Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-114

490 lU. országos ülés 1911 m Ebből az az inkonzekvenczia áll elő, Hogy mig Magyarországon nyereséges a fióküzleteknek felállítása, addig Ausztriában ez passzívákat eredményez, a mennyiben a fiókok felállítása és az azzal járó rezsi, oeruházási költségek természetes veszteséget okozván, ez minket is érint a mi részesedésünk arányában. A fiókok kérdésével kapcsolatban felvetődik azután a bosnyák-herczegócz területen felállítandó fiókok kérdése is, a mire nézve Magyarországnak természetes ingerencziáj a nemcsak, hogy volna és kell hogy legyen, de meggyőződésem szerint az uj közjogi és állam]ogi viszonynak megfelel őleg ezen bosnyák területen, másnak, mint Magyarországnak, a fiókok felállítása tekintetében beavatkozási joga sem volna. Mert hiszen mindjárt rátérek ezzel kapcsolatosan a dolog másik részére, hogy t. i. Bosznia államügyi szempontjából remélem, hogy a magyar parlamentben a legkisebb véleménykülönbség sincs arra nézve, hogy az kizárólag és tisztán Magyarországhoz tartozik. Ennek a szakasznak az ide vonatkozó rendelkezései minket ki nem elégíthetnek és ajánlanám, méltóztassék a jövőre való alkudozásoknál figyelembe venni azt, hogy ezeket a passzív fiókokat Ausztria területén méltóztassék majd korlátozni és annál inkább gondoskodni a javaslatban arról, hogy a bankfiókok megfelelő számban állíttassanak fel Magyarország területén mindazokon a helyeken, a hol ma csak mellékhelyek vannak, a hol csupán levelezésre szorítkozik a bank és egyáltalában nem elégíti ki az illető kereskedelmi góczpont bankhiteligényeit, a melyek pedig Magyarország kereskedelmi forgalma szempontjából nem szubordinált jelentőségű dolgok. Ennek a csekély tiz fióknak a felállítása és beosztása" abszolúte nem elégítheti ki Magyarország érdekeit. Már csak ezen okból sem járulhatok hozzá, — azt hiszem, t. barátaim sem járulnak ahhoz — hogy azt a szakaszt megszavazzam. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De a második dolog, a mire nézve a képviselőház figyelmét fe akarom hívni, (Zaj. Elnök csenget.) Boszniára vonatkozik. Ebben a 3. §-ban t. i. a kormány arra a kedélyes, kellemes és egyszerű álláspontra helyezkedik, hogy a Boszniában történt dolgokat egyszerűen nem történteknek tekinti és áll ez 1880 : VI. t.-czikk alapján, a mely még az okkupáczió idejében azt a jogállapotot statuálta, hogy Boszniában mi csak ideiglenes rendelkezés alapján, mint kezelők vagyunk és ennek folytán Boszniában, sem államjogi, sem felségjogi területen végleges intézkedéseket tenni nem akarunk. Ez az állapot azonban tovább fenn nem tartható, t. ház, illetőleg ezt a bizonytalanságot föntartani annyival kevésbbé lehet, mert hogy rámutassak arra, hogy Magyarországon már a biróságok is reasszumálták, illetőleg befejezett dolognak tekintik az annexiót, hivatkozom arra, hogy csak a napokban történt meg, hogy a m. kir. Curia egy ítéletet hozott, — nem tudom, lárczius fi-én, szombaton. mit fog hozzá szólani az igen t. igazságügyminister ur — a melyben egyszerűen deklarálta azt, hogy Bosznia-Herczegovina nem külföld, hanem belföld. A nélkül természetesen, hogy az állampolgárság tekintetében magának véleményt tudna alkotni. A m. kir. Curia t.i. a császári királyi proklamáczió alapján egyszerűen mint jogi ténynek az alapján, megállapította, hogy Bosznia már nem külföld, hanem belföld. Közjogi szempontból megérdemli, hogy a parlament e kérdéssel foglalkozzék, mert ha az ország legfőbb bírósága . . . MártOnffy Márton : A magyar korona joga, ez összefügg a bankkal és Boszniával ? ?H Polónyi Géza: összefügg Boszniával, mert ebben a szakaszban most méltóztatnak meghatalmazást adni a kormánynak, hogy Ausztria kormányával megegyezve, hosszabbítsa meg a Boszniára vonatkozó bankmeghatalmazást. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hát ezt sem tudja ? Derültség baljelöl.) Erről van ám szó, t. barátom. (Derültség jobbfelöl.) Eitner Zsigmond: El kell ám olvasni a paragrafust ! (Derültség a szélsőbaloldalon.) Justh Gyula: Még annak is el kell olvasni, a ki csak közbeszól. (Derültség baljelől.) Polónyi Géza : Már most nem az a kérdés, hogy adhat-e a magyar törvényhozás olyan meghatalmazást a ministemek, a melylyel az osztrák kormánynyal megegyezve kell hogy rendelkezzék a Bosznia területén lévő bank kérdésében, ebben a kérdésben egyúttal benne van annak a közjogi kérdésnek eldöntése is, hogy Magyarország ma is még az eddig létezett ideiglenes állapotot akarja fen tartottnak tekinteni és azért mondom, hogy az eddigi állapot fentartása alapján tessék az osztrák kormánynyal szerződni, hogy Boszniában mi történjék. Erre nézve mondom t. képviselőtársamnak, hogy a m. kir. Curia már más állásponton van; kimondta, hogy már nincs ideiglenes állapot, hanem egy végleges állapot van, a mely szerint Bosznia már nem külföld. Már most, hogy a nagyméltóságú Curia jogforrásnak tekint egy cs. és kir. proklamácziót, a nélkül, hogy a magyar parlament ezt valaha tárgyalta volna, a nélkül, hogy ez a törvény promulgáltatott volna, hogy a Curia . . . Elnök (csenget) : Kérem, ez nem tartozik a tárgyhoz. Eitner Zsigmond: Már hogyne tartoznék ? Hiszen benne van a javaslatban ! (Zaj.) Elnök : Ismétlem, ez nem tartozik a tárgyhoz ! Polónyi Géza ; Ez a Curiára tartozik, de hogy a magyar parlament ma, 1911-ben, adjon a pénzügymínisternek egy olyan meghatalmazást, a mely prejudikál Bosznia hovatartozandósága tekintetében annak az elvnek, hogy ez nem Magyarország kizárólagos államterülete az annexió után, ehhez a kérdéshez a magyar parlamentnek joga és kötelessége hozzászólani. (Hslyeslés a szélsőbaloldalon.) Mert ha ez a kérdés nem lenne vitás az osztrákok részéről, akkor én ezt fel sem hoznám; de méltóztatnak tudni, hogy Ausztriában a leg-