészrevéte­leimet megtenni. Azon reményben ringatom maga-

Next

/
Oldalképek
Tartalom