Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.
Ülésnapok - 1906-405
405. országos ülés 1909 január 27-én, szerdán. 211 ban is a törvényjavaslat ebben az irányban, lényegesen módosíttatott, s minthogy a pénzügyminister ur részéről eddig tanúsított előzékenység remélnem engedi, hogy eleget fog tenni mindazoknak a jogos kívánságoknak, a melyek itt a házban felmerültek, én — bár bizonyos aggálylyal, — ezt a javaslatot reform eszméjét elfogadom. (Élénk helyeslés. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: T. ház! A tárgyalásra szánt idő letelvén, a tanácskozást most félbeszakítjuk. Mielőtt az interpellácziókra áttérnénk, a legközelebbi ülés idejére és napirendjére vonatkozólag bátorkodom javaslatot tenni. ("Halljuk! Sálijuk!) Javaslom, hogy a ház legközelebbi ülését holnap, csütörtökön, 1909. évi január hó 28-án délelőtt 10 órakor tartsa s annak napirendje legyen: 1. elnöki előterjesztések és irományok bemutatása; 2. az adójavaslatok folytatólagos tárgyalása. (Helyeslés.) Méltóztatik ezen napirendi javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen.) Ha igen, akkor a napirendet ekként megállapítom. Most áttérünk az interpellácziókra. Első sorban következik a ministerelnök ur válasza Polit Mihály képviselő urnak a Horvátországban a szerbek ellen indított felségárulása perek tárgyában, 1909. évi január 20-ikán előterjesztett interpellácziójára. A ministerelnök urat illeti a szó. (Halljak! Halljuk!) Wekerle Sándor ministerelnök : T. képviselőház ! Polit Mihály képviselő ur interpellácziót intézett hozzám azon állítólagos atroczitások tekintetében, a melyek egyes horvát lakosok ellen indított felségsértési, illetőleg felségárulási per során felmerültek. á_z egész pert a képviviselő ur egy tendencziózus politikai pernek nyilvánította, az eljárást sokszorosan kifogásolta, sőt annyira ment, hogy egy — ha jól emlékszem — perbeli tanút is, egy írót, a ki ugyanazon vádakkal lépett fel egyes horvát politikusok ellen, a melyek a pernek is szubsztrátumát képezik, ugy tüntette fel, mint hogyha ez agent provocateur lett volna. Azt hiszem, hogy a t. képviselő ur az agent provocateur szerepével nincs tisztában, (Felkiáltások a baloldalon •' Dehogy nincs! 0 maga az!) mert hiszen az agent provocateur az lenne, a ki ott mesterségesen bizonyos ellenállást provokálna, erre pedig, ugy tudom, az az illető maga sem vállalkozott, hanem csak felfedezéseket tett, a melyek, ismétlem, a pernek kiindulási pontját sem képezték, hanem sokkal később merültek fel, a midőn a perre vonatkozó vizsgálatok már folyamatban voltak. Először is a leghatározottabban tiltakoznom kell az ellen, mintha nekünk erre az ottani felségárulási perre bárminemű befolyásunk lett volna, (Élénk helyeslés.) akár a kezdeményezés, akár a kivitel tekintetében; (Élénk helyeslés.) sőt azt is merem állítani, hogy a horvát bánnak és kormánynak sem volt e tekintetben befolyása. A királyi ügyészek ott felmerült gyanuokok, sőt nemcsak gyanú okok, hanem kezükbe szolgáltatott bizonyítékok alapján indították meg ezt a jíert; ez a per a maga rendes medrében folytattatik, rendes birái által fog elbíráltatni; nem azon birák előtt, a kiket a mostani rezsim nevezett ki, hanem azon birák előtt, a kik ott régóta működnek. Határozottan tiltakozom az ellen, hogy ez a per ugy tüntettessék fel, mintha Bosznia és Herczegovina annexiója tette volna megindítását szükségessé. Tudva van a t. képviselőház előtt, hogy Bosznia és Herczegovina lannektálásának egyik — fő és alapindokát az képezte, hogy a Törökbirodalomban az alkotmányosság hozatott be, tehát Bosznia és Herczegovina is alkotmányos intézményekkel volt ellátandó, gyorsabban és nagyobb mértékben, mint a mint azt eredetileg czélba vettük. És akkor, midőn behozatott Törökországban az alkotmányosság, nagyon természetes, hogy Bosznia és Herczegovina idetartozandóságának veszélyeztetése nélkül egy valamirevaló alkotmányosságot ott csak ugy inaugurálhattunk, hogy ha ezen tartományokra egyúttal a szuverenitást is kiterjesztettük. (Élénk helyeslés.) így tehát semmiféle mesterkélt indokokra szükség nem volt, hanem, igenis, már régen Bosznia és Herczegovina annektálása előtt láttunk egy olyan délszláv áramlatot, a mely kétirányú álmodozásban nyilvánult meg: az egyik egy nagyszerb állam, egy nagyszerb összetartozandóság, a másik egy nagyhorvát össze tartozandóság létesítésében nyilvánult meg. Mind a kettőben olyan irányúak voltak a tendencziák, a melyek egyenesen veszélyeztették volna a mi államunk integritását. (Ugy van!) Akkor, a midőn láttuk, hogy mindez nemcsak az álmodozások terén marad, hanem bizonyos izgalom volt konstatálható egyes politikusok részéről; akkor, a midőn ez a törekvés már a lakosság körében kezdett terjesztetni; a midőn azt láttuk, hogy akkor, a midőn Bosznia és Herczegovina annektálásának kérdése felmerült, nemcsak egyes szomszéd államok vonták kétségbe ehhez való jogunkat, hanem egyenesen azt proklamálták, hogy Bosznia és Herczegovina vagy mint külön tartomány kezelendő, vagy pedig egyenesen Szerbiához csatolandó, s a mikor ez itteni politikusok részéről is határozottan kinyilváníttatott, (Ugy van! Halljuk! Halljuk !) a lapokban pedig propagáltatott, hogy Bosznia és Herczegovina különállása, esetleg Szerbiához való csatolása jogosult szerb törekvést képez : akkor mindezen indokok csak siettették, sőt épen előidézték azt, hogy rögtönösen, sürgősen mondottuk ki azt az annexiót. (Elénk helyeslés.) S hogy mennyire igazuk volt, ezt, azt tartom, 27*
