Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.
Ülésnapok - 1910-8
8. országos ülés 1910 Julius 8-án, pénteken. 59 Gr. Aerenthal külíigyminister, az a kormányférfiu a ki olyan nagyon szereti a Reichskanzler szerepét játszani és a ki ezért a reichskanzleri működéséért, a melylyel a magyar függetlenségi többség letörésére törekedett, legfelsőbb elismerést kapott a berlini Zukunit szerkesztőségétől, oly fényes külpolitikát végzett, hogy Bosznia és Herczegovina annexiojával a kettős monarchiát a háború örvényének szélére sodorta és ugyanakkor a deficzitbe vitte bele államház tartásunkat. A mi Bosznia és Herczegovina kérdését illeti, helyesen méltóztatnak feliratukban utalni arra, hogy a külállamok már elismerték az annexió tényét. Az erre leghivatottabb tényező, a magyar birodalom törvényhozása azonban még nem foglalkozott velle! Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Hiszen előterjesztették 1908-ban \ r Gr. Batthyány Tivadar:... És az igen t. ministerelnök ur idejön; hoz egy trónbeszédet és ezen trónbeszódben mégcsak említést sem tesz az annexióról. Gr. Khuen-Héderváry Károly mínisíerelnök: Benyújtották a törvényjavaslatot és ez a kormány újból be fogja nyújtani! Gr. Batthyány Tivadar : Hiszen nagyon szép, ha a ministerelnök ur most közbeszólások alakjában pótolja a trónbeszéd hiányait . . . (Elénk derültség és taps a baloldalon.) és megígéri, hogy benyújtja, de azt hiszem, hogy ez a nagy és az országra és jövőjére nézve igen súlyos veszedelmeket magában rejtő kérdés talán mégis megérdemelte volna azt, hogy a trónbeszédben nemcsak említés tétessék róla, hanem hogy bizonyos irányok is megjelöltessenek, hogy tulaj donképen mit is akarnak azzal a Boszniával és Herczegovinával. (Mozgás balfelöl.) Az imént beígérte a ministerelnök ur a törvényjavaslatnak újbóli benyújtását, majd akkor tehát lesz szerencsénk ezen kérdéssel részleteiben foglalkozni. Most a magam és elvbarátaim nevében csak azt jelentem ki, hogy azt az u. n. alkotmányt, a melyet BoszniaHerczegovinának autokratikus alapon adtak, a magunk részéről egyáltalában nem tartjuk megfelelőnek, és azt az egész politikát, a melyet Boszniában követnek, a legveszedelmesebbnek tartjuk (Halljuk!) magyar szempontból és dinasztikus szempontból egyaránt. Az a Stadler-féle politika, a melyet éveken át folytattak Bécsből és a melynek határozottan trialisztikus tendencziái voltak, igen nagy veszedelmet képezett. Ez a Stadler-féle politika most megbukott ugyan a tartománygyülésen, de, a mit látunk, azt Potemkin falvakkal elpalástolni nem lehet. N"em lehet elpalástolni azt a hangulatot "és azt az elégületlenséget, a melyet ez az alkotmány Boszniában és Herczegovinában keltett. (Mozgás jobbfelöl.) igenis, ha a ministerelnök . ur tudni kívánja, hogy mit akarok: több szabadságot, több jogot akarok Bosznia és Herczegovina népének. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Hiszen akkor egyetértünk! Gr. Batthyány Tivadar: Ha a ministerelnök ur is egy véleményen van velünk, akkor remélem, Logy gondoskodni fog arról, hogy a bosnyák-herczegovinai úgynevezett alkotmány a legrövidebb időn belül ujabb jogokkal, ujabb szabadsági intézményekkel kiegészíttessék. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Ha ezt kieszközli a ministerelnök ur, akkor tessék elhinni, nagy szolgálatokat fog tenni a dinasztiának és a magyar nemzetnek. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Hock János: A mi alkotmányunkat is elsikkasztja, nem hogy másikat adjon! Gr. Batthyány Tivadar : T. képviselőház! Egész röviden kívánok csak utalni arra, hogy az adminisztráczió reformjáról, a mint megemlékszik a t. kormány, a trónbeszédben, ugy ezzel a kérdéssel kénytelenek leszünk igen behatóan foglalkozni és kénytelenek leszünk mindenekelőtt azt kérni, hogy a ministerelnök ur legyen szives megmondani, hogy tulajdonképen mit is jelentenek az adminisztráczió reformjára vonatkozó szavai a trónbeszédnek. Rejtelmes az egész. Lehet, hogy az igen t. kormány ugyancsak a régi szabadelvű j>árti rezsimnek konzekvens felujitásakéj^ a közigazgatás államosítását tervezi. Ha ez lenne a t. ministerelnök urnak a terve, hát kijelentem, hogy mi a legvégsőig fogunk ez ellen küzdeni, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) nemcsak azért, mert ennek a pártnak régi jmogrammja, de mert az utolsó öt-hat év eseményei beigazolták, hogy a törvényhatóságok legszélsőbb autonómiájára van szükség, mint alkotmányunk egyik biztositékára. (Ugy van! balról.) Azt látjuk, hogy épen a király és a nemzet közötti egyetértésnek a legfőbb akadálya az, hogy a hatalom tulerős a nemzeti akarattal, a néppel szemben. Ezt a kormányzatijés állami hatalmat még jobban megerősítem az állami adminisztráczióval, bün volna a nemzettel szemben, de bün volna azon szempontból is, a mely szempont önöket vezérli a király és a nemzet közötti megértés szempontjából. Ez oly elkeseredést szülne ebben az országban s mi ennek az elkeseredésnek kifejezést fogunk adni minden alkalommal, hogy óva intem a t. kormányt, ejtse el ezen tervet, ha ez volna a terve. Ha reformálni, ha modernizálni akarja a közigazgatást, készséggel fogom a ministerelnök urat ebben üdvözölni, ha igazán a szabadsági intézményeket s a polgárság szabadságát fogja védelmezni, ha igazán a törvényességet fogja ezzel védeni, nem pedig a most már nyíltan korteskedő főispánok hatalmát akarják nevelni. (Ugy van! a szélsőbalon.) A közigazgatás reformját illetőleg örömmel látom, hogy a kormány a fővárosi törvény 8*
