Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-144

114 1H, országos ülés 1911 április 29-én, szombaton. tartalmát. Megkérdeztem a t. képviselő urat, hogy vájjon kinek a kezeirása az. Azt felelte nekem: Pinterovicsé. Azt mondtam: Kérem, legyen szives a t. képviselőtársam jól nézze meg ezt az irást. mert ez reám nézve bizonyos fontossággal bir. Erre azt felelte nekem, hogy ő mint a saját írását, ugy ismeri Pinterovics Antal képviselő úrét és teljesen megnyugtat engem az iránt, hogy ez Pinterovics képviselő úrtól származik. Ugyanakkor én ezen tájékozódásom után most már jóhiszeműleg hittem, hogy a levél valódi, eljöttem a házba és beírtam az interpellácziót, a mely a levél tartalma szerint kötelességemmé vált. Nyomban rá kerestek a horvát képviselő urak és értesítettek, hogy ez misztifikáezió; rá kaptam egy táviratot Pinterovics Antal képviselő úrtól, a melyben értesít, hogy ő ilyen levelet nem irt, végül kaptam tőle egy irott levelet, a melyben megírja, hogy e levelet sem nem irta, sem alá nem irta és legvégül a t. képviselő ur személyesen is fölkeresett engem, hogy közölje velem, hogy sem nem irta, sem alá nem irta ezt a levelet. Hantos Elemér: Mégis interpellál! (Zaj.) Polónyi Géza: Szíveskedjék türelemmel lenni. Ezek után természetszerű kötelességünk etikai alapon a legnagyobb mértékig hozzájárulni annak a ténynek a konstatálásához, hogy ezt a levelet, a melyet fel fogok olvasni apokrifnak kell tekinteni, az nem származik Pinterovics Antal képviselő úrtól; ő azt nem irta, sem alá nem irta. Már most, hogy én mégis interpellálok, annak a következő okai vannak. Először én azt hiszem, ezek a tényállítások, a melyek valódiságáról természetesen nem győződtem meg, nagy széles rétegekben vannak elterjedve, a mint a, levél tartalmából méltóztatik meggyőződni. Én tehát alkalmat akarok adni a magyar kormánynak arra, hogy azt a feltételezett választ megkaphassam, hogy ezek a tények, a melyek itt állíttatnak, valótlanok. A második dolog, a mely engem erre az interpelláczióra kényszerit, épen az a körülmény, hogy én meg akarom állapítani azt, hogy létezik egy nizus, a mely hamis levelekkel, vagy hamisított levelekkel akar magyar politikusokat horvát ügyekben tévedésbe ejteni. A hírlapokból tudjuk, hogy ez nem sporadikus eset. Már most a közöttünk lévő viszony tekintetében nem egészen közömbös az, hogy mi a Horvátországból származó politikai tartalmú leveleket milyen animussal fogjuk ezentúl kezelni. Azt hiszem, t. képviselőház, az én példám legalább is okuló példa lesz minden más képviselő számára a jövendő szempontjából arra, hogy a még általam alkalmazott óvatossági rendszabályokon tul is óvatos legyen, ha ilyen körülmények között valamely értesítést kap. Azonban, t. képviselőház, nekem egy más kötelességem is van, t. i. most már annak a képviselő urnak, a kinek nevével visszaélés történt, módot kell nyújtanom árra, hogy az ilyenfajta hamisítás, legalább a mennyire emberileg lehető, kiderittessék és a jövendőben annak a kedve elvétessék, a ki ilyen eszközökhöz nyúl. • Hozzáteszem, t. képviselőház, hogy akkor, a mikor ezen levelet kaptam, diszkróczió tőlem ebben a levélben nem kéretett; de e levélnek bizonyos részei vannak, a melyek a politikus szeme előtt nyilvánvalőlag bizonyos diszkrécziót feltételeznek. Én e diszkrécziót feltótlenül megőriztem volna egy valódi levéllel szemben; miután azonban most már tudom, hogy hamisitásról van szó, a hamisítóval szemben semmiféle diszkréczióval nem tartozom, sőt kötelességem a t. képviselőházat e levél tartalmával egész terjedelmében megismertetni, hogy mód és alkalom kínálkozzék e levéllel szemben a kipuhatolásra azok részéről, a kik itt érdekelve vannak. Kötelességem ezt megtenni az adott esetben azért is, nehogy délszláv körökben magam kerüljek azon gyanú alá, hogy e dolognak valamikép részese vagyok. (Derültség.) Mindezek után méltóztassanak megengedni, hogy e levelet a maga egész tartalmában felolvassam, előrebocsátván azt, hogy igen természetesen a levélnek ugy fakszimiliéjét, mint fotográfiáját az ez iránt érdeklődőknek kívánatra a , legnagyobb készséggel rendelkezésére fogom bocsátani. A levél így szól (olvassa): »Dr. Ant. Pinterovic, Abgeordneter der Stadt-Esseg. Excellenz ! Geehrter Herr Abgeordnete - Kollega ! In einer sehr heiklen Angelegenheit bin ich bemüssigt mich an deine Excellenz zu -wenden. Wir habén alles versucht, um die Sache in Érieden zu orclnen, aber es geht eben absolut nicht. Banus dr. Tomassich hat aus Croatien die Beamten .Béla Eriedmann nach Eperjes, Mathias Markulin nach Zombor transferiert, weil Sie nicht für Borauer, seinen Liebling, gestimmt habén. Beidé sind Einanzbeamten, und diese rohe Grewalttat hat ihm zu Liebe Minister Lukács durchgéführt.« . Hantos Elemér: Most tudom, hogy miért olvassa fel! Polónyi Géza: Nem olvashatok fel belőle mást, mint a mi abban irva • van. Mondtam, hogy én megőriztem volna a diszkrécziót. (Sálijuk ! Sálijuk! olvassa): » Banus aber erklärte in öffentlicher Sitzung des Landtages, dass diese Transferierung (es wurden zuglei eh 11 Einanzbeamten wegen der Wahlen aus Warasdin transferiert) nur Minister Lukács selbst, ohne Zutun des Banus durchgeführt habe.« Most jön az érdekesebb rész (olvassa)': »Durch diese Transferierung sind wir Anhänger des Banus vor unserer Offentlichkeit in ein sehr schiefes Licht geraten. Von einer Zusammenstellung einer arbeitsfähigen ungarnfreundlichen Majorität im kroatischen Landtagé,