Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-19

19. országos ülés 1910 Julius 21-én, csütörtökön. 311 sajtó a kormány kezében van. (Derültség a jobboldalon. Mozgás a baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) Már kérem, mindent el lehet rólunk mondani. Különböző nemű és fajtájú liatalom lehet a kezünkben, de hogy a sajtó nem volt a kezünkben : ez bizonyos. (Felkiáltások a jobboldalon : Most sincs !) Egy-két lapot leszámitva, a melyek mellettünk nehéz időkben kitartottak, bizony a többi ma is ugy ir, mint a koaliczió idejében. (Ellenmondás a baloldalon.) Ha arra szorítkoztunk és azt kerestük volna segitő faktornak, akkor ugyan gyenge lábon állottunk volna. A mit nekünk szellemi téren ki kellett vivnunk, azt a sajtó daczára és ellenére kellett kivívnunk. (Ugy van! a jobboldalon.) De igaza van a t. képviselő urnak, a mikor egy intézmény ellen emelte fel szavát, (Halljuk I Halljuk!) a melyet nem mi alkottunk meg és ez az u. n. csomagszállító társaság. Furcsa egy elnevezés és az ember nem tudja, hogy tulaj donképen mi fán terem ? (Derültség.) Nos, ha szemügyre vesszük azután, hogy mit szolgál tulaj donképen, (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) mit látunk ? örökségképen vettük át a csomagszállítót és még nem volt időm, hogy közelebbről foglalkozzam dolgainak berendezésével, annyit azonban elismerek, hogyha volna valami feladata a csomagszállítónak a sajtó körül, az nem lehet más, mint hogy olcsón és egyenlően szolgálja a sajtó érdekeit, hogy pedig ez nincs igy, azt legjobban tudják, gondolom, azok, a kik a sajtóval közelebbi érintkezésben vannak és a kiktől azt hallom, hogy épen azok a sajtótermékek részesülnek különös kedvezményben, a melyek a szellemi nivó tekintetében nem a felső, hanem az alsó vonalakon haladnak. (Élénk derültség és taps a jobboldalon.) Rakovszky István : Ebben igaza van ! Gr. Khuen- Héderváry Károly ministerelnók: Ha a csomagszállító társaság a szellemi nivó emelkedésére való törekvésnek meg akar felelni, akkor — azt hiszem — ellenkezőleg kellene eljárnia és azokat a lapokat kellene olcsóbban szállítania, a melyek a nivó tekintetében inkább megfelelnek a követelményeknek. (Ugy van! a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) Ámde nem akarom ezt a megkülönböztetést tenni és külön feladatokat szabni a csomagszállítónak, mint azt, hogy lehetőleg olcsón szolgálja ki a sajtó érdekeit és pedig a kincstár megkárosítása nélkül. (Derültség a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk, ! Elnök csenget.) mert most nem tudom, hogy a csomagszállítóból kinek van haszna ? Azt hallottam már többször, hogy a sajtónak nincs. Több ellene a panasz, mint a dicséret. A kincstárnak pedig direkte kára van belőle. Hogy ki az a harmadik, a ki nyer: nem tudom, (Derültség.) de remélem, hogy lesz arra idő, (Halljuk ! Halljuk ! Zaj. Elnök csenget.) hogy ezen nevezetes kérdéssel is foglalkozzunk. (Helyeslés jobbfelől.) Nevezetes ez a kérdés azért, mert ezen a czimen bizonyos — hogy ugy mondjam — regulatorként szerepe] a szellemiek terén, ezt pedig semmiképen nem tudnám a csomagszállítónak átengedni, (Elénk derültség és taps a jobboldalon és a középen.) Ezek után, t. képviselőtársam komolyan és általánosabb természetű kérdésre hivta fel a ház figyelmét és azon kérdést intézte hozzám, illetőleg a kormányhoz, hogy miéTt nem említette fel a trónbeszéd Boszniát ? Erre rövid a válaszom és ez odamenő, hogy azért nem vettünk fel Boszniáról semmi passzust a trónbeszédbe, mert 1908. óta, azon események lepergése után. a melyek e kérdést internaczionális tekintetben tisztázták, semmi sem történt, a mi felemlitésre méltó volna. Az akkori kormány én szerintem igen helyesen foglalt állást Bosznia annektálásának kérdésében és annak befejezte után egy törvényjavaslatot nyújtott be a házhoz, a mely azonban nem lett elintézve. Kijelentem, hogy ezt a törvényjavaslatot változatlanul a ház asztalára fogom letenni (Tetszés és helyeslés a jobboldalon és a középen.) és igy meg fogok felelni egy kötelezettségnek a múlt kormánynyal szemben is, a melynek e tekintetben való akczióját a magam részéről teljesen helyesnek tartom. (Tetszés és derültség a jobboldalon és középen. Zaj. Halljuk 1 Halljuk t Elnök csenget.) Bosznia és Herczegovina annexiójának, azok birlalásának kérdése igen nevezetes lépéssel biztosította nemcsak a monarchia érdekeit, hanem különösen a mi érdekeinket. Ezen kérdésnek internaczionális rendezése után nincsen több nagy érdekünk a Balkán-kérdés fejleményeinél. Ez pedig magábanvéve nagy nyereség, mert kivon minket olyan rizikókból, olyan koczkázatokból, a melyeknek azelőtt sokszor ki voltunk téve. (Ugy van! a jobbóldalon.) Hogy ezt sikerült kikapcsolni, szívesen tudom be a múlt kormány és többség érdeméül. (Helyeslés.) T. képviselőtársam azt is fájlalja, hogy a boszniai alkotmányról nem tettem kijelentést. E tekintetben az a törvény, a melyet a inult kormány a ház asztalára tett le, gondoskodott arról, hogy Bosznia és Herczegovina kormányzatát illetőleg az annexió óta semmi sem változott, hiszen abban a törvényjavaslatban kifejezetten ki van mondva, hogy az 1880-ik évi törvény, a mely e tekintetben mérvadó, ezentúl is fenn fog maradni (Ugy van ! jobbfelöl.) és hogy a két kormány hozzájárulása szükséges mindazon rendelkezésekhez, a melyek Bosznia kormányzatát illetőleg foganatba vétetnek. Ez megtörtént mielőtt én kormányra léptem. Az alkotmány akkor már el volt tárgyalva az illető faktorok között, és énnékem nem maradt egyéb hátra, mint az életbeléptetési rendelet körül véleményemet, hozzájárulásomat preczizirozni. A t. képviselőtársam azután szemrehányja nekünk, hogy oly nagy súlyt fektettünk a trónbeszédben a haderő fejlesztésére, és hogy ezt nem tettük meg kellő sorrendben, mert mindenekelőtt az országnak gazdasági önállóságát kellett volna előtérbe tolnunk, mert az adta volna meg egyedül