Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-123

128 123. országos ülés Í9íí márczius l&-án, szombaton. kezesünkre. En azt hiszem, és talán nincs tagja a háznak, a ki nem ugy gondolkoznék, hogy ha azok a nemzetiségek tényleg békülni akarnának a magyarokkal, vagy tényleg együtt éreznének és együtt akarnának működni a magyarokkal, a ki baráti kezet ne nyújtana feléjük és ne örülne annak, hogy Magyarországon ez az ellenségeskedés, melynek semmi értelme nincs, végre megszűnjék. Én a magam részéről még áldozatokat is hajlandó lennék hozni ezért, és nagyon csodálkozom, hogy a nemzetiségi párt t. vezetői ez irányban nem tesznek lépéseket. De nagyon kárhoztatom azt a módszert, melyet, ha igaz, Tisza István. gróf t. képviselőtársam akar újra megalapozni, a mikor is pártszempontból tárgyal a nemzetiségekkel és ugy tesz, mint a régi szabadelvű párt, a melyik a nemzetiségekkel azért nem volt képes soha megbirkózni, mert mindig pártpolitikájának czéljaira akarta a nemzetiségeket felhasználni. Részemről ezt tartom a szabadelvű párt egyik legnagyobb bűnének. Ha nem pártszempontból, hanem az ország jól felfogott érdekében kez&lték volna a nemzetiségi kérdést, akkor nem ott volnánk, a hol vagyunk, hanem sokkal előbbre és akkor a nemzetiségek is belátták volna, hogy mi tulajdonképen jóakaró barátaik vagyunk és igy lehetett volna a nemzetiségeket a magyar állameszmének megnyerni. Itt van megint egy kérdés, melyre a kormánytól választ várnék. Ez Bosznia ós Herezegovina hovatartozandóságának kérdése. Annektáltuk ezt a tartományt, készek voltunk háboriíba menni érte. A magyar csapatok túlnyomó többségben voltak ott akkor is, midőn Boszniát okkupálták, most is, mikor annektálták. Túlnyomó többségben vitték őket a határrra azért, mert Bosznia a történelmi jog alapján Magyar. országot illeti. S most, mikor Boszniát és Herczegovinát annektáltuk, nem tudunk választ kapni arra, hogy a mi történelmi jogunkkal mi történik. Vagy pedig Bosznia ós Herczegovinával a trializmusnak akarják megvetni az alapját? (Ugy van! a szélsobálóldálon.) Erre nézve nagyon kérnék felvilágosítást. A parlamentnek tartoznak annyival, hogy ilyen eminenter az ország érdekében lévő kérdésben az országot és a parlamentet felvilágosítsák. Hogy mennyire dolgoznak a magyar érdekek ellen Boszniában és Herczegovinában, erre a legszebb példa a boszniai agrárbank, melyet tudvalevőleg a kereskedelmi bank alapított a kmetmegváltás dolgában. A közös pénzügyminister hozzájárult a bank alapításához, de a már készenlévő bankot az osztrák delegáczióban egyszerűen megbuktatták. Ugy látszik, nemcsak Bosznia és Herczegovina hovatartozásának kérdése nem lesz a magyar nép óhaja szerint megoldva, hanem kereskedelmi érdekeink sem találnak Bosznia és Herczegovinában semmiféle támogatást. Ugy néz Id a dolog, mintha velünk csak a sült gesztenyét akarták volna kikaparni Ausztria számára. Ezt a kérdést nem szabad a levegőben lógni hagyni, hanem akár igy, akár ugy el kell dönteni, mert különben a trializmus alapját vetik meg. Az elősoroltakon kivül nem fogadom el a költségvetést azért sem, mert a kormány, a mikor itt bemutatkozott, arra az álláspontra helyezkedett, hogy szocziális dolgok iránt nagy érzékkel birván, a szocziális téren reformokat fog létesíteni. És mit látunk? A költségvetés gyermekvédelmi tételét, a mi elsőrendű szocziális kérdés, leszállítja és az összes közjótékonysági és emberbaráti intézményekre 504.138 koronát állit be a költségvetésbe. Én szegyeiéin azt, hogy Magyarország közjótékonysági és emberbaráti intézményekre 504.000 koronát áldoz akkor, a mikor azt látjuk, hogy több mint 300 milliót adunk a hadsereg czéljaira azért, (Igás! Ugy van! a szélsobálóldálon.) hogy Németország kegyét megnyerhessük, hogy a hármasszövetség elég hatalmas legyen, akármilyen véres háborúba belemenni. Erre a czélra 200 milliót is áldoz ez a nyomorult ország, közjótékonysági és emberbaráti intézményekre azonban csak 504.000 koronát. Azt hiszem, mindenkinek be kell látnia, hogy ez nem egészséges állapot, hanem abszurdum. A t. előadó úr... (Felhiáltásoh a szélsobálóldálon : Hol van ?) B. Lévay Lajos: Itt van! Kovács Gyula: . . . nagyon szépen emlékezett meg itt Széll Kálmán t. képviselőtársunkról! Ha megengedik, felolvasom (olvassa): »A bevételek növekedésének tervét a háznak egy rendkívül érdemes tagja, Széll Kálmán volt ministerelnök úr oly érdekesen fejtegette itt, hogy én arra bővebben ki nem térek, csak jelzem, hogy a pénzügyi bizottság is nagyjában azon az alapon áll, a melyet Széll Kálmán igen t. volt ministerelnök úr a múlt év végén az indemnitási vita során kifejtett.« Azt hiszem, a ház minden egyes tagja adózni fog Széll Kálmán t. kéjjviselőtársunknak ugyanazzal a tisztelettel, mint az előadó úr és elismeri azt, hogy Széll Kálmán t. képviselőtársunk nemcsak Magyarországon szaktekintély pénzügyi kérdésekben, hanem európai szaktekintély, a ki először rendezte Magyarország pénzügyeit. És mégis mit látunk? Azt, hogy a pénzügyi bizottságba nem választották be azért, inert nem tagja a munkapártnak. Hát lehet-e igy pártszempontokat az ország érdekei ellen érvényesíteni? Hát helyes-e, hogy a nagy munkapárt egy ilyen embert, mint Széll Kálmán, a kinek képességeit respektálja az egész világ, a ki Magyarország pénzügyeit először rendezte, nem enged be a pénzügyi bizottságb hol a leghasznosabb munkát végezhetné? Ez megint csak azt mutatja, hogy ebben a parlamentben nem az ország érdekeit nézik, hanem elsősorban és mindenekelőtt a pártérdeket és a pártszempontot. (Ugy van! a szélsobálóldálon.)