Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.
Ülésnapok - 1906-419
34 42.9. országos ülés 1909 február 15-én, hétfőn. Nagy György barátom szereplésére akarok rámutatni. Többek közt egy tanitó ir levelet, melyben óriási lelkesedéssel buzdít, és feltünteti, hogy serkentette a gyermekeket, hogy gyűjtsenek, járjanak maguk közt a faluban, és össze is szedtek egy meglehetős kis összeget. Megérkezik a pénz, elolvasom a levelet és kíváncsi voltam, hogy annak a nagyhangú frázissal teleirt levélnek az irója mit adott ? Megnézem a gyűjtőivet; egy garast sem adott. Bocsánatot kérek, itt nem lelkesedni kell, nem elkapni kell egy eszmét másoktól, (Igaz! JJgy van l balfélől.) hanem tessék áldozni az illetőnek, (JJgy van !) s igy sokkal nagyobb erkölcsi értékkel biró cselekvést végez, mint ha azt teszi, a mit Nagy György barátom, a ki egyszerűen kellemetlenkedni akar a kormánynak. (Nagy zaj balfélől.) Molnár Jenő: Maga pedig ki akarja húzni a kormányt a csávából. (Zaj.) Elnök: Kérem Molnár Jenő képviselő urat, szíveskedjék csendben lenni ! Barabás Béla : Ez rövid története a vértanuk vesztőhelye megvásárlásának. Én Ígéretet teszek mind Nagy Györgye mind többi képviselőtársamnak, hogy ebben az esztendőben a nemzet adakozásából ez a pénz össze fog gyűlni, s hogy ugy Nagy György kívánságára, mint a mi lelkünk emelkedésére el fogjuk érni azt az időt, hogy a nemzet a saját földjén borulhasson le vértanúinak sírjára. (Élénk helyeslés balfélől.) Nagy György: T. ház ! Miután ugy tűnhetnék fel a t. ministerelnök ur és Barabás Béla t. képviselőtársam felszólalása után, mintha én a legkisebb érdemet is akartam volna szerezni, midőn ezen indítványomat előterjeszteni kötelességemnek tartottam, a magam igazolására előadom indítványom előterjesztésének történelmi előzményét. (Zaj. Halljuk balfélől.) Én az aradi székely otthon disztagja vagyok. (Derültség.) Ez igazság, én ezzel a dolgot őszintén meg akarom világítani. Engem többször megkértek ott, hogy az aradi vesztőhely megváltása érdekében lépéseket tegyek. Én, a ki épen akkor megtudtam, hogy Barabás Béla kezdeményező lépéseket tett, azt mondtam, hogy Barabás Béla akcziójához teljes készséggel hozzá fogok járulni. Mikor Barabás Béla képviselőtársamnak >>Csak egy arasznyi földet «czimű felhívása megj elent, akkor Barabás képviselőtársam megkért engem, hogy az általa indított mozgalomhoz csatlakozva, — irói készségemet érdemen felül túlságosan sokra becsülve és annak nagy hatást tulajdonítva — azt mondotta, írjak felhívó, lelkesitő czikkeket a nemzethez, hogy adakozzék. Én Barabás Béla t. képviselőtársamnak ezt a felhívását szívesen megfogadtam, hogy a magam szerény erejével is szolgálatot tehessek ennek a nemes czélnak. Az imént mondottam, hogy épen ez a képviselőház statuált egy szép példát akkor, midőn egy más hasonló hazafias czélra 10.000 koronát felajánlott. Elhatároztam, hogy indítványt jegyzek be. Elmentem Justh Gyula elnök úrhoz is. Neki is megmondottam, hogy nem szeretném, hogy ebben a kérdésben valami disszonáns hang merüljön fel, hogy bennem csak az ellenzéki embert lássák, s ezért szavazzák le indítványomat, s megkérdeztem, vájjon az összeg nem-e igen sok, s vájjon a ház költségvetésének terhe bírja-e azt, mert hajlandó vagyok inditvány r omba megfelelő összeget állítani, nehogy megtörténjék a magyar országgyűlés örök szégyenére, hogy a képviselőház elvesse ezt az indítványt! Akkor Justh elnök ur szíves volt megnyugtatni az iránt, hogy a ház költségvetése az indítványozott 20.000 koronát megbírja, s én csak az elnök ur megnyugtató felvilágosítása után jegyeztem be a könyvbe indítványomat. Barabás Béla képviselőtársam arra hivatkozik, hogy szegény iskolásgyermekek, oláh anyanyelvű állampolgárok, sőt idegen országbeli lakosok is adományokkal járulnak hozzá a megindult gyűjtéshez. Vájjon mi képviselők, a kik példát kellene, hogy adjunk a hazafiasságban, ezeknél rosszabbak legyünk % Nem-e inkább mi kell, hogy hódító példával előljárjunk ? Hát ha a képviselőház nem hozza meg az áldozatot, nem az lesz-e az országban a felelet, hogy nem vagyunk kötelesek jobb hazafiak lenni, mint azok, a kiket a nemzet bizalma a nemzet törvényhozásába, nagy, hatalmas munkájára beválasztott ? T. képviselőház ! A ministerelnök ur nyilatkozata után, a melynek záró részével nem érthetek egyet, ezt kötelességemnek tartom kijelenteni, hivatkozom arra, hogy maga a ház már alkotott példát arra, hogy az autonóm kiadása keretén kivül ilyen nagy nemzeti czélra is áldozott. A hogy preczedens nélkül állott a történelemben az, hogy egy nemzet eltűrte, hogy kegyeletének legszentebb helye hatvan esztendőn keresztül idegen gazdának a kezében legyen, ép ugy most teremtsünk preczedenst arra, hogy mikor megnyilatkozik a képviselőház, akkor a maga szavazatával, a maga határozatával igyekszik ezt a régi mulasztást jóvátenni. (Zaj.) Farkasházy Zsigmond: Szépen tárgyalják az aradi vesztőhely ügyét! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek. Farkasházy Zsigmond (közbeszól). Elnök: Kérem Farkasházy képviselő urat. Nagy György : Előadásomból hallhatták képviselőtársaim, hogy én Barabás Béla kérésére csatlakoztam ezen nemes akczióhoz. Hallották, hogy én annyira óvatos voltam, hogy az elnök úrral az indítványnak összegszerűségét megbeszéltem. Azt hiszem, ennél tapintatosabban nem lehetett eljárni. De tovább mentem, a ministerelnök urat arra kértem, járuljon hozzá indítványomhoz. Hisz nekem mint ellenzéki embernek — mondottam — az lenne jó, ha a ministerelnök ur nem járulna hozzá, mert az országos felháborodás azt a többséget sújtaná, a mely leszavazná hazafias indítványomat. De ebben a kérdésben nem ismerek ellenzéket, csak magyar embert ismerek és azt
