Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-114

498 lik. országos ülés 1911 márczius i-én, szombaton* és az előadó urat, milyen százalékban osztották fel eddig a Bosznia területéről származó banknyereséget Magyarország és Ausztria között és milyen százalékban fogják felosztani ennek a törvénynek életbelépte utáni időben. Erre tiszteletteljes felvilágosítást és választ kérek. A második dolog pedig, mivel az 1887. évi XXVII. t.-ez. szerint az 1879. évi LII. t.-czikknek a 6. szakasza fentartatik. abban a 6. §-ban pedig az ottomán érmék továbbra is forgalomban maradnak Bosznia területén, tudnom kellene, hogy mi történik ezen ottomán érmékkel, mennyi van ott forgalomban, mennyit konfiskáltak, mennyit nem konfiskáltak; ezt mind nem tudom. De tudnom kellene azért, mert ha ottan a bank papirossal ottománt, tehát aranyérméket szerez meg és ezeket súly szerint az ő érczfedezetébe beszámíthatja, tiszta és világos dolog, hogy a bank ezen a réven szintén nyereségre tesz szert, a mennyiben papirossal aranyat szerez. Nem tudom, van-e még ott forgalomban ottomán érme, mennyi van ; ezt sem önök nem tudják, sem én nem tudom. Vájjon a bank érczkészl etében ezen ottomán érmékből mennyi szerepel, se önök nem tudják, sem én. Ezeket a dolgokat így hagyni, hogy ott van egy res nullius, az egész Bosznia és fierczegovina területén forgalomban volt ottomán bank aranyérmei, a melyek hovatartozandósága és felosztása tekintetében senki nem tudja, hogy hogy történik és történt az intézkedés, legalább annyit elvárhatunk, hogy legalább a szándékok tekintetében kapjunk felvilágosítást: mit akar a pénzügyminister ur ezen ottomán érmékkel, hogy lesznek ezek és kiknek a javára lesznek elszámolva 1 Mindezek álapján magam részéről a harmadik szakaszhoz hozzá nem járulhatok, kijelentem, hogy azt nem szavazom meg, (Helyeslés halfelál.) hanem nagyon kérném, hogy ezen kérdések tekintetében a t. házat a t. pénzügyminister ur vagy az előadó ur tájékoztatná. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Kivan még valaki a 3. §-hoz hozzászólani % (Nem !) Ha szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan szólani. Lukács László pénzügyminister: T. képviselőház ! Mindenekelőtt konstatálni kívánom, hogy én alkalmat akartam adni-a t. képviselő urnak, hogy az eredeti aktákba való betekintés által meggyőződjék mindazon kérdésekre nézve, a melyeket szükségesnek tart megvizsgálni és a melyekre nézve magának felvilágosítást kivan szerezni. j>5 Polónyi Géza: ügy van ! •» Lukács László pénzügyminister: Hogy ez eddig nem történhetett meg — sajnálatomra — az tisztán tőlünk nem függő okokból történt és rendelkezésére áll a t. képviselő urnak a mai naptól kezdve minden felvilágosítás, a melyre szüksége van. Méltóztassék az időpontot megállapítani és akkor az illető urak a szükséges felvilágosításokat meg fogják adni. A mi a boszniai kérdést illeti, t. képviselőház, én is abban a véleményben vagyok, hogy itt ezen törvénynek a keretében Bosznia hovatartozandóságára nézve semmiféle állást nem foglalhatunk és nem vagyunk hivatva a banktörvény keretében ezt a kényes és nehéz kérdést nemcsak megoldani, de talán nem is helyes, ha vita tárgyává akarnók ez alkalommal tenni. Erre nézve annak ideiében a szükséges előterjesztések meg fognak tétetni és a törvényhozás abban a helyzetben lesz, hogy e kérdésben állást foglaljon. A mi a boszniai jövedelem felosztását illeti, t. képviselőház, erre nézve kijelenthetem, hogy az nem perczentualiter, nem kvóta szerint törtéaik, hanem a boszniai jövedelem belejön az összjövedelembe, az osztrák fiókok és a boszniai fiókok jövedelme összesittetik és ezen jövedelem azon kulcs szerint osztatik el, a mely kulcs egyáltalában a jövedelem felosztására nézve a törvényből kiderül, a törvényben és az alapszabályban megállapitott módozat alapján. A mi azt a kérdést illeti, hogy mi történik a török érmékkel, erre nézve csak azt vagyok bátor válaszolni, hogy a török érmék ott ugyan a magánforgalomban vannak, de nem képeznek hivatalos törvényes fizetési eszközt, hanem a ki török érmékben akar például szerződni, annak ez nincs megtiltva. De a törvényes fizetési eszköz a koronaérték. Hogy azonban a bank üyen török érmék birtokában nincsen, vagy legalább is nincsen jelentékeny összegű török érme, amit bizonyít a legutolsó, vagyis az 1911. évi február 26-iki kimutatás, a mely szerint a bank tulajdonában egyetlenegy török font találtatott, a mi húsz korona és néhány fillér. És pedig semmiesetre sem olyan jelentékeny összeg, a mely a bank érczkészletét bármi módon is alterálhatná. Ezeket tartottam szükségesnek előadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a törvényjavaslat 3. §-át változatlanul elfogadni: igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat, a .Iák azt elfogadják, szives kedjenek felállani. (Megtörténik.) Azt hiszem, kimondhatom, hogy a ház a törvényjavaslat 3. §-át változatlanul elfogadja. Következik a 4. §. Rudnyánszky György jegyző (olvassa a 4. §.-t.) Elnök : Szólásra következik ? Zlinszky István jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház ! A 4. §-nak az adómentességről és az értékpapír forgalmi adóról szóló rendelkezéseire nem szándékozom kiterjeszkedni, hanem kizárólag az 1899 : XXXVII. t.-cz. 6. és 7. §-ainak további fentartására nézve teszem meg észrevételeimet. (Halljuk! Halljuk 1 balfelől.) Elsősorban is foglalkoznom kell a 6. §-szal, mert ez tartalmazza a jövedelem, illetőleg a részesedés felosztásának uj kulcsát. 1899-ig ugyanis a