Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.
Ülésnapok - 1910-75
75. országos ülés 1911 nem lett volna hatalom, a mely az osztrák Reichsrathban ezt keresztül tudta volna vinni. Kossuth Ferencz : Belátta ezt az osztrák kormány is. Gr. Apponyi Albert: Mikor ilyen reális érdekekkel állunk szemben, a mikor a pénzügyi és a közgazdasági hatalom azon teljességének megitéléséről van szó, a melyet Ausztria részben a valutaelzártság folytán is Magyarország felett gyakorol, hát akkor azt hinni, hogy akár.az OsztrákMagyar Bank jelenlegi nagyérdemű igazgatójának, akár nagytudásu főtitkárjának, akár tiszteletreméltó 15 igazgatótanácsi tagjának fellépése oly hatással lesz az osztrák kormányra és a Reichsrathra, hogy mindezekről a hatalmi kérdésekről megfeledkezve és magukat elpudeálva, beleegyezzenek a készfizetések felvételébe ; akkor lehetetlen, hogy ezt valaki komolyan higyje, ez egyszerűen palástolása annak a kudareznak, a melyet a kormány szenvedett. (Igaz! Ugy van! Taps balfelől.) Tehát a készfizetés, az az egyetlen érv, a melylyel a bankközösségnek ideig-óráig fentartása mellett lehetett volna megállani a vitának, hogy a készfizetés igy könnyebben és biztosabban legyen keresztülvihető : ez el van ejtve. Akkor mi marad ? És akkor mire való volt ehhez az elejtéshez még olyan kis furfangot hozzácsotolni, a mely majdnem komikus volna, hogyha államjogi következményei és államjogi folyományai nem volnának annyira aggasztóak. Ez az a bizonyos negyvennapos határidő. (Felkiáltások balfelöl: Négyhetes !) Igen, négyhetes határidő, én még egy kicsit kiterjesztettem. (Derültség balfelöl.) Hát én ezt oly alkotmányjogi monstruózitásnak tartom, a melyhez akkor sem tudnék hozzájárulni, ha azt az eredményt, a melynek kedvéért a t. kormány ezt nekünk javasolja, ezzel biztosithatná ; pedig nem biztosithatja, mert hiszen a készfizetések ügye már a két kormány közti tárgyalásnál fog megfenekleni minden valószínűség szerint. De azok után is, a miket Thaly Ferencz t. határom erről a tárgyról mondott, van annak még néhány oldala, a melyet ki szeretnék emelni. (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Úgy Kossuth Ferencz, mint Thaly Ferencz t. barátaim ennek a tervbe vett intézkedésnek jellemzésére azt a szót használták, hogy »klotür«. Bocsánatot kérek, ez rendkívül enyhe megítélése eanek az intézkedésnek. Mert a klotür mit jelent ? Azt jelenti, hogy a vita tartamának egy bizonyos határ szabatik, és ezen batár után az illetékes testület szavazással dönt. t Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezt a mi viszonyaink közt nem tartom czélszerűnek és behozatalát ellenezni fognám, de önmagában véve a parlanientizmusnak és alkotmányosságnak követelményeivel ez nem ellenkezik, mert a vitát megengedi, — habár rövidesen — és határozathozatallal végződik. Ilyen legdrasztikusabb klotür az, a mit a legújabb angol házszabálymódositás hozott be, a hol ez a házszabályoknak olyan módosítása volt, a január íS-án, pénteken. 483 melynek értelmében bizonyos billek tárgyalásánál kimondja a ház határozata, hogy ezen és ezen a napon a tárgyalásnak be kell fejeződni, és következik a szavazás ; de mindig szavaznak. Ez teljes klotür. De hogy egy intézkedés, egy javaslat törvényerőre emelkedhessek a nélkül, hogy a felett szavazás és határozathozatal történnék, erre nézve igen értem, hogy a t. pénzügy minister nr talán a ház ezen oldalának azon tagjaihoz, a kik a korábbi obstrukcziókbaii részesek voltak, azzal fordulhat, hogy senki oly mértékben nem honorálta az ő törekvéseiket, mint ő, mert a legnagyobb dolog, a mit egy obstrukczió elérni remélhetett, az volt, hogy megakadályozzon bizonyos dolgokat, a melyeket a többség akart; ezeknek az intézkedéseknek segítségével pedig egy obstrakczió elérheti azt, hogy törvényerőre emelkedhessek az, a mit a kisebbség akar ! (Taps a balés a szélsőbaloldalon.) Ha a t. kormánynak az volt a czélja, hogy túltegyen a parlamenti obstrukcziónak összes eddig működött nagy mesterein, akkor ezt a czélját elérte. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) De hát én sohasem tartoztam azok közé, ennek folytán nem érzem magamat letromfoltalak, lefőzöttnek a t. minister ur által; és biztosíthatom, hogy azok is, a kik bizonyos extrém esetekben nem riadnak vissza az obstrukczió fegyvereitől, arról, hogy a többségi akarat ellenére a kisebbségi akaratot pozitív irányban érvényre emeljék, sohasem gondoltak. ( U gy van I a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezért mondtam, hogy erre a válasz az : kérem, ez mind lehet elvileg helyes, de hát ebben az esetben ez a magyar érdeknek használ, mert hiszen itt Magyarországon, ha a készfizetések felvételéről szóló előterjesztés jön a ház elé, az hamarosan el fog fogadtatni, Magyarországon úgyis mindenki akarja és ha egyszer túl vagyunk a közös vagy önálló bank kérdésén, akkor természetesen a készfizetések felvételéhez nehézség nélkül hozzá fog járulni mindenki; csak Ausztriával lesz baj, Ausztriában esetleg egy osztrák obstrukczióval szemben kell felhasználni ezt az eszközt. Hát, bocsánatot kérek, ha már — dato non concesso — ilyen térre léptek, miért nem tették azt, a mi igenis parlamenti értelemben vett klotür hogy határozzanak a testületek, hozzanak határozatot a többségek, ha nincs e mögött talán az a gondolat, hogy talán egy osztrák minister, a kit sikerült megnyerni a készfizetésnek, rendez a Reichsrathban obstrukcziót a készfizetések ellen állástfoglaló többséggel szemben, ez tart négy hétig és akkor határozattá emeltetik és ez Magyarország érdekében van. Ezért voltam bátor a pénzügyi bizottságban azt mondani, hogy ez oly intézkedés, a melyet csak azzal az ismert elvvel lehet indokolni, hogy a czél szentesíti az eszközt. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De nem szentesíti. Mindig nagy baj az, hogyha pillanatnyi eredmények elérése végett, legyen bár ezeknek elérése, tényleg biztosítva, halomra döntünk oly elveket, a melyeken a nemzetek szabadéi*
